Krisztus Urunknak áldott születésén, / Angyali verset mondjunk szent ünnepén, / Mely Betlehemnek mezejében régen / Zengett ekképpen – csendül fel a XVII. századi liturgikus karácsonyi dal a Fővárosi Nagycirkusz magaslati orgonáján, mint egy égi muzsika, mint a Mennyből az angyal, hiszen az első akkordok után az angyalkák is alászállnak a kupoláról, bearanyozva a nézőteret. Szinte már érezni lehet a levegőben a mézeskalács illatát, amikor előbukkan egy mesebeli hintó, és elrugaszkodik a talajtól egy légballon. Ekkor már az asztal is táncol a levegőben. Régi mesekönyvekben láttam utoljára hasonlót.
A Fővárosi Nagycirkuszba Fekete Péter főigazgató meghívásának eleget téve látogattunk el, aki hosszas gondolkodás után döntött úgy, hogy Jókai Mór Melyiket a 9 közül? című elbeszélésével lepi meg a publikumot karácsonyra. Ugyanis a rövid irodalmi műnek egyértelmű az üzenete és erős a szimbolikája. Önmagából kifordult korunkkal ellentétben azt hirdeti, hogy az összetartozás, a család, az egymásba vetett bizalom a valódi érték, nem a pénz, a negyedórás hírnév vagy a százmilliomodik Instagram-követő megnyerése.
A darab főszereplője egy gyermekeit egyedül nevelő családapa, János mester, aki mindent meg szeretne adni a gyerkőceinek, de annyira szegények, hogy karácsonykor csak egy Jézust köszöntő dalt tud nekik megtanítani. A felettük lakó magányos háziurat viszont annyira zavarja a közös éneklés, hogy lemegy hozzájuk csendet parancsolni. Szegénységüket látva ajánlja fel, hogy az egyik fiút örökbe fogadja és gazdaggá teszi. A mester nem tud választani, a gyermekek pedig nem akarnak kiszakadni a családból. A cirkuszi előadás lehetővé teszi számukra, hogy mindegyikük sorra bemutatkozzék egy-egy produkcióval.
Jókai története Szőts Istvánt is elbűvölte. A novellából 1956–57-ben forgatott kisjátékfilmet Bihari József és Ajtay Andor főszereplésével. Az alkotás ősbemutatója az 1957. évi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a zsűrit is lebilincselte. Úgy döntöttek, elismerésben részesítik. A novella ugyanígy Fekete Pétert is magával ragadta, majd megajándékozott vele bennünket.
Értelmezésében a szomszéd egy mefisztói karakter, a próbatétel elé állított szülő pedig mi vagyunk, mindannyian. Nekünk kell ellenállnunk a visszautasíthatatlannak tűnő csábításoknak. A pénznek, a múló csillogásnak. Kérdés, képesek vagyunk-e uralkodni vágyálmainkon.
Karácsony közeledtével a mesejáték üzenete is aktuálisabb, mint az év más szakában. Ez a produkcióban gyakorlatilag is megfogalmazódik, hiszen a fellépők egymás kezét fogva, egymást erősítve és egymásban bízva küzdik le az akadályokat, teljesítik a teljesíthetetlennek tűnő feladatokat. A társadalomnak görbe tükröt tartó darab így segít ráhangolódni a karácsony eszmeiségére, visszakanyarodni azokhoz az értékekhez, amelyek boldog emberré tesznek bennünket. Segít megállni egy percre, és eltűnődni azon, figyelünk-e egymásra, vagy mosolygós, de érzelemmentes próbababaként feszítünk a közösségi médiában.
A produkciót, amelybe a közönséget is bevonják – hiszen közreműködése segíthet az életre szóló döntések meghozatalában –, már most telt házzal játsszák. De nemcsak a nézőtér telik meg, többek között a zenekari tagokkal, akik nem egy árokban ülnek, mint az operában, hogy ne is lássuk őket, hanem a lelátón, a közönség köreiben. Itt adják elő a remekbe szabott zeneszámokat, lehetővé téve, hogy figyelemmel kövessük, ki miként veszi ki részét a közös munkából (zenei vezető: Szakál László).
A cirkuszi manézst is sokan megtöltik. Köztük a balettkar varázslatos kosztümökben (jelmeztervező: Rátkai Erzsébet érdemes művész, koreográfus: Fejes Kitty), és a parádés cirkuszi számokat előadó magyarok oroszok, ukránok, németek és mexikóiak, egyetlen „nagycsaládot” alkotva. Köztük van az orosz Dmitrij Csernov zsonglőr, aki már négyéves korában a világhírű Oleg Popov bohóccal lépett fel. Nem csoda, hogy ma már úgy játszadozik egyszerre sok kis labdával, ahogyan más eggyel sem tud.
Kiemelt meghívottként lép fel a szintén orosz Volozsanyin Troupe is, amelynek tagjai (Andrei Volozsanyin, Polina Oszinceva, Roman Szonin, Anastaszija Szonina) létrán elevenítik fel Tolsztoj és Dosztojevszkij regényeinek romantikus hangulatát, arra emlékeztetve, hogy a szerelemben is meg kell találnunk az egyensúlyt és feltétlenül bíznunk kell egymásban. A nézők hatalmas tapssal jutalmazták mutatványukat. Senki nem fütyülte ki őket csak azért, mert Oroszországból érkeztek.
Az orosz lendületet képviseli a produkcióban a Kirichenko Acrobats (Nikolai Kiricsenko, Anasztaszia Csisztiakova-Zabijaka, Roman Ivanov, Vlagyimir Mikhailin, Szergej Pogoncev) is, amely csapat az akrobatikus hand voltige műfajban ötvözi a torna és a tánc világában szerzett tudását.
A Markin Family (Markin Roman, Markina Elena, Markin Dmitrii) Markin Roman többszörös cirkuszfesztivál-díjas artistaművész perzs-számában remekelt budapesti visszatérőként. Jómagam is puskáztam, hogy megtudjam: a perzs az a hosszú fémrúd, amit a talajon álló általában a homlokán tart, a többiek pedig a rúd tetején végzik akrobatikus mutatványaikat. Rendkívül erőnlét és koncentráció kell ahhoz, hogy az emberek alkotta torony ne omoljon össze.
Nem dőlt össze a cirkusz attól sem, hogy a német Wolfgang Lauerburger is belépett a manézsba mókás kutyusaival, inkább a tapsviharba remegett bele a kőből épített sátor, hiszen követni is alig lehetett, ahogyan a betanított szőrgombócok átugrották egymást és az idomítójukat, párhuzamos sorokban hemperegtek, vagy éppenséggel vonatot alkotva lépdeltek szép sorban, két lábon. Az előadás végén ők bizonyultak a közönség kedvenceinek.
A mexikói Medel Family dupla Washington-trapézon remekelt, bár sokszor átfutott rajtam a hideg, amikor a két nővér égi jelenésként fejen állva, fogózkodás nélkül lengett a trapézon, miközben karikákat pörgetett. Különösképpen a kisebbiket féltettem a két leányzó közül, de hál’ istennek nem rontották el a számukat, nem kellett megfeszülnie a biztonsági kötélnek.
A leghosszabban persze mindenki a hazai cirkuszművészeket éltette. Elsőként a Novákovics Noémit kötélen helyettesítő Nagy Blanka artistanövendéket, aki egy gyönyörű nő belső vívódásait jelenítette meg nagy szakértelemmel, de eléggé életveszélyes körülmények között, ahogyan ez a cirkuszokban lenni szokott. Drukkoltam Ádáméknak is, ifjabb Ádám Rudolf, Ádám Angelina és Ádám Szkárlet lovas zsonglőrnek, akik a felmenőiktől öröklött trükkel kápráztatták el a publikumot. Ifjabb Ádám Henrik sem hatott rám megnyugtatóan, csak miután épségben lemászott a magasdrótról, ahol lélegzetállító bátorsággal biciklizett és kényelembe helyezte magát egy igencsak ingatag széken. Végül bebizonyította, hogy ő sem akar kilépni a nagycsaládból.
Ne feledkezzünk el a színészekről sem, hiszen a történet fonalát ők pörgetik. János mester szerepében a Nádasdy Kálmán-díjas Szomor Györgyöt láthattuk, hallhattuk, és semmi kifogásunk nem lehetett ellene, hiszen nem tudott lemondani a gyermekeiről a pénz ellenében. Váltópárja Pálfalvy Attila, aki valószínűleg ugyanolyan hiteles apa a Fővárosi Nagycirkuszban, mint a színészpárja. A kevésbé szimpatikus szomszédot is két szimpatikus színművész alakítja felváltva Fekete Péter darabjában: Faragó András és Dancs Attila. A játékmester pedig mindig Maka Gyula, sokak, de főként a legfiatalabb nézők örömére.
Külön méltatást igényel a műsorfüzet szerepét betöltő Magyar Cirkuszművészeti Magazin októberi száma, amely minden lényeges információt tartalmaz a Melyiket a 9 közül? című előadásról, hibátlan és szemrevaló kivitelben. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjas artistaművészek megsegítésére november 6-án, délelőtt 11-től a Fővárosi Nagycirkusz jótékonysági műsort szervez, és hogy az energiaválság ellenére a közkedvelt intézmény nem zár be télen.
Végezetül hadd irányítsam rá Szimeiszter Balázs fénytechnikus reflektorait Jókai gondolataira, amelyeket Pál Dániel Levente dramaturg és Graeser József cirkuszvezető közvetített felém: „Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül, s gondolkodott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmas világban.”
Borítókép: Megelevenedett mese a porondon (Fotó: Urbán Ádám/Fővárosi Nagycirkusz)
