Stílusok, technikák pazar kavalkádja fogadja a látogatót. Elsőként Kőnig Frigyes a Kárpát-medence várairól készült rekonstrukciós rajzainak sokasága. E munkák 2001-ben kötetbe foglalva láttak napvilágot. Innen a jelenbe ugrunk: a terem túlsó felében a mester az augusztusban felújított és megáldott székesfehérvári Szent István király-székesegyházba tervezett falképének munkálatait bemutató videót, a szekkó vázlatait, tanulmányokat szemlélhetjük meg.
A templom orgonakarzata feletti, XIX. századi, többször átfestett Szent Cecília-freskó helyére álmodta a mennyezetképét. Ennek elkészültét naplószerűen elevenítette fel a kiállítás megnyitóján Smohay András művészettörténész, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója, idézve Kőnig Frigyest, aki élete legnagyobb élményének nevezte a munkát.
A következő terem megidézi az 1920-as évek metafizikus festészetét – az alapító Giorgio de Chirico és Carlo Carrá világát. A stílussal szoros összhangban van a megfestett történet, Roman Fjodorovics Ungern-Sternberg kivégzése. A „véres báró” – így nevezték, mert kegyetlenül bánt a kommunistákkal a polgárháborúban – Ungern kánként „Mongólia legfőbb hadura és a szent monarchia reprezentánsa” lett, akit végül a vörösök öt óra húsz percnyi tárgyalást követően 1921-ben agyonlőttek. A főfalon ezt az eseményt fogalmazta Kőnig Frigyes négy képbe, négy változatba. A falakon körbe pedig a tanulmányok, amelyek önálló, szignált festmények.
Egy női portré átvezet az utolsó terembe, a karantén idején készült képekhez, amelyek mindegyikén e hölgy a főszereplő. A többféle technikával és méretben alkotott művek a székesfehérvári Pelikán Galériában debütáltak: „B. A. harmincnyolcszor, Kőnig egyszer” – szólt a kiállítás mottója. A Műcsarnokban két képen fedezhetjük fel a festőt, de erről később. A múzsáról nem tudni, valós személy-e. A legkorábbi képek, mintha a Ungern-Sternberg-sorozat folytatásai lennének, a szürrealizmus stílusjegyeivel, míg a későbbi munkákra inkább a realizmus jellemző. Mondhatni, stílustanulmányok a festmények közül az egyik a nagybányai iskola, Ferenczy Károly szellemében készült, másokon impresszionista hatások érzékelhetők.
Mint fentebb említettem, a mester magát is megfestette.
Kőnig másodszor a múzsa válla mellett, a tükörben jelenik meg, amint okostelefonnal fotózza modelljét. Ez az akvarell bepillantást enged a járvány alatti alkotás mikéntjébe. E technika a camera obscura megjelenése óta bevett gyakorlata a festőművészeknek. A székesfehérvári falkép esetében felvetítették a mester képét, amit aztán mások festettek a mennyezetre.
A sorozatban gondolkodás már a Napló előtt sajátja volt Kőnig Frigyesnek, elég a Gyermekkori momentumokat, Az arcképeket vagy a Magyar írók – Irodalmi arcképeket említeni.
Kőnig Frigyes kiállítása február 5-ig látogatható a Műcsarnokban.
Borítókép: a kiállítás (Fotó: Műcsarnok)
