Az első kötet a román eredetmítoszról, a Trianon utáni erdélyi magyar szellemi életről, az ép nemzettudatról és egyebekről szól, egyszerre olvasmányosan és érdekfeszítően. A nemrég megjelent második kötet írásai – többek közt – a szászság 800, majd utolsó, önnön sírjukat megásó 80 évét, végül a nácik halálos ölelésébe tántorgását, majd az erdélyi önrendelkezés céljait és a magyar fejedelemség erőt adó példáit taglalják. Utóbbiaknak már saját történetük van. Egy ifjú bölcsész nem átallotta leírni: „Erdélyben egyetlen valamirevaló fejedelem se született…”, „Erdélyt Magyarország etette…” „ …az Erdélyi Magyar Fejedelemség kényszerképződmény volt” és így tovább. Szász István Tas a tanulmányt kapaszkodónak szánta, ám a fiatal historikus a szerző szavaival élve „a hajamba kapaszkodott.”
Ugyanakkor a könyvet Orbán Viktor miniszterelnök személyes hangú levélben köszönte meg.
Az író-közíró áttelepülése is felettébb kalandos. Szinte az utolsó pillanatban sikerült szülei kolozsvári villájából az antik bútorokat, édesapja emlékiratait, s ami a legfontosabb: a házban működő erdélyi Hitel folyóirat anyagát és szerzői portréját (utóbbiakat szinte darabonként) egy teherautóval elmenekíteni. A szerkesztőség jeles írói-költői hosszú éveken át ott üléseztek, végül a leányfalui ház valóságos irodalomtörténeti múzeummá alakult. Nem mellesleg az épületet Makovecz Imre tervezte, Szász István Tasnak szánt ajándékként. Így aztán tulajdonosa évente pár alkalommal ott látja vendégül a rendszerváltozás egyetlen megmaradt magyar összművészeti folyóirata, a Hitel szerkesztőségét és neves szerzőit. Az ebédlőasztal körül a kolozsvári társaság faragott székei sorakoznak, az ételek jellegzetesen erdélyi zamatúak. Személyes emlék: első alkalommal a házigazda rám kérdezett: akarsz Kós Károly székébe ülni?
Szász István Tas szívét, intellektusát apai ágon erdélyi, anyai részről felvidéki elődeitől örökölte. A gyógyításban s az egészségügyben is. Társadalmi tisztségei közt a Magyar Orvosi Kamara Hippokratész Kuratóriumának elnöke, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének örökös elnöke, Leányfalu díszpolgára, a Bethlen Gábor Alapítvány egyik díjazottja. Eddig összesen huszonhat könyv és ezernél több esszé, tanulmány szerzője. Egy haza, két ország és más kötetei, köztük versei és erdélyi képzőművészeknek 33 éven át szervezett leányfalui kiállításai az orvoslás mellett hivatásnak tekinthetők. Bencze Lajos muravidéki költő szavaival élve:
magyar tollforgató egyetlen feladata megmaradásunk szolgálata.
Szász István Tas szerint:
Déva várát ezzel a kötőanyaggal lehetséges megszilárdítani.
”
