Klebelsberg Kuno Magyarságkutató Intézet

Kilencven éve hunyt el a „harmadik évezred minisztere”, Klebelsberg Kunó

Ki volt egykori jeles politikusunk, a magyar történelem kiválósága, akinek életművére hosszú ideig árnyékot vetett a múlt rendszer igazságtalan ítélete?

Forrás: Magyarságkutató Intézet2022. 10. 11. 7:30

„Facere magna et pati fortia hungaricum est.”

„Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság.” (XI. Pius)

2022. október 11-én Klebelsberg Kunó halálának kilencvenedik évfordulójára emlékezünk. Ki volt egykori jeles politikusunk, a magyar történelem kiválósága, akinek életművére hosszú ideig árnyékot vetett a múlt rendszer igazságtalan ítélete?

Hencz Péter Gróf Klebelsberg Kunó, a harmadik évezred minisztere című kötetében méltán nevezi egykori politikusunkat a jövő miniszterének, aki a haza szolgálatában eltöltött évei során számos máig mértékadó intézményt alapított s indított útjára, reformtörekvéseinek eredménye napjainkig él, s a történelemről megfogalmazott hitvallása megszívlelendő mindannyiunk számára:

Valójában a történelem nem retrospektív, a múltakba visszatekintő kíváncsiság csupán, hanem hatalmas erkölcsi erő, melynek, ha ismerete és szeretete a lelkekből kivész, akkor a nemzet olyan, mint az emlékezőtehetségét vesztett ember, aki nem okul, hanem oktalanul rohan a veszedelembe, vesztébe.

(Gróf Klebelsberg Kunó Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai, Budapest, Athenaeum, 1927, 37.)

További Kultúra híreink

„A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó”

Gróf thumburgi Klebelsberg Kunó Imre Aurél Ferenc katonacsaládból született az Arad vármegyei Magyarpécskán, atyja a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének századosa volt, édesanyja a szintén nemesi származású Farkas Aurélia Aranka. 1877-ben, az édesapa halála után a család Székesfehérvárra költözött, Kuno egy ideig az anyai nagyapa gyámsága alatt élt. Középiskolai tanulmányait a fehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban végezte, ezek után jogot hallgatott többek között a müncheni egyetemen és Párizsban, a Sorbonne falai között. 1899-ben lépett frigyre a nemesi származású Botka Sarolta Emíliával, akivel élete végéig boldog házasságban élt.

Kezdetben bíróként tevékenykedett, majd példaképe, gróf Tisza István második miniszterelnöki ciklusa idején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává, 1916-tól pedig a miniszterelnökség politikai államtitkárává nevezték ki, ahol betekintést nyerhetett az oktatásügy szervezésébe, s még ugyanebben az évben a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője lett. Az őszirózsás forradalom idején Károlyi Mihály tevékenységét elítélte, egy évvel később Bethlen Istvánnal együtt fáradozott egy keresztény párt szervezésén. 1919-ben, a baloldali hatalomátvétel után Klebelsberg az Almásy család vidéki birtokán, Kétegyházán talált menedéket a Tanácsköztársaság megtorlásai elől.

Politikai éleslátásának bizonysága az őt ért támadásokra reflektáló írása:

„A napi politikában nem az számít, ami van és ami valóban történik, hanem amit az emberek hisznek és amit a nagyközönség gondol. A történelem persze utólag a tényeket nézi és a história nagy perspektíváiban rendkívül elhomályosodik az egykorúak nézete. De a história nagyon nagy restanciával dolgozó bíróság, ítéleteit csak évtizedek után hozza meg és jaj annak a politikusnak, aki az egykorúak kedvezőtlen vélekedésével szemben mindig csak a történelem ítélőszékéhez akarna apellálni. Minthogy ez így van, azért

a politikai taktikának nagyon olcsó és alantjáró eszköze, hogy az ellenfélnek olyan felfogást, olyan politikai irányt, olyan ténykedést imputálnak, amely tőle távol áll, de könnyen sebezhető. És azután rajta-rajta, megtámadják elhibázott politikájáért. Ezt nálunk mostanában politikai taktikának tekintik, igazában azonban, enyhén szólva, a valóságnak meg nem felelő állítás és unfair módja a politikai harcnak.”

(Mi a valóság? In: Pesti Napló 1927. július 10.)

1922-ben már az Egységes Párt tagjaként nyert mandátumot. 1921 decemberében gróf Bethlen István kormányának belügyminisztere lett, az 1922-es választásokat követően pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát kapta, hivatalát egészen Bethlen lemondásáig betöltötte.

A kormány 1921-ben. Balról jobbra Bethlen miniszterelnök, Térfy Béla közélelmezés-, Klebelsberg belügy-, Kállay Tibor pénzügy- és Mayer János földművelésügyi miniszter (Fotó: Wikipedia)

Oktatáspolitikájának fő célkitűzéseit a következőkben foglalhatjuk össze: az analfabetizmus felszámolása, népiskolák felállítása, ezeknek kiépítését 1925-től kezdhette meg. Az ő nevéhez fűződik, a nyolcosztályos népiskolák törvénybe iktatása (1926. évi VII. törvénycikk), továbbá kezdeményezte a háromágú középiskola-rendszert, valamint több tanárképzési és leányoktatási reformot igyekezett bevezetni és végrehajtani.

Ebben az időben jött létre az Országos Népiskolai Építési Alap, ami ezen oktatási intézmények létesítését és fenntartását finanszírozta. A vállalkozás részeként

a korabeli viszonyokhoz mérten jól felszerelt, tanári lakásokkal ellátott iskolákat építettek, amelyek a vidéki kulturális élet jól szervezett központjaivá lettek, hiszen könyvtár is kapcsolódott hozzájuk, ugyanakkor a felnőtt közönségnek is biztosítottak programokat.

Klebelsberg Kunó a magyar tudományos élet és felsőoktatás szervezésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett: a Magyar Tudományos Akadémiának szubvenciót biztosított, ő volt a Széchenyi Társaság alapítója, 1922-ben létrehozta az úgynevezett Országos Magyar Tudományegyetemet és tanácskozó testületét, kiegészítve az ennek hatáskörébe tartozó egyéb közművelődési intézményekkel, például a Magyar Nemzeti Múzeummal, az Országos Széchényi Könyvtárral, amelyeket gyűjteményi osztályokkal is gazdagított. A vidéki egyetemek fejlesztésének első lépése az orvostudomány támogatását célozta, hiszen Debrecenben, Pécsett és Szegeden először klinikákat létesítettek, hogy ezek segítségével bizonyos mértékig visszaszorítsák a gyermekhalandóságot.

Egy új folyóirat indítása 1923-tól, a Tormay Cécile főszerkesztősége alatt működő Napkelet szintén e sokrétű kultúrpolitika vívmánya volt.

1928 júniusában gróf Bethlen István a következőképpen írt Klebelsberg kultúrpolitikai törekvéseiről:

„A kultuszminiszter úr megkért, hogy a Neonacionalizmus című könyvéhez előszót írjak. A megtisztelő kérésének annál nagyobb örömmel teszek eleget, mert az általa kimondott szó annak a politikának alapgondolatait fejezi ki, amelyet magam is képviselek. Ez az alapgondolat: a gyökeréig változott viszonyok között élő magyarság nemzeti eszményeinek és gondolatvilágának az új körülményekhez való szabása és kijelölése azoknak a töretlen utaknak, amelyeken haladva az ország újjáépítése megtörténhetik.” (Gróf Klebelsberg Kunó: Neonacionalizmus, Budapest, Athenaeum, É.n., Előszó)

Ennek az európai mércéhez igazított kultúrpolitikának egyik nem kevéssé fontos eleme a magyar diákok külföldön folytatott tanulmányainak és előmenetelének felkarolása: a Klebelsberg által alapított Collegium Hungaricumok többek között Bécsben, Berlinben, Párizsban és Rómában nyújtottak és nyújtanak mind a mai napig hathatós segítséget.

Kiváló kultuszminiszterünk a szellemi képzés mellett a testi nevelésre is nagy gondot fordított, megvalósítva a görög neveléseszmény – a múzsai és a gimnasztikai – kettősét. A Testnevelési Főiskola alapítása, valamint a margitszigeti nemzeti sportuszoda létesítése ugyancsak az ő nevéhez fűződik.

Gróf Klebelsberg Kunó emlékét szívünkben őrizzük, hálásak vagyunk a haza szolgálatában, miniszterként eltöltött éveiért. Életéről, működéséről sokáig nem beszélhettünk, Glatz Ferenc volt az első, aki megtörte ezt a csendet, s immár nem reakciós kultúrpolitikusként tartjuk őt számon, hanem a magyar kultúra és művelődés európai szintre való emelésének élharcosát tisztelhetjük benne.

1932. október 11-én, kilencven évvel ezelőtt, akkoriban is egy keddi napon a budapesti Korányi Klinika jelentette be a kultuszminiszter halálát, este fél nyolckor megkondult a szegedi Fogadalmi templom harangja, majd este kilenc óráig egyfolytában zúgtak a harangok, s emlékezetünkben zúgnak még ma is.