– A belsőépítészek jellemzően sok belső teret terveznek, de meglehetősen ritka, ha egy kiállítóhely enteriőrjét lehet megtervezniük. Sajnos az építészetben, belsőépítészetben, mint a képzőművészetben, ma a pillanatnyiság uralkodik, s nem gyakori, hogy egy megvalósult belső tér évtizedekig megmarad. Még ritkább, mint a fehér holló, hogy egy tervezőművész az általa évtizedekkel ezelőtt tervezett térben saját kiállítását rendezheti meg – magyarázta Feledy Balázs, megjegyezve: amikor
Horváth Péter Kornél tárlatát megnyitja, akkor az lehetőség arra is, hogy utaljon az iparművészet paradigmaváltására, amely szellemében minden hagyományos iparművészeti ágazat alapvetően átalakul, és a funkcionalitás mint korábbi fő cél háttérbe vonul, míg előtérbe került a művészi függetlenség. Az alkalmazott művészetekből önálló művészeti ágak lettek. Az ötvösből fémszobrász, az üvegtervezőből üvegszobrász, a tértextil hatvanas évekbeli megjelenésével a textiltervezésből textilművészet, ez a kerámia, a porcelán területére szintén igaz.
– És mi történt a belsőépítészettel? – tette fel a kérdést a művészeti író, válaszában kifejtve: a belsőépítészet folyamatosan úton volt az építészet felé. A jövő titka, lehet-e önálló belsőépítészet vagy befogadja, magába olvasztja az építészet. – Mindenesetre amikor Horváth Péter Kornél diplomázott 1976-ban, diplomájában és önéletrajzában egyaránt ez van feltüntetve: építész-tervezőművész, tudniillik ilyen diplomát kapott – fogalmazott Feledy Balázs, majd áttért az alkotó életútjának rövid ismertetésére.
Eszerint a Képzőművészeti Gimnáziumban 1958-tól 1962-ig tanul díszítőfestő szakon, B osztályban, amely B osztály iparművészeti tagozatot jelentett. Remek évfolyam, olyan nevekkel, mint Rubik Ernő, Bodóczky István vagy Szkok Ivánt. Érettségi után sok mindennel foglalkozott, kereste a helyét, identitását. Utazott, világot látott. A korszakra emlékezve a művészeti író felhívta a figyelmet Horváth Péter Kornél Párizst megörökítő filctollrajzaira. No és tusmunkáira, amelyek a hatvanas évek közepétől láttak napvilágot az Élet és Irodalom hasábjain.
– Nagyon-nagyon örülök, hogy igazi akvarellek is láthatók; késői munkák, ahol gyönyörűen lélegzik a papír
– emelte ki Feledy Balázs, hozzáfűzve: 1976-ban diplomázott, mások mellett Szegő Györgyel, a Műcsarnok jelenlegi művészeti igazgatójával.
– Élete legnagyobb megvalósult munkája a Somogyi Könyvtár és Levéltár 1985-ből, amiért építészeti nívódíjat kapott, s ami máig megvan, ami óriási dolog. E kiállítás egyik lényege, hogy az alkotó tablói döntő mértékben megvalósult terveket mutatnak be – hangsúlyozta a képzőművészeti író, aki megjegyezte: a Csók István Galéria sajnos már nincsen meg, de annál inkább a Szent István-bazilika hittanterme vagy a Szent Jobb ereklyetartójának tárlója.
– Egy időre eltüntették, majd újra elővették. Szimbolikusan nagyon jól mutatja Horváth Péter Kornél szakmai felkészültségét, amennyiben számos igényt kielégít, a biztonságtól, a mobilizálhatóságig
– jelentette ki Feledy Balázs, a munkák sorát a békés-tarhosi római katolikus templom belső terével folytatva, megemlítve a Postapalota előterének enteriőrjét, annak gyönyörű rajzi megfogalmazását.
– Összességében a praktikum és az esztétikum egysége jellemző erre az életműre
– mutatott rá Feledy Balázs, idézve Horváth Péter Kornél ars poeticáját, miszerint számára az alkalmazkodás kötelezettség, s hogy nem szereti az értelmetlen pazarlást. Végezetül a művészeti író leszögezte: – Ízlésének ez a nagyon szerves, kimért, pontos adagolása rendkívül lényeges.
A Horváth Péter Kornél 80. születésnapjára rendezett kiállítás január 7-ig tekinthető meg a Gaál Imre Galériában.
Borítókép: Horváth Péter Kornél belsőépítész a jubileumi kiállításon (Fotó: Mirkó István)
