– Szekvenciákat az emberen, családon, társadalmon belüli konfliktussal lehet létrehozni. Filozofikusan újraépítünk valamint, ami sosem történt meg, de kapcsolódik a közvetlen valósághoz. Viszont még ezzel is az igazi mozi alját kapirgáljuk. A digitalizált mozi nyelvezete megváltozott, leginkább a reklámok felé sodródott, a legelfogadottabbak a tévésorozatok. A filmek többségének tempója összezsugorítja az időt, mert a nézők figyelme hosszú távon nem tartható fenn. Ezért ma már nem beszélhetünk valóságot tükröző moziról, csak olyanról, ami felszínesen jár körbe egy konfliktust. A filmek homályosak, ködösek, kritikus távolságot tartanak a realitástól – magyarázta. Hozzátette: a hetvenes években a művészet és a kereskedelem ötvözése jól működött, később viszont a piac átvette az uralmat, a filmkészítés nem tudja felvenni a versenyt ezzel a változással.
De nemcsak a filmek változtak, hanem a befogadás mikéntje is. A mozi egyik ereje a nagy vászonban rejlik, lehetőséget ad érzelmi azonosulásra, sokan viszont már okostelefonon és egyéb eszközökön nézik a filmet.
A filmkészítő számára is kérdéses, hogy a megváltozott környezetben hogyan lehet hatni a nézőre.
– Nem mellesleg ki vagyunk téve annak, hogy a profán és szakrális arány felborult – hangsúlyozta.
A mozi helyzete után arról is beszélt, miként kezelheti ezt a filmrendező.
– Nem vagyok borúlátó, a legnagyobb művészet a legnagyobb csavarral jön létre. Az első filmjeim a hetvenes évek elején arról szóltak, mennyire vicces egy ideális család. Nagy a változás, azért sem lehetnek ma jó filmek, mert azok, amik a közvéleményt meghatározzák, nem teszik lehetővé – szólt kritikusan.
A szakember a filmrendezés nehézségeiről szólva elmondta: hatalmas küzdelem, míg összeáll a végső képsor.
Bárminek, amit csinálunk, az ellensége mi magunk vagyunk. A filmforgatásokon sokat küzdöttem, külsőleg és belsőleg is harcoltam. Vezérként legalább harminc embert hangolunk össze, és csak mi vagyunk, akik látják a képet összeállni. Küszködünk a színészekkel, a stábbal, pokoli munka. A küzdelem miatt fordultam a zene felé, az az, ami igazán kikapcsol
– emelte ki.
A fiatal filmkészítőknek azt tanácsolta, hogy olvassanak minél többet, ne felejtsék a saját életüket meghatározó elemeket.
– Az irodalom az egyetlen művészeti terület, amit nem korlátoz a világ, ebben tudjuk legjobban meghatározni saját magunkat, korszakunkat – fogalmazott.
Kiváltságosként tekint a rendezőkre, mert szerinte a filmkészítés maga az öngyógyítás színpada.
– Különleges világot teremtünk, amiben mi vagyunk a karmester. Értelmezni kell a saját érzéseinket, és elérni, hogy törzsként kövessenek minket, megértve, hogy számunkra mit jelent az élet – emelte ki Emir Kusturica.
A nap zárásaként zenekarával, a The No Smoking Orchestrával adott fergeteges koncertet az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban.
Beavatta hallgatóságát a meghatározó döntéseibe
Emir Kusturica életét meghatározó élményeiről is mesélt, kitért arra, hogyan került Szarajevóból a prágai egyetemre. Felelevenítette azt a történetet, miként ismerkedett meg feleségével. A kalandos kezdetek idején sorra a dilemmáé és a nagy döntéseké volt a főszerep az életében, amelyet a filmek szeretete font körbe. A hölgy miatt többször hazautazott Szarajevóba, viszont minden alkalommal elkerülték egymást. A véletlenek sora mégis egymás felé sodorta őket.
– A történetünket máshogy is mesélhettem volna, a fikciónak és a valóságnak hatalma van! Ha az életet választjuk, sosem késünk le a valóságról. Sok jó rendező van, a kérdés, mekkora bennük a teremtés ereje, hogy a történtek képkockáit miként strukturálják, hogyan alakítják a részeket egésszé – vallja Emir Kusturica.
Az eredeti cikk ITT érhető el.
Borítókép: Emir Kusturica (Fotó: MTI/EPA/Claudio Onorati)
