A Dubniczay-palota pincerendszerében látható pecsétes és bélyeges téglagyűjtemény a római kortól a középkoron át a XX. század második feléig tartó időszakig mutatja be a sablonban készült agyagalapú építőanyag több évezredes múltját. A gazdag kollekcióban a Kárpát-medence gyűjtőterületéről származó, különböző jelölésmódokkal ellátott falazó- és idomtéglák, valamint különleges tető- és gerinccserepek találhatók. A gyűjtemény 1977-ben jött létre, először a dunántúli építőipar-történeti gyűjtemény részeként, amely a rendszerváltást követően Magyar Építőipari Múzeum néven alapítványi formában működött tovább. Létrehozója Fodor József agrármérnök, tanár volt, aki felismerte az égetett téglákon és tetőcserepeken lévő jelek és jelölésmódok jelentőségét, és évekig igazgatta is a múzeumot.
Az alapító munkáját Gy. Lovassy Klára folytatta, tőle származik a latinos hangzású Tegularium elnevezés is. A gyűjtemény a 2006-ban felújított Dubniczay-palota pincerendszerében lelt végleges otthonra, ahol a Művészetek Háza Veszprém viszi tovább a szellemi örökséget, a Kárpát-medencei bélyeges téglák gyűjtését és dokumentálását.
A tudatos gyűjtőtevékenységnek, illetve a látogatóktól, magánszemélyektől érkezett adományoknak és téglacseréknek köszönhetően elkerülhetetlenné vált egy új, az eddiginél árnyaltabb tematikájú és áttekinthetőbb koncepciójú kiállítás létrehozása.
– Mivel a Tegulariumban kiállítható darabok száma az elmúlt hat évben közel kétszeresére növekedett, szükségessé vált a kiállítás bővítése, újrarendezése
– mondta lapunknak Kóródy László, a kiállítás kurátora. – Azt szerettük volna, hogy egy új koncepcióval és egy nagyobb tematikával fogjuk át ezt a több ezer éves történetet, úgy, hogy mindenki számára érthető kiállítás nyíljon. Ezt a célt szolgálják az új installációk, feliratok, tájékoztató szövegek és az audioguide is. Az első terem a fogadóterem, a XVI. századi ágyúbástyarész, innen indul kronologikusan a kiállítás – avatott be a kurátor. Megtudtuk, hogy a gyűjteményben láthatók a hazai bélyeges téglák, de olyan különlegességek is, mint az egykori Pannonia provincia területén készült római kori agyagemlékek, vagy a középkori, úgynevezett kannelurázott (vonalazott) téglák. A gyűjtemény a téglagyártáshoz egykor használt eszközöket – talicska, présgép, vetősablon – is bemutatja.− A Kárpát-medencében több mint harmincezer különböző téglajelölés ismert, de még ma is rábukkanunk ismeretlen jelekre – magyarázta Kóródy László.
− A jelölések ilyen mértékű variabilitása világszerte egyedülállónak tekinthető. Ami összeköti a gyűjtemény darabjait, hogy mindegyik – szó szerint és átvitt értelemben is – a múlt egy darabja, akár nemesi uradalom épületéből, akár egyházi intézményből származik. Az ember mindig szeretett nyomot hagyni azokon a tárgyakon, amelyek körbevették. A gyűjteményben tematikusan rendezve láthatjuk a helyneves, évszámos, a készítő, illetve készíttető jelét viselők mellett a talányos díszítőelemű téglákat. Bármi legyen is a jelölés, megvan a saját története – foglalta össze Kóródy László.
Az első teremben kapott helyet a téglasimogató, amely a vakok és gyengénlátók számára lehetőséget kínál a téglafelületek „tapintással való olvasására”, az élményt a téglák mellett elhelyezett Braille-írásos szövegek is segítik.
A Tegularium nemcsak kiállítóhelyként funkcionál, hanem ma már Veszprém egyik legközkedveltebb helyszíne a különböző irodalmi estek, könyvbemutatók, zenés és színpadi produkciók, díjátadók kulturális rendezvények helyszíneként.
Borítókép: a kiállítás (Fotó: facebook)
