Az itt látható egyik részlet talán épp Szent Erzsébetet ábrázolhatta, akinek az unokahúga volt, de ez a kép már Margit 1270-ben bekövetkezett halála után készült, és őt magát is ábrázolhatták rajta. A falképciklus a kolostor lépcsőházát díszítette, de a korabeli leírásokból és Ráskay Lea nem sokkal későbbi legendájából tudjuk, hogy Margit gyakran imádkozott Szűz Mária képe előtt, és tisztelte Erzsébet példás életét. A Margitszigetet gyakran érő árvizek pusztítása miatt többször, több rétegben kellett újrafesteni a falképeket, végül a XVI. századi török megszállás vetett véget a kolostor majd háromszáz éves működésének.
Margit itteni sírja ma üres – földi maradványait Pozsonyba vitték a domonkosok, onnan II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után Esztergomba kerültek a csontereklyéi, ruhája és híres vezeklőöve, utóbbi most is megvan egy pompás XIX. századi ereklyetartóban, eredetihez hű másolatát a látogatók megcsodálhatják a kiállításon.
Az ugyanitt bemutatott poharak, edények ugyan XV. századiak, de felidézik a legenda azon részét, miszerint Margit alázatosan magára vállalta szerzetestársai használati tárgyainak mosását, tisztítását.
– Vannak még tárgyi emlékek, amelyek fontosak lennének, mint például a németországi Wolfenbüttelben őrzött díszes, XIII. századi imakönyv, amelyet valószínűleg éppen a Margitszigeten használt Margit. A sok korabeli kolostori irat közül egy 1282-es oklevél pecsétje érdekes: ez a helyi szerzetesi konvent pecsétje, alján két koronás figura – IV. Béla és Laszkarisz Mária – látható, akik felajánlják a kezükben lévő csecsemőt Szűz Máriának. A pecsét közepén pedig egy templomszerű architektúra képe fedezhető fel. Ebben az ábrázolásban sűrítve láthatjuk Szent Margit hajdani kolostora alapítását – mondta Takács Ágoston.
Borítókép: Jelenet a kiállításból (Forrás: BTM)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!