A tárlat a gazdag életmű áttekintésére vállalkozik, Lengyel András egész pályáját átfogja, ám mégsem retrospektív, hiszen a mai napig születnek új munkák. A képzőművész életútja eddig sosem látott gazdagságban bontakozik ki a rangos köz- és magángyűjtemények anyagából válogatott kiállításon. Témakörök segítségével követhető a folyamat, amelynek során a konceptuális művészetből kibomló alkotói út, az akción, a fotóalapú sokszorosított grafikán, a mail arton és a festészeten keresztül teljesedik ki a posztmodernben. Ennek ismeretében érthető, hogy a múzeum tereiben a festmények, a grafikák, a textilművek mellett talált tárgyak, sőt építkezési hulladékok is fellelhetők. Lengyel András esetében minden lehet művészet, a csempedarab és a neoncső egyaránt, amennyiben meditációs tárgyként segíti szemlélődésünket.
Lengyel András családi indíttatása
Képzőművész nagybátyja és nagyapja Benczúrfalván, Benczúr Gyula műtermében éltek és alkottak, ahol gyermekként Lengyel András számtalan nyarat töltött. Műveinek fontos eleme a természet, az égbolt, a felhők, amelyek már gyermekkorában mély hatást gyakoroltak rá. Csakúgy, mint a családi könyvtár. Szintén alapélménye a bőrkötéses könyvek gerince, a fóliánsok. Nem véletlen, hogy a természet mellett a tudomány úgyszintén fontos a művész számára, ahogy az ezotéria és a spiritualizmus is.
1972-ben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Akkorra – családjának és könyvtáruknak köszönhetően – rendkívüli művészettörténeti tájékozottságot szerzett, így érthető a csalódottsága, amint a főiskolán megtapasztalta, hogy a korszak kultúrpolitikája milyen erősen korlátozza a szabad művészetet, a magyar művészek mennyire el vannak vágva a nagyvilágtól.
Tanulmányait festő szakon kezdte, majd a Grafika Tanszéken tanult tovább. Felhői átvándoroltak a sokszorosított grafika területére, majd más fontos motívumaival egyetemben – mint a háromszög, a könyv, a Felhő Múzeum – megtalálták helyüket fotókon, akciókban vagy installációk részeként, hogy későbbi korszakában ismét festményeken bukkanjanak elő. A Ludwig Múzeum tárlatának vezérmotívumát a felhő adja, utalva a művész Felhő Múzeumára. E fiktív múzeumot 1982-ben, harminc esztendősen alapította, s azóta bármi felhővel kapcsolatos tárgy, műtárgy gazdagítja a gyűjteményt. Első felhői kis méretű grafikai munkák. Diákkorában a Kondor Béla-féle aprólékos, finoman kidolgozott grafikai kivitelezés vonzotta. A főiskolán, hallgatótársai hatására mozdult el a konceptuális művészet felé. Innentől jelenik meg életművében a hagyományos technikák mellett a fotó, a performansz, az akció. A magyar neoavantgárd képzőművészetében nagy szerepet játszó Rózsa-kör alapító tagjaként indult a pályája.
A művész saját univerzuma
Lengyel András gondolkodására jellemző, hogy mindent összefüggésbe tud hozni mindennel, mert saját univerzumot épített fel. Már korai munkáin megjelentek állandó motívumai, mint a háromszög, amit szent háromszögként – tudniillik számos vallásban feltűnik, így a kereszténységben Isten szemeként – a leghétköznapibb tárgyakkal hozott kapcsoltba.
A zebegényi művésztelepen társai a porba írva hagytak számára üzenetet, ekkor gondolkodott el azon, miért bámuljuk mindig a földet, forduljunk az ég felé. Ekkortól műveivel azt a hatást igyekszik elérni, hogy a szemlélő nézzen fel, nyíljon meg a tudata, a szíve-lelke. E szellemiség miatt van többletjelentése az egyik fő falon látható vöröscsillagnak és horogkeresztnek, ugyanis esetében a csillag a népek kultúráját összekapcsoló kristály, a másik jelkép pedig a szvasztika, az emberi történelem egyik legősibb jelképe.
