Szent Margit és a domonkosok

Minden év januárjában Szent Margitra emlékeztet két dátum: január 27. a születésének, január 18. pedig halálának az évfordulója, utóbbit az egyház a szent „égi születésnapjaként” tartja számon. Tematikájában ehhez is igyekszik érdekes adalékokat nyújtani a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum legújabb, Szent Margitról és a margitszigeti domonkos kolostorról szóló időszaki kiállítása.

A szervezők részben eddig még sehol be nem mutatott leletekkel gazdagítják a látogatók ismereteit egy olyan virtuális szigeti sétán, amelyet a kiállítás kurátora, Takács Ágoston régész, muzeológus vezet. 

A november óta látható tárlat egyik szenzációját a XIV–XV. századi falképtöredékek adják, amelyek jórészt a múzeum 2018-ban elhunyt régésze, Kovács Eszter munkája nyomán kerültek napvilágra. A másik érdekes látnivaló az egykori királylány kolostori vezeklőöve, illetve báty­jának, V. István királynak a díszes halotti koronája, amely annak Margit-szigeti sírjából került elő. 

Az 1943. november 19. óta hivatalosan is szentként tisztelt Margit emlékezete halála után is töretlen maradt, ám, mint azt Takács Ágoston elmondta, az egykor élt apáca ereklyéi kalandos utat jártak be a magyar történelem zivataros századaiban a később róla elnevezett Nyulak szigetétől a mai kiállításig. Margit életéről a Kecskeméti Rajzfilmstúdió nemrég készített egy rövid animációs filmet, ezt is ezen a kiállításon láthatja első ízben a közönség.
A Margit halálának 750. évfordulója alkalmából megnyílt tárlatot Takács úgy jellemezte, hogy azzal Szent Margit életét és hajdani kolostori életének helyszínét szerették volna bemutatni. Halála után ez vált Margit az első számú kultuszhelyévé, leginkább a domonkos rendnek köszönhetően.
 

Kétszáz éve ássák a Margit-szigeten a domonkos kolostor romjait, valójában erről sem volt még egy nagy összefoglaló kiállítás 

– mondta a régész.
A már említett falképek darabjai mozaikszerűen mutatják az egykori festményeket, mindezek vízszintes tárlókban láthatók, ami jelképes is: az átépítések, de főleg az ásatások során a freskók a földre hullottak. A XIX. századi ásatások alkalmával tárták fel első ízben a falakat, de az ezek feltárásakor talált falfestések a levegőn kiszáradtak, leperegtek. A tatárjárás után alapított kolostor falai nyilvánvalóan már a korai időkben így voltak díszítve, de az építészeti tagozatok, ablakok, oszlopok is ki voltak festve. – Az újonnan előkerült töredékek alkotta képeket Margit valószínűleg nem láthatta, de arra utalnak, hogy ez egy gazdagon dekorált kolostor volt. A korabeli legendája is megemlíti, hogy festmények voltak a kolostorban, amelyeket Margit is megcsodált, imádkozott előttük, ez a napi életének része volt – fogalmazott Takács Ágoston.

Az itt látható egyik részlet talán épp Szent Erzsébetet ábrázolhatta, akinek az unokahúga volt, de ez a kép már Margit 1270-ben bekövetkezett halála után készült, és őt magát is ábrázolhatták rajta. A falképciklus a kolostor lépcsőházát díszítette, de a korabeli leírásokból és Ráskay Lea nem sokkal későbbi legendájából tudjuk, hogy Margit gyakran imádkozott Szűz Mária képe előtt, és tisztelte Erzsébet példás életét. A Margitszigetet gyakran érő árvizek pusztítása miatt többször, több rétegben kellett újrafesteni a falképeket, végül a XVI. századi török megszállás vetett véget a kolostor majd háromszáz éves működésének. 

Margit itteni sírja ma üres – földi maradványait Pozsonyba vitték a domonkosok, onnan II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után Esztergomba kerültek a csontereklyéi, ruhája és híres vezeklőöve, utóbbi most is megvan egy pompás XIX. századi ereklyetartóban, eredetihez hű másolatát a látogatók megcsodálhatják a kiállításon. 

Az ugyanitt bemutatott poharak, edények ugyan XV. századiak, de felidézik a legenda azon részét, miszerint Margit alázatosan magára vállalta szerzetestársai használati tárgyai­nak mosását, tisztítását.
– Vannak még tárgyi emlékek, amelyek fontosak lennének, mint például a németországi Wolfenbüttelben őrzött díszes, XIII. századi imakönyv, amelyet valószínűleg éppen a Margitszigeten használt Margit. A sok korabeli kolostori irat közül egy 1282-es oklevél pecsétje érdekes: ez a helyi szerzetesi konvent pecsétje, alján két koronás figura – IV. Béla és Laszkarisz Mária – látható, akik felajánlják a kezükben lévő csecsemőt Szűz Máriának. A pecsét közepén pedig egy templomszerű architektúra képe fedezhető fel. Ebben az ábrázolásban sűrítve láthatjuk Szent Margit hajdani kolostora alapítását – mondta Takács Ágoston.

Borítókép: Jelenet a kiállításból (Forrás: BTM)