– Egyszer azt mondta, hogy egyfajta belső elhivatottság miatt teszi a dolgát nap mint nap, és a közönség szeretete a legerősebb visszaigazolás. E tekintetben az elmúlt két és fél évet hogyan élte meg?
– Mindig úgy csoportosítom a feladataimat, hogy az adott időszakban a leghatékonyabban tudjak dolgozni. A pandémia idején például a prózai rendező szakon tett államvizsgámra, új darabok írására, előkészítésére fókuszáltam, emellett folyamatosan online előadásokat, otthoni videókat, hangfelvételeket készítettünk. Amikor pedig kinyithattak a színházak, igyekeztünk pótolni az elmaradt előadásokat, majd egymást követték a premierek. Színészi oldalról egy nagyon intenzív, gazdag, áldásos időszak következett, hiszen Guido Continit, Szu-Csong herceget, Tasziló grófot, Don Quijotét, Tevjét és a Jekyll és Hyde-ot formálhattam meg.
– Több interjúban is hangsúlyozta, hogy a karakterek személyiségét, lelkivilágát tanulmányozza egy-egy próbafolyamat során. Legutóbb a Jekyll és Hyde-ban láthatta a közönség, ami az előbb felsoroltak közül a legösszetettebb szerep. Hogyan készült fel rá?
– Úgy gondolom, bármilyen műfajú előadásról van szó, meg kell találni a szubjektív módon interpretált karakter hitelességét. A próbafolyamat során mindig azon dolgozom, hogy megfejtsem a figura belső világát, szándékait, lélektani mozgatóit, és saját magamban is megtaláljam ezeket. Ezért egy-egy szerepen belül többféle megoldás is születhet. Bár a nagy elődök, például a La Mancha lovagjában Peter O’Toole, a Rebecca – A Manderley-ház asszonyában Laurence Olivier vagy a Hegedűs a háztetőnben Topol alakításai iránymutatók, de nem az a cél, hogy őket leutánozzam, hanem az, hogy megmutassam, milyen az általam megfogalmazott Tevje vagy Don Quijote. A Jekyll és Hyde esetében is az volt a legfontosabb, hogy megtaláljam a főszereplő lelki mozgatóit, ezen belül pedig azt kellett megfejtenem, hogy az a két különböző lelki alkat, aki egy személyiségből fakad, hogyan tud szinte percről percre változni, akár konfliktusba is kerülni egymással.
– Mindez elképesztő színészi teljesítményt igényel.
– Valóban, a Jekyll és Hyde minden eddigi szerepemet felülmúlta. Hiszen az volt a feladat, hogy hitelesen felépítsem az egy személyiségjegyből táplálkozó két karaktert úgy, hogy bármelyik pillanatban tudjak váltani közöttük. Nemcsak a fizikai, technikai különbségeket kellett megmutatnom, hanem elsősorban a lélektani különbségeket is. Másként fogalmazva: olyan, mintha ezt a szerepet két különböző ember játszaná, s ezt megteremteni a legnehezebb színészi feladat.
– Térjünk át a tanításra! 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem az operett- és musicalszak hallgatóit oktatja. Az első tanév milyen tapasztalatokkal zárult?
– Váratlanul ért a felkérés, sok kérdés, kétség fogalmazódott meg bennem a tanítás kapcsán, ugyanakkor azt gondolom, hogy a mai operett- és musicalhallgatóknak tapasztalatokon alapuló iránymutatást kell kapniuk a szakmabeliektől. Tanártársaimmal, Nádasi Veronikával, Kiss-B. Atillával és Földes Tamással rengeteg gyakorlati segítséget tudunk adni nekik a szövegtanulástól a próbákon keresztül a végső megvalósításig vezető úton, hiszen mi is ugyanezeket éljük végig mindennap. Kiss-B. Atilla főigazgató úrnak köszönhetően pedig zeneakadémiai szintű zenei és hangképzést is kapnak a hallgatók. Mindenben maximális odaadással és elvárással fordulunk feléjük, ugyanis a digitális világban rengeteg információ, inger éri ezt a korosztályt, s nehezen tudnak elmélyülni egy-egy dologban. Az igazi színpadi létezéshez azonban szükség van az elmélyülés képességére, illetve annak a megtanulására, így az első évet annak szenteltük, hogy megtanuljanak tanulni és megtanuljanak egy szereppel magukon keresztül foglalkozni. Maximalista vagyok, nem érem be félmegoldással. Azt értékelem, ha valami akkor és ott megszületik. Hasznos, tanulságos és izgalmas év van mögöttünk. A tizenhét főből álló osztálynak jó a lelkülete, munkamorálja, és nagyon jól tudják felfelé húzni egymást munkájuk során. Mámoros szeretetenergia vesz körül bennünket. Úgy gondolom, hogy most már felszállhatnak arra a hajóra, amivel be lehet fogni a szelet a vitorlába.
– Huszonöt éve végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az ott kapott szemléletből, értékrendből mit ad tovább a hallgatóknak?
– Azt, hogy az igazi értékteremtő művészi munka kizárólag a felkészültségben és a hozzáállásban mutatkozik meg. Szinetár Miklós tanár úr azt mondta, hogy ez a pálya húsz százalék tehetség, húsz százalék szorgalom és hatvan százalék szerencse. De ha a két húsz százalékunkban nem teszünk meg száz százalékig mindent, akkor a hatvan százalékról nincs is mit beszélni. A vizsgák során azokat a hallgatókat tudtam értékelni, akik maximálisan odatették magukat, mert én is ilyen vagyok. Ahogy az imént már említettem, fontos, hogy tanuljanak meg tanulni és hittel, elmélyülten, összpontosítva dolgozni, helytállni, fejlődni. És arra is fel szeretnénk őket készíteni, hogy itthon és külföldön is a lehető legmagasabb színvonalat legyenek képesek nyújtani.
