Krisztus Urunknak áldott születésén, / Angyali verset mondjunk szent ünnepén, / Mely Betlehemnek mezejében régen / Zengett ekképpen – csendül fel a XVII. századi liturgikus karácsonyi dal a Fővárosi Nagycirkusz magaslati orgonáján, mint egy égi muzsika, mint a Mennyből az angyal, hiszen az első akkordok után az angyalkák is alászállnak a kupoláról, bearanyozva a nézőteret. Szinte már érezni lehet a levegőben a mézeskalács illatát, amikor előbukkan egy mesebeli hintó, és elrugaszkodik a talajtól egy légballon. Ekkor már az asztal is táncol a levegőben. Régi mesekönyvekben láttam utoljára hasonlót.
A Fővárosi Nagycirkuszba Fekete Péter főigazgató meghívásának eleget téve látogattunk el, aki hosszas gondolkodás után döntött úgy, hogy Jókai Mór Melyiket a 9 közül? című elbeszélésével lepi meg a publikumot karácsonyra. Ugyanis a rövid irodalmi műnek egyértelmű az üzenete és erős a szimbolikája. Önmagából kifordult korunkkal ellentétben azt hirdeti, hogy az összetartozás, a család, az egymásba vetett bizalom a valódi érték, nem a pénz, a negyedórás hírnév vagy a százmilliomodik Instagram-követő megnyerése.

A darab főszereplője egy gyermekeit egyedül nevelő családapa, János mester, aki mindent meg szeretne adni a gyerkőceinek, de annyira szegények, hogy karácsonykor csak egy Jézust köszöntő dalt tud nekik megtanítani. A felettük lakó magányos háziurat viszont annyira zavarja a közös éneklés, hogy lemegy hozzájuk csendet parancsolni. Szegénységüket látva ajánlja fel, hogy az egyik fiút örökbe fogadja és gazdaggá teszi. A mester nem tud választani, a gyermekek pedig nem akarnak kiszakadni a családból. A cirkuszi előadás lehetővé teszi számukra, hogy mindegyikük sorra bemutatkozzék egy-egy produkcióval.
Jókai története Szőts Istvánt is elbűvölte. A novellából 1956–57-ben forgatott kisjátékfilmet Bihari József és Ajtay Andor főszereplésével. Az alkotás ősbemutatója az 1957. évi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a zsűrit is lebilincselte. Úgy döntöttek, elismerésben részesítik. A novella ugyanígy Fekete Pétert is magával ragadta, majd megajándékozott vele bennünket.
Értelmezésében a szomszéd egy mefisztói karakter, a próbatétel elé állított szülő pedig mi vagyunk, mindannyian. Nekünk kell ellenállnunk a visszautasíthatatlannak tűnő csábításoknak. A pénznek, a múló csillogásnak. Kérdés, képesek vagyunk-e uralkodni vágyálmainkon.
Karácsony közeledtével a mesejáték üzenete is aktuálisabb, mint az év más szakában. Ez a produkcióban gyakorlatilag is megfogalmazódik, hiszen a fellépők egymás kezét fogva, egymást erősítve és egymásban bízva küzdik le az akadályokat, teljesítik a teljesíthetetlennek tűnő feladatokat. A társadalomnak görbe tükröt tartó darab így segít ráhangolódni a karácsony eszmeiségére, visszakanyarodni azokhoz az értékekhez, amelyek boldog emberré tesznek bennünket. Segít megállni egy percre, és eltűnődni azon, figyelünk-e egymásra, vagy mosolygós, de érzelemmentes próbababaként feszítünk a közösségi médiában.