Esterházy Péter a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült apja ügynökmúltjával, amit a Javított kiadás című művében dolgozott fel. Esterházy Mátyás 1957-től adott jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. A titok napvilágra kerülése után nagyon sokan igyekeztek relativizálni az ügyet. Göncz Árpád, Magyarország volt elnöke, író úgy nyilatkozott, hogy átérzi Esterházy apjának helyzetét, hiszen őt is zaklatták a titkos ügynökök. Hozzátette, önszántából senkiből sem lesz besúgó. Nádas Péter író és Balassa Péter publicista Esterházy Javított kiadását heroikus gesztusnak, hősies lépésnek minősítették. Kőszeg Ferenc politikus pedig kijelentette, senkinek sincs joga elítélni Esterházy Mátyás cselekedeteit.
Hasonló hangokat lehetett hallani akkor, amikor Szabó István Oscar-díjas filmrendezőről derült ki, hogy a III/III jogelődjének írt jelentéseket: 1957 és 1963 között Képesi Endre fedőnéven jelentett a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak. Szabót terhelő adatok alapján szervezték be az ötvenhatos forradalom után, a Gervai András által közzétett dokumentumok szerint ugyanakkor lojális volt a népi demokráciához. Hogy milyen következménye lett a megtorlás korszakában írt 48 jelentésének, nem ismert. A megfigyeltek között volt Jancsó Miklós, Mécs Károly, Törőcsik Mari. Szabó lebukása után ugyanúgy megindult a neves rendező tisztára mosása, ahogy Esterházy vagy Tar esetében.
Szabó Istvánt a rendszerváltás előtt évtizedekig tartó, bensőséges barátság fűzte Molnár Gál Péterhez. A 2011-ben elhunyt színikritikus, újságíró, dramaturg és színháztörténész a rendszerváltás előtti színházi élet meghatározó alakja volt. Róla 2004 novemberében derült ki, hogy jelentett. A Latinovits Zoltánra vonatkozó állambiztonsági dokumentumok alapján vált világossá a színész hozzátartozói számára, hogy a kritikus készítette a jelentéseket. Molnár a Népszabadságban közzétett írásában ismerte be 2004-ben, hogy 1963-ban valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot. Miután pedig megjelent Coming out című önéletrajzi könyve –melyben besúgói múltjáról is vall –, Spiró György így méltatta: amit a memoárjában leírt a besúgói tevékenységéről, az páratlan. Soha senki nem nézett szembe az ügynöki múlttal ennyire őszintén és tárgyilagosan.
Vikidál Gyula énekesről 2004-ben derült ki, hogy „Dalos” fedőnévvel, III/III-as ügynökként küldött jelentéseket zenésztársairól 1981 és 1986 között. „Titkos megbízottként” szóbeli jelentéseket adott az állambiztonságnak, többek között Nagy Feróról és a kommunista popcézárról, Erdős Péterről. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által feltárt és nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült, hogy szó sem volt valamiféle lejárató, lélekbe gázoló jelentésekről.
Azt írta róla a pártállami tiszt, hogy megbízhatóan végzi a dolgát. Vikidál személyesen kért bocsánatot Nagy Ferótól, amiért a pártállam idején többek között róla is jelentéseket adott az állambiztonsági szolgálatnak. A Beatrice frontembere ugyan nem próbálta mentegetni egykori zenésztársát, de nagyvonalú megbocsátással nyilatkozott róla néhány évvel ezelőtt: „Eltelt harminc év a rendszerváltás óta. Örüljünk annak, hogy szabadon élhetünk, és dönthetünk a saját sorsunkról. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzak! Elévültek a régi dolgok, és én is elengedtem ezeket a sérelmeket.”
Dalos ügye kapcsán Som Lajosról is kiderült, hogy jelentéseket készített a titkosszolgálatoknak. Míg a legtöbben titkolni, sőt tagadni próbálják, hogy az átkos rendszerben besúgók voltak, addig Som Lajos önként árulta el a Best magazinban, hogy az 1970-es években III/III-as ügynöknek szervezték be. A Piramis együttes alapítója és vezetője azonban azt nyilatkozta: a banda tagjainak is beszámolt arról, hogy mire kérték, s mindvégig igyekezett fals, semmitmondó információkat továbbadni.
Úgy tűnik, ahogy egyre távolabb kerül a szocialista rendszer emléke, úgy válik egyre könnyebben feledhetővé a besúgók aljassága. Legalábbis azok körében, akik nem voltak közvetlenül érintettek.