A péntek esti, első szereposztás viszont parádés volt.
Széles Flórának valódi jutalomjátékot jelentett Lebstück Mária megformálásai, és Laki Péter is könnyedén hozta Jancsó Bálintot. Az első pillanattól kezdve működött köztük a kémia és az összhang. Arról nem is beszélve, hogy mindkét művész éneklését vastaps fogadta. A Pannit alakító Szendy Szilvi és a Zwickli Tóbiást megformáló Dénes Viktor a második felvonásban talált magára s egymásra. Fischl Mónika ezúttal is elvarázsolta a közönséget, amikor a színpadra lépett Farkasházy Antónia szerepében. A prímást Kiss-Balbinat Ádám alakította, akinek hegedűjátéka zseniális és lélekemelő volt, még tovább fokozta a darab zeneiségét és hangulatát.
Az előadás bővelkedik humorral átszőtt jelenetekben, amelyek elsősorban a szerelmesekhez kötődnek. Ám a humor mögött ott van a mély mondanivaló is, az a fajta üzenet, amely nemcsak 1848–49-ben vált a magyarság jelmondatává, hanem ma is identitásunk fontos részét képezi.
A Homonnay Zsolt által rendezett előadás tehát a szabadság és a szerelem mindenhatóságára épít, s arra, hogy mi, magyarok a legnehezebb, legkilátástalanabb helyzeteken is képesek vagyunk felülemelkedni. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a darab kulcsszereplőjének, Kossuth Lajosnak (akit Langer Soma remekül alakított) a higgadt, bölcs gondolatai, amelyek még ma is erőt adnak mindannyiunknak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!