Harcias, vakmerő és határozott – ezek a tulajdonságok jellemzik leginkább a Mária főhadnagy című operett főszereplőjét, Lebstück Máriát, aki valós személy volt. Mindössze tizennyolc évesen harcolt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, nevéhez pedig számos győzelem fűződik. Férfiakat megszégyenítő módon állt a csaták élére. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a kalandos életét bemutató darab lassan bontakozik ki.
A színpadkép egésze, vagyis a káprázatos díszlet, jelmezek, vetítések, fények, valamint Huszka Jenő fülbemászó dallamai mind-mind adottak voltak ahhoz, hogy egy estére átéljük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemiségét és mámorát.
Ám mindezek ellenére a történet kissé nehezen indult be.
A Mária főhadnagy című operett Lebstück Mária kalandos életéről szól
Lebstück Mária esküvőjére készülnek Bécsben, ami elől az ifjú hölgy épp szökni készül Farkasházy Antónia és Zwickli Tóbiás segítségével. A forradalom kitör közben, így nem jutnak el Magyarországra. Lebstück Mária Lebstück Károly néven áll be harcolni a magyarok oldalán, hiszen magyarnak vallja magát, de senki nem tudja róla, hogy valójában nő. Méghozzá nem is akármilyen nő: bátor és erős, aki bármikor kardot ránt hazájáért. Az idővel főhadnagyi rangra emelt Lebstück Mária a szabadságért vívott harc mellett kötelezi el magát, majd a szerelem is rátalál Jancsó Bálint személyében. A harcok folyamatosan dúlnak, azonban a csatajelenetek helyett a csodálatos zenéké, énekeké és táncoké volt a főszerep, amit egyáltalán nem bántunk.
Homonnay Zsolt látványos, nagyszabású előadást rendezett nagyszerű színészi alakításokkal.
És bár a darabban szereplő művészek egytől egyig profik, egyes jelenetekben mégis keresték a helyüket, s volt, hogy a szövegüket is. Ezt persze betudhatjuk a premier okozta izgalomnak, de az érthetetlen, hogy a fontos, mondhatni sorsfordító jeleneteken, tetőpontokon miért akartak gyorsan túl lenni, miért nem hagytak elég időt azok megélésére. Szerencsére a második felvonásban Homonnay Zsolt kifejtette mindazt, amit az első felvonásban csupán felvázolt. Közben – ahogy lenni szokott – a félreértések tisztázódnak, a szerelmesek egymásra találtak. Úgy tűnt, hogy a rendező mindent a második felvonásba akart belesűríteni, minden fontosat itt akart elmondani, ami dramaturgiailag nem igazán tett jót a történet ívének.
A péntek esti, első szereposztás viszont parádés volt.
Széles Flórának valódi jutalomjátékot jelentett Lebstück Mária megformálásai, és Laki Péter is könnyedén hozta Jancsó Bálintot. Az első pillanattól kezdve működött köztük a kémia és az összhang. Arról nem is beszélve, hogy mindkét művész éneklését vastaps fogadta. A Pannit alakító Szendy Szilvi és a Zwickli Tóbiást megformáló Dénes Viktor a második felvonásban talált magára s egymásra. Fischl Mónika ezúttal is elvarázsolta a közönséget, amikor a színpadra lépett Farkasházy Antónia szerepében. A prímást Kiss-Balbinat Ádám alakította, akinek hegedűjátéka zseniális és lélekemelő volt, még tovább fokozta a darab zeneiségét és hangulatát.
Az előadás bővelkedik humorral átszőtt jelenetekben, amelyek elsősorban a szerelmesekhez kötődnek. Ám a humor mögött ott van a mély mondanivaló is, az a fajta üzenet, amely nemcsak 1848–49-ben vált a magyarság jelmondatává, hanem ma is identitásunk fontos részét képezi.
A Homonnay Zsolt által rendezett előadás tehát a szabadság és a szerelem mindenhatóságára épít, s arra, hogy mi, magyarok a legnehezebb, legkilátástalanabb helyzeteken is képesek vagyunk felülemelkedni. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a darab kulcsszereplőjének, Kossuth Lajosnak (akit Langer Soma remekül alakított) a higgadt, bölcs gondolatai, amelyek még ma is erőt adnak mindannyiunknak.
