– Szekvenciákat az emberen, családon, társadalmon belüli konfliktussal lehet létrehozni. Filozofikusan újraépítünk valamint, ami sosem történt meg, de kapcsolódik a közvetlen valósághoz. Viszont még ezzel is az igazi mozi alját kapirgáljuk. A digitalizált mozi nyelvezete megváltozott, leginkább a reklámok felé sodródott, a legelfogadottabbak a tévésorozatok. A filmek többségének tempója összezsugorítja az időt, mert a nézők figyelme hosszú távon nem tartható fenn. Ezért ma már nem beszélhetünk valóságot tükröző moziról, csak olyanról, ami felszínesen jár körbe egy konfliktust. A filmek homályosak, ködösek, kritikus távolságot tartanak a realitástól – magyarázta. Hozzátette: a hetvenes években a művészet és a kereskedelem ötvözése jól működött, később viszont a piac átvette az uralmat, a filmkészítés nem tudja felvenni a versenyt ezzel a változással.
De nemcsak a filmek változtak, hanem a befogadás mikéntje is. A mozi egyik ereje a nagy vászonban rejlik, lehetőséget ad érzelmi azonosulásra, sokan viszont már okostelefonon és egyéb eszközökön nézik a filmet.
A filmkészítő számára is kérdéses, hogy a megváltozott környezetben hogyan lehet hatni a nézőre.
– Nem mellesleg ki vagyunk téve annak, hogy a profán és szakrális arány felborult – hangsúlyozta.
A mozi helyzete után arról is beszélt, miként kezelheti ezt a filmrendező.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!