A darab rendezője, a Balázs Béla-díjas Koltay Gábor elmondta, hogy Tamási 1952-ben írta a művet, amelyben – saját jegyzetei szerint – egy színes, népi világot akart bemutatni, nem filozofikus művet akart írni.
Ám a darab annyira áthallásos volt, annyi utalás és szimbólum volt benne, hogy „a tomboló Rákosi-korszakban” egyetlen színház sem merte bemutatni. 1956-ban színre vitték volna, de akkor az októberi események söpörték el a bemutatót, amelyre egészen 1983-ig várni kellett.
Ez a Canossa-járás világossá teszi, hogy van a darabban valami
– hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ma is van egy sor nagyon aktuális tanulsága. Arra ösztönöz, hogy megpróbáljunk egy szebb, becsületesebb, tisztességesebb és értékelvűbb világot létrehozni magunk körül.
A darabban hangsúlyosan jelen lesz egy hatalmas székely kapu, amelyet Tündérország öreg királya és a fia mindig kitárnak a nép előtt; a hatalomra törő Bakszén, az ördögök hercege azonban becsukja, mert úgy véli: ha az emberek nem tudnak érintkezni, akkor a gondolatok sem tudnak terjedni.
A nyitott kapun keresztül tudnak jönni-menni az emberek, gondolatokkal megtermékenyülve. Isten ments, hogy a kapu zárva legyen, hogy a világtól és a többi embertől elzárkózva éljünk a kis elefántcsonttornyunkban. Attól nem fog előre menni a világ
– fogalmazta meg Koltay Gábor, hogy számára mi a darab egyik leghangsúlyosabb mondanivalója.
A mesejátékot a Lázár Ervin-program keretében a teátrum több éven keresztül tervezi ötödik osztályos diákoknak.
Ez egy olyan erős tartalmú és olyan erős látványvilágú mese, amely elvarázsolhatja, és reményeink szerint a későbbiekben itt tarthatja a fiatalokat
– fogalmazott az igazgató.
A főbb szerepekben Bartus Gyula, Puskás Dániel, Földesi Ágnes Villő, Tege Antal, Tomanek Gábor és Nagy Erika láthatók. Közreműködnek a Viharsarok Táncszínház táncosai. A darab zenéjét a Kossuth-díjas énekes és gitáros, Szarka Gyula szerezte.
Borítókép: Az előadás plakátja (Fotó: Békéscsabai Jókai Színház)
