A Budavári Palota újkori története

Ismét látogatható a Budavári Palota újkori történetét bemutató, izgalmas, új tárgyakkal s a hozzájuk fűződő történetekkel megújult tárlata a BTM Vármúzeum palotakiállítása részeként. Az elpusztult középkori királyi rezidencia helyén 1686-tól, Buda visszafoglalását a töröktől az 1960-as évekig kísérhetjük nyomon az épület kiépítését az új kiállításon. A palota egykori terei dekorációjának és berendezésének megőrzött emlékei, látképek, fényképek, szobrok, építészeti tervek és rekonstrukciós részletek idézik fel az épület változatos történetét. 3D-s animáció mutatja be a palota építési fázisait, érintőképernyők és digitális képkeretek várják a látogatókat.

Fotó: Teknos

A megújult állandó kiállítás kurátorai, Farbaky Péter és Rostás Péter a kiállítás bemutatásakor köszöntőjükben elmondták, hogy a BTM Vármúzeum 1967-es megnyitása óta missziójának tekinti, hogy a magyar és a külföldi látogatókkal megismertesse a budai királyi rezidencia történetét. A Vármúzeum sokáig elsősorban a középkori emlékek bemutatására koncentrált, a látogatókat azonban mindig érdekelte a palota újkori története is. A Budavári Palota és környéke mostani rekonstrukciós munkálataihoz nagyban hozzájárult a BTM tudományos előkészítő munkája, ezek a kutatások ráadásul számos olyan eredményt hoztak, amelyeket érdemes új kiállításon bemutatni.

Farbaky Péter a kiállítás bemutatása során elmondta, hogy a múzeum főlépcsőházának szintjein egy „függőleges időtengely” mentén szerveződik a kiállítás. A pinceszinten található a középkori királyi palota történetét, feltárt töredékeit és helyreállított tereit bemutató kiállításrész. A most újranyílt, újkori történettel foglalkozó kiállításrész a földszinten indul, s 1686-tól – Buda visszafoglalását a töröktől – az 1860-as évekig kíséri nyomon az épület kiépítését.

Az I. emeleten a XIX–XX. század fordulóján, a historizmus idején jelentősen kibővített palotát ismerhetjük meg napjainkig, ezt később Rostás Péter mutatta be a sajtótájékoztató résztvevőinek.

Farbaky Pétertől megtudtuk, hogy a Buda 1686-os visszafoglalása során romba dőlt palotát a XVIII. század elején nem királyi rezidenciaként kezdték újjáépíteni. Mária Terézia sem kívánta királyi rezidenciaként használni a palotát, de engedélyezte 1748-ban az országos közadakozást a barokk épületmag kibővítésére. Ő építtette a Raguzából visszahozatott Szent Jobb, nemzeti ereklyénk számára a palotabéli kápolnát. 1769-ben az angolkisasszonyokat költöztette ide Sankt Pöltenből, majd 1777-ben a nagyszombati egyetemet. 1795 és 1847 között József nádor lakhelyeként szolgált a palota. A nádor fiatal felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő, I. Pál orosz cár lánya pezsgő udvari életet szervezett, benne hangversenyekkel és bálokkal. Ekkor járt e falak között s adott hangversenyt Joseph Haydn. A 17 éves nádorné szülés utáni halála azonban véget vetett e szép korszaknak. A hamarosan bekövetkező szabadságharcban, a magyar honvédség 1849-es tavaszi ostromában a palota súlyosan megsérült. Az osztrák császári trónra lépő I. Ferenc József számára az 1850-es években neorokokó stílusban alakították át a palota tetőzetét és belső tereit. A kis trónterem falkárpitjának azt a karmazsinvörös, selyem ananászdamaszt anyagot választották, melyet Ferenc József idején az osztrák udvarban is használtak.

A Mária Teréziát ábrázoló festmény mögötti falburkolaton látható ennek az udvari damasztnak a pontos rekonstrukciója, melyet egy német selyemgyártó manufaktúra készített a múzeum számára. Ezt meg is tapinthatjuk a kihúzható fiókokban elhelyezett falikárpitdarabokon.

Rostás Péter mesélt arról, hogy a palota kiépítése csak 1890-ben vette kezdetét. Ennek tervezője Ybl Miklós, majd 1891-ben bekövetkezett halálát követően Hauszmann Alajos főépítész és helyettese, Györgyi Géza volt. A munka az épület és a berendezés megtervezése mellett a palota környezetének, így a palotakerteknek a megújítását is magában foglalta.

Ekkor épült fel a Várhegyen is túlterjeszkedő krisztinavárosi szárny, amelynek eredeti, neoreneszánsz enteriőrjét a korabeli fotók mellett számos eredeti műtárgy: bútorok, zsánerszobrok, kandeláberek vagy egy később Horthy Miklós itteni hálószobáját díszítő kandallóóra őrzi. A tárlat ezen része bevezet a frissen rekonstruált Szent István-terembe. A II. világháborúban szintén elpusztult Hunyadi-termet egy falrész-rekonstrukció idézi meg, amely Benczúr Gyula festményét is magába foglalja. A két világháború között Horthy Miklós rezidenciájaként és múzeumként használták a palotát. Horthy Miklós kormányzó 1920. április 1-én költözött be a budai királyi palotába. Lakosztálya nem Ferenc József egykori apartmanja helyén, hanem a krisztinavárosi szárny első emeletének délnyugati oldalán volt. Az a gesztus, hogy a kormányzó lakását nem az egykori királyi apartman helyén rendezte be, a király- nélküliség állapotát fejezte ki.

Megtudtuk, hogy olyan érdekes új tárgyakkal újult meg a tárlat, melyek nemcsak szépségükkel nyűgözhetik le a látogatókat, de történetük is különleges.

Kiállításba kerülésük mögött komoly kutatómunka vagy némelykor csak véletlen emberi találkozások állnak. Ilyen például az egyetlen eredeti csempe a Szent István-terem kandallójából, melyet az 1960-as években a bontáson dolgozó mérnök kislánya „könyörgött ki” a sittből, s melyet a múzeum később tőle vásárolt meg. Számos fénykép, dokumentum, terv és idézet mutatja be továbbá a Budavári Palota 1945-ös pusztulását, majd a helyreállítással kapcsolatos terveket és elképzeléseket. 1945 januárjában a német csapatok legutolsó védelmi központja lett. Az épület a hetekig tartó tűzvész miatt nagy sérüléseket szenvedett. 1949-ben döntés született párt- és állami központtá alakításáról, majd 1957–1959-ben kulturális intézmények otthonául jelölték ki a komplexumot, de a teljes kultúrfórum csak 1985-ben, az Országos Széchényi Könyvtár beköltözésével készült el.

(A borítókép Teknős Miklós munkája.)