Bármennyire is furcsán hangzik, Aldous Huxley Szép új világ című, 1932-ben megjelent regénye, valamint a brit író negyedszázaddal később megszületett, Visszatérés a szép új világhoz című esszésorozata vezetett az eltáncolt Tragédiához. Mindkét mű nagy hatást gyakorolt a sepsiszentgyörgyi előadás rendezőjére, a kolozsvári származású, Budapesten élő Könczei Árpádra. A művész szerint Madách jövőképe száz évvel megelőzte a Visszatérés a szép új világhoz gondolatiságát, hiszen észveszejtő gyorsasággal haladunk a szép új világ felé. Az emberiség bármikor képes elpusztítani önmagát – tartja Könczei –, és e veszélynek nemcsak a mostani háborús konfliktus kölcsönöz szomorú aktualitást, hanem az a tévképzet is, miszerint az ember erősebbnek hiszi magát az Istennél.
A Háromszék Táncegyüttes előadása mindenekelőtt az emberi kapcsolatokra – elsősorban a férfi és a nő kapcsolatára – fókuszál. Az Ádámot színre vivő Márton Csaba és az Évát megszemélyesítő Márton Edina Emőke nem táncol végig az eredeti mű valamennyi színén, mindössze kilenc szín kerül színpadra, ennek a számnak Könczei a gyermekkihordás kilenc hónapjára utaló szimbolikát is kölcsönöz.
Az előadás közepe táján jelenítődik meg a párizsi szín, a forradalom, amikor elhangzanak az örök érvényű fogalmak – csakhogy immár kérdőjelesen: testvériség? Egyenlőség? Szabadság? Könczei Árpád nem tagadja, meggyőződése, hogy ma falanszterben, Huxley-féle irányított, túlszabályozott világban élünk.
Az előzetes tervekkel ellentétben a bemutatóra, illetve az azt követő második előadásra infrastrukturális nehézségek miatt – beázott a tető – nem az együttes előadótermében került sor, hanem a Tamási Áron Színházban. A bonyodalmak a próbafolyamatba is alaposan belekavartak, valamint az előadás fényvilágának átállítására sem jutott elegendő idő, ezzel együtt a Könczei Árpád által rendezett, zenei szempontól is gondozott, ifjabb Zsuráfszky Zoltán által koreografált előadás a megnyilvánulások alapján tetszett a közönségnek. Az átértelmezések és tömörítések okán a nézők egyik része azon a véleményen volt, hogy nem ártott volna az előadás előtt újraolvasni a Madách-művet, mások meg azt mondták, hogy itt az ideje felfrissíteni a Tragédiával kapcsolatos emlékeiket.
Kozma András dramaturg a táncra mint sűrített nyelvezetre hagyatkozott, ezért csak emblematikus mondatok hangzanak el az eredeti műből. Így aztán egyfajta modern táncos misztériumjáték született meg, amelynek anyaga korántsem egyfajta néptáncegyveleg, inkább népi elemekkel gazdagított táncköltemény, amelyhez a Heveder zenekar a megszokott magas művészi színvonalon szolgáltatta Könczei Árpád zenéjét.
Virág Endre, a formáció fél évvel ezelőtt kinevezett igazgatója összességében elégedett a Háromszék Táncegyüttes általa fémjelzett korszakának első bemutatójával, ugyanakkor maga is kíváncsian várja, milyen átalakuláson megy át az előadás a tervezett helyszínre való visszatérést követően. Az ember tragédiája ugyanis a karácsony és szilveszter közötti periódusban még két alkalommal kerül színpadra – immár az együttes előadóotthonában, a táncstúdióban.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Kátai Jocó)
