Szombaton 18 órakor kezdődik a Silentio transeo – A XX. század elhallgatott irodalma című előadás, mely a Soproni Petőfi Színház, az Esztergomi Várszínház, a Szolnoki Szigligeti Színház és a Forrás Színház koprodukciója. Az előadás bevezető-köszöntőjét a Jászai Mari-díjas rendező, dramaturg, művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár, Pataki András tartja.
A magyar irodalom mindig is bővelkedett a líra és a próza termékeny kiválóságaiban, ám történelmünk sötét szakaszaiban – mikor embernek maradni is igen nehéz volt – már megfogyatkozott azoknak a névsora, akik morálisan helyt tudtak állni, képesek voltak szólni vagy épp hallgatásukkal lázadni egy adott kor uralkodó eszmevilága, a háború vagy egy politikai rendszer ellen. Az előadás ebből az elhallgatott magyar irodalomból kíván keresztmetszetet adni.
Molnár Anikó és Papp Attila színművész Hamvas Béla, Márai Sándor, Herczeg Ferenc, Fekete István, Sinka István, Szabó Dezső, Wass Albert, Utassy József, Nyirő József és Tormay Cécile műveiből, írásaiból ad elő részleteket.
– Az előadás az évtizedes olvasmányélmények lerakódásából jött létre – válaszolt Pataki András a darab születését firtató kérdésünkre.
Elsősorban abból a megfontolásból, hogy néhány szerző vita tárgyát képezi a közbeszédben, mások munkássága megosztó és viszonylagos. Az a meglátásom, hogy ezeknek a vitáknak a hátterében jellemzően nem az adott irodalom ismerete, hanem különböző minősítő jelzők alkalmazása húzódik meg. Ha van is vitánk bármelyik szerző bármelyik alkotása kapcsán, célszerű lenne ismerni is ezeket a műveket. Ezért és azért is, mert ezt az összeállítást nagyon értékes irodalomnak tartom. Az egyórás előadást annak a tíz szerzőnek a gondolatait felhasználva hoztuk létre, akiknek a neve is riadalmat vált ki néhány emberben, bár egy sort sem olvastak tőlük
– mondta határozottan.
Kiemelte, hogy az elhallgatott irodalom anyaga rámutat arra, hogy a múlt század és a mostani is milyen módon cenzúrázza az emberek gondolkodását.
Ha ma körülnézünk az európai kultúravesztésünk dekadens mosollyal kísért szomorú sorsán, láthatjuk, hogy ennek a cenzúrának és öncenzúrának milyen káros hatásai vannak a szocializáció, a szabad létezés területén és az önazonos gondolkodás vonatkozásaiban
– állítja a rendező.
Hozzátette: úgy szerkesztette meg az anyagot, hogy gondolat gondolattal van párbeszédben, az egyik gondolat a másiknak adja a végszót, és hívja elő a következő érvelést. A szerkesztett irodalom így párbeszédes műfajúvá vált, aminek prózai művek részletei alkotják a többségét, de versek is vannak benne. Az előadáson a szöveg az elsődleges emberre hatást gyakorló transzformáló erő. Intellektuális kihívást hordoz, így azok az éberen figyelő nézők fognak örömmel felállni a műsor végén, akik kíváncsiak erre az anyagra. Az önfeledt kikapcsolódás élményét ez a produkció nem hordozza.
– Ez a darab apró, nagyon személyes élménytöredékek hatására vált olyanná, ahogy ezt a pódiumesten láthatják – árulta el Pataki András, majd így folytatta: – Legkorábbról, kamaszkorom elejéről egy Herczeg Ferenc-regény, a Pro Libertate! olvasmányélménye tűnik fel az emlékek ködéből, amelyet egy személyes találkozás emléke követ Utassy Józseffel. A nyolcvanas évek végén egy versmondó táborban válthattam vele pár mondatot. Ott elmeséltem neki, hogy nemrég elszavaltam egy kis falu március 15-i ünnepségén a Zúg Március című versét. Elsápadt, és azt mondta:
Nagyon vigyázz ezzel!
Nem voltam tisztában akkor, mekkorát kockáztattunk egy ilyen szamizdatos anyag nyilvános elmondásával. Ma erkölcsi kötelességünk is ezeknek az áldozatos életutaknak a figyelembevételével fejet hajtani e szellemi nagyságok előtt.
