Tóth László az egyesület történetébe avatott be beszélgetésünk elején. Elmondta, hogy 1853. november 20-án tartották az első „philharmoniai hangversenyt" Erkel Ferenc vezényletével. A társaságot egészen 1867-ig nem lehetett létrehozni, így jogilag csak a kiegyezéstől létezik az egyesület. – Erkel elsőre ötalkalmas koncertsorozatot hirdetett meg, ami igazából az első bérletes rendszernek is tekinthető, ami még a bécsi zenei életet is megelőzte – mondta az elnök. – Az első koncertet a Magyar Nemzeti Múzeumban tartották, mai napig ezt tartják a szimfonikus zenekari élet első állomásának – jelezte. Erre minden évben egy novemberi nagykoncerttel emlékeznek, melyet most a Zeneakadémia Nagytermében rendeznek meg november 17-én.
– Igyekeztünk olyan műveket válogatni, amelyek ehhez a 169 évhez köthetők. Az első Schubert és Dohnányi közös művének is mondható. Schubert halálának 100. évfordulójára Dohnányi hangszerelte az f-moll fantáziát nagyzenekarra, ami eredetileg egy négykezes zongoradarab volt. Dohnányi a zenekarunk aranykorának elnökkarnagya volt, 25 évig irányította a művészi munkát. Úgy gondolom, őt a mai napig nem kezelik helyén, egy igazi zseni volt. Bartók és Kodály mellett ott kellene lennie a köztudatban, legalább nálunk. Az akkori tagságunk annyira ragaszkodott hozzá, hogy emigrálása után 1960-ban bekövetkezett haláláig nem választottak új elnökkarnagyot, így hivatalosan 41 évig állt a társaság élén
– idézte fel.
Utána Mahler 1. szimfóniájából hangzik el egy tétel. Mint mondja, ez a mű azért fontos számukra, mert a világon először ők játszották ezt a Mahler-szimfóniát Budapesten a szerző vezényletével 1889-ben, amikor Mahler igazgató volt az Operaházban. A koncerten ezután magyar szerzők következnek, elsőként Liszt Ferenc Prométheusz című szimfonikus költeménye, majd egy új mű csendül fel Orbán György Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző tollából. – Szimfonikus finálé a címe, amely egy ősbemutató, és mi rendeltük a szerzőtől – tette hozzá.
– Mivel évtizedekig nem volt hazánkban rajtunk kívül szimfonikus zenekar, ezért számtalan művet mi mutattunk be Magyarországon. Ahogy elődeink, mi is fontosnak érezzük, hogy gyarapodjon a magyar zene „kincsestára”, ezért rendelünk minden évben a novemberi ünnepi koncertre egy-egy új művet kortárs szerzőktől. Utána két klasszikus jön, Bartók és Kodály. Bartók Öt népdal énekhangra és zenekarra című műve, Kodálytól pedig a Marosszéki táncok. A hangversenyen Vajda Gergely karmester vezényel, a Bartók-műben Horti Lilla Junior Prima- és Cziffra-díjas énekművész lesz a vendégünk
– sorolta Tóth László.
Arról is megkérdeztük az elnököt, miért nyilatkozta korábban, hogy számára a Filharmóniai Társaság nemcsak egy zenekar, egy egyesület, hanem egyfajta filozófia is. – Azt gondolom, hogy annak köszönhetően vagyunk még mindig jelen a magyar kultúrában – immár 169 éve –, mert a mindenkori tagság szívügyként kezelte a Filharmóniai Társaság fennmaradását. Azon ritka zenekarok egyike vagyunk, amelyek demokratikusan működnek – mondta az elnök. –
Zenészeink saját maguk szavaznak arról, kik kerülhetnek soraikba. A tagság által választott elnökség dönt minden művészeti kérdésben, például a szólisták felkéréséről, a karmester személyéről. A mai napig szimbiózisban élünk az Operaházzal, mert a zenészeik közül válogatjuk tagságunkat. Ha valaki kikerül tőlünk, akkor demokratikusan, szakmai és emberi kvalitások alapján választ új tagot maga közé a társaság. A tagság dönt mindenről, így volt ez a világháborúk, a nehézségek idején, az anyagi problémák ellenére is.
Korábbi tagjaink mindig fontosnak érezték, hogy működjön és továbbmenjen a Budapesti Filharmóniai Társaság, mindig is megtiszteltetés volt taggá válni. Valójában az elkötelezett elődöknek köszönhető, hogy a mai napig itt vagyunk – foglalta össze Tóth László.
Borítókép: csoportkép (Fotó: Budapesti Filharmóniai Társaság)
