Megfejti a lélek mozgatóit

– Az igazi értékteremtő művészi munka kizárólag a felkészültségben és a hozzáállásban mutatkozik meg – vallja Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színész, énekes, akit legutóbbi bemutatójáról, karakterformálásról és tanításról is kérdeztünk a Kálmán Imre-­gála próbája után. A Budapesti Operettszínház művésze lapunknak még azt is elárulta, hogy a jövőben szeretné megrendezni azokat a prózai igényű zenés darabokat, amelyekre felkérést kapott, azonban a pandémia miatt nem valósulhattak meg.

20220711 budapest operett szinhau hommnna zsolt szinesz havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Mindez elképesztő színészi teljesítményt igényel.

– Valóban, a Jekyll és Hyde minden eddigi szerepemet felülmúlta. Hiszen az volt a feladat, hogy hitelesen felépítsem az egy személyiségjegyből táplálkozó két karaktert úgy, hogy bármelyik pillanatban tudjak váltani közöttük. Nemcsak a fizikai, technikai különbségeket kellett megmutatnom, hanem elsősorban a lélektani különbségeket is. Másként fogalmazva: olyan, mintha ezt a szerepet két különböző ember játszaná, s ezt megteremteni a legnehezebb színészi feladat.

– Térjünk át a tanításra! 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem az operett- és musicalszak hallgatóit oktatja. Az első tanév milyen tapasztalatokkal zárult?
– Váratlanul ért a felkérés, sok kérdés, kétség fogalmazódott meg bennem a tanítás kapcsán, ugyanakkor azt gondolom, hogy a mai operett- és musicalhallgatóknak tapasztalatokon alapuló iránymutatást kell kapniuk a szakmabeliektől.

Tanártársaimmal, Nádasi Veronikával, Kiss-B. Atillával és Földes Tamással rengeteg gyakorlati segítséget tudunk adni nekik a szövegtanulástól a próbákon keresztül a végső megvalósításig vezető úton, hiszen mi is ugyanezeket éljük végig mindennap. Kiss-B. Atilla főigazgató úrnak köszönhe­tően pedig zeneakadémiai szintű zenei és hangképzést is kapnak a hallgatók.

Mindenben maximális odaadással és elvárással fordulunk feléjük, ugyanis a digitális világban rengeteg információ, inger éri ezt a korosztályt, s nehezen tudnak elmélyülni egy-egy dologban. Az igazi színpadi létezéshez azonban szükség van az elmélyülés képességére, illetve annak a megtanulására, így az első évet annak szenteltük, hogy megtanuljanak tanulni és megtanuljanak egy szereppel magukon keresztül foglalkozni.

Maximalista vagyok, nem érem be félmegoldással. Azt értékelem, ha valami akkor és ott megszületik. Hasznos, tanulságos és izgalmas év van mögöttünk. A tizenhét főből álló osztálynak jó a lelkülete, munkamorálja, és nagyon jól tudják felfelé húzni egymást munkájuk során. Mámoros szeretetenergia vesz körül bennünket. Úgy gondolom, hogy most már felszállhatnak arra a hajóra, amivel be lehet fogni a szelet a vitorlába.

– Huszonöt éve végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az ott kapott szemléletből, értékrendből mit ad tovább a hallgatóknak?
– Azt, hogy az igazi értékteremtő művészi munka kizárólag a felkészültségben és a hozzáállásban mutatkozik meg.

Szinetár Miklós tanár úr azt mondta, hogy ez a pálya húsz százalék tehetség, húsz százalék szorgalom és hatvan százalék szerencse. De ha a két húsz százalékunkban nem teszünk meg száz százalékig mindent, akkor a hatvan százalékról nincs is mit beszélni.

A vizsgák során azokat a hallgatókat tudtam értékelni, akik maximálisan odatették magukat, mert én is ilyen vagyok. Ahogy az imént már említettem, fontos, hogy tanuljanak meg tanulni és hittel, elmélyülten, összpontosítva dolgozni, helytállni, fejlődni. És arra is fel szeretnénk őket készíteni, hogy itthon és külföldön is a lehető legmagasabb színvonalat legyenek képesek nyújtani.

– Tavasszal a Budapesti Operettszínházban megrendezte a Huszka-gálát, míg a jövő évadban a szerző Mária főhadnagy című operettjét állítja színpadra. Ezek szerint Huszka Jenő életműve különösen közel áll önhöz. Miért?
– Huszka Jenő a legmagyarabb operettszerzővé vált számomra, amikor elmélyültem az életében és a munkásságában. Játszottam már több darabjában, a Gül babában, a Bob hercegben és a Lili bárónőben. Nagyon szeretem, ahogy a klasszikus bécsi operettet magyaros dallamokkal: verbunkossal, csárdással, népdalokkal töltötte meg. A Darumadár fönn az égen című dalát Kodály begyűjtötte Erdélyben mint népdalt, holott Huszka írta. Megzenésítette Petőfi Sándor verseit, amelyeket a darabjaiba is beemelt. Emellett neki köszönhetjük a mai Artisjus jogelődjét, ő kezdett el jogdíjat fizetni a magyar szerzőknek.

A Mária főhadnagy pedig azért különleges, mert nem egy meseszerű, hanem egy történelmi operett, amelyben valóságos alakok szerepelnek Lebstück Máriától Kossuth Lajosig.

– És milyen elképzelés alapján állítja színpadra ősszel a Kálmán Imre gálát, amit már próbálnak?
– A gálák rendezésénél igyekszem megfejteni annak a személyiségét, akiről a gála szól.

Kálmán Imrénél például az az érdekes, ahogy a történelmet, az őt körülvevő világot egy széles és egyre mélyülő szakadék választotta el a csodálatos muzsikával teli, ihletett belső világától.

Jó példa erre a Csárdáskirálynő, hiszen amikor 1918-ban bemutatták, dübörögtek a fegyverek, miközben az orosz fronton is ezt énekelték. A muzsika és az adott történelmi pillanat élesen szembeállt egymással.

– Folyamatosan játszik, emellett rendez és tanít. Mit szeretne még elérni szakmailag?
– Két éve végeztem el a prózai rendező szakot Marosvásárhelyen, mert érdekel a zenés és a prózai darabok közötti összefüggés. A jövőben szeretném megrendezni azokat a prózai igényű zenés darabokat, amelyekre felkérést kaptam, azonban a pandémia miatt nem valósulhattak meg.

Tervezünk prózai előadásokat, operetteket és operát is. Amikor nem lehetett színpadra állni, ezeken dolgoztunk és dolgozunk jelenleg is az alkotótársakkal. Annyit elárulhatok, hogy az egyik darabot, egy különleges operettet a Budapesti Operettszínházban mutatjuk majd be.

Borítókép: Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színész, énekes (Fotó: Havran Zoltán)