A címszerepet alakító Schnell Ádám szerint nagy szabadságot adnak a színésznek a kissé sematikusnak tűnő figurák, de a rendező, Márkó Eszter nagy hangsúlyt fektetett a színészi munkára, és igyekezett a szituációkat pontosan kidolgozni. Az ő színészcentrikusságának köszönhetően könnyű volt a feladatuk. Tamási Áron világáról szólva úgy fogalmazott:
Sokszor jártam Székelyföldön, és mindig hatással volt rám az ottaniak beszéde, annyira hozzátartozik a tájhoz az ottaniak humora, a jellegzetes beszédmód. Most ráadásul az az érdekes helyzet állt elő, hogy a beregszászi társulattal közösen vagyunk jelen a produkcióban, és ők is hozzátesznek ehhez valamilyen sajátos, a határon túli létből fakadó megszólalást, ez rengeteget hozzáad az előadás világához.
A Sáska Gáspárt játszó Kovács S. József az eddigi legnagyobb szerepét kapta a Nemzeti Színházban az itt eltöltött két éve alatt, igyekszik megfelelni a szerinte nem kis feladatnak. – Tamási műveit jól ismerem, úgy gondolom, ő kikerülhetetlen szerző egy színészi pályán, de jól is van ez így.
Nagyon szeretem a világát, édesapám erdélyi, édesanyám bánáti, én Szapáryfalván nevelkedtem, tehát mondhatom, hogy ugyanolyan közegből jövök, amilyet itt a színpadon látunk, ezért az eddigi szerepeim közül ez áll hozzám a legközelebb.
Ugyanakkor vissza kellett nyúlnom az időben, hiszen a figurám tizenhat, én pedig már huszonnyolc éves vagyok. Gáspár sok megpróbáltatáson megy keresztül, szembekerül az apjával, Jeromossal, végül kiáll magáért, szinte felnőtté válik a darab közben. Nagyon szép kihívás ez a szerep.
