– Érdemes a megörökítésre a 25 év, ezért készítettünk egy katalógust, amelynek megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozata támogatta – árulta el a kiállítás kurátora, egyben az egyik díjazott, Stefanovits Péter Munkácsy-díjas grafikus, aki megjegyezte:
rendhagyó, hogy a jutalmazott mű mellett falra kerültek az alkotók legújabb munkái.
A kurátor felhívta figyelmet: akadnak művészek, akik a díj átvétele óta egészen más művészi utat járnak.
A belépőnél – avagy, miként Stefanovits Pétertől megtudtuk, a nyaktagban – Butak Andrásra emlékező falfelület fogad. A tavaly elhunyt Munkácsy-díjas grafikusművész 1995-től vezette elnökként a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségét, illetve a Magyar Grafikusművészek Szövetségét. Az ő irányítása alatt indult útjára három évtizede a Magyar Grafikáért Alapítvány (AMGA). Az alapítvány az Év grafikája díjjal is igyekszik népszerűsíteni a műfajt.
A vándordíjat megszemlélhetjük – ugyancsak a nyaktagban. Maga a díj, Paizs László Kossuth-díjas képzőművész légies plexi alkotása, ami 1993 óta kézről kézre jár, kezdetben szerény, majd jelentősebb anyagi támogatást is biztosít a kitüntetés mellé.
Az évenként elismert személyek kiválasztása ugyancsak rendhagyó módon történik, tudniillik a korábbi díjazottak voksolnak a következő esztendő művészére.
A kezdeti időszakot követően a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékének mesterei minden tavasszal az egyetem Kondor Béla Galériájában kiállítást szerveznek a kitüntetett alkotó számára. A díjjal járó anyagi támogatást immár egy évtizede az MMA Képzőművészeti Tagozata ajánlja fel.
– A díjból kettőt készített Paizs László. Az egyik példányt a magyar grafika városának, Miskolcnak ajándékozta a szövetség. Ott hangulatos fali fülkébe helyezték el, ahonnan egy hét múlva ellopták
– mesélte Stefanovits Péter. – Így ma már ez az egyetlen példány.
