A tiszaeszlári bűnper címmel 1944-ben jelentek meg újra Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. Igazi keményvonalas antiszemita leírása az 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott pernek és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti vitáknak – nem véletlenül szerepelt tehát a kötet a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I–IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek hivatalos listáján. A vád szerint a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter meggyilkolásával gyanúsították meg. Az eset Európa-szerte nagy figyelmet keltett. Az ügy folyamán a Nyíregyházi Királyi Törvényszék elnöke Kornis Ferenc, a vizsgálóbíró Bary József volt. Az alperesek védelmét Eötvös Károly és védőtársai vállalták magukra, a per végül a vádlottak felmentésével végződött.

„Magyarországon, egy emberöltőn át, ha e szót valaki véletlenül kimondta, mindenkinek – aki azt akarta, hogy felvilágosodott, művelt embernek tartsák ~ kötelessége volt pirulva és szégyenkezve másra terelni a szót, s a tiszaeszlári perről, mint a magyarság nagy szégyenéről hallgatni, és másokra is hallgatást parancsolni. Nemcsak elfogult antiszemitának kiáltották ki, hanem egyenesen tudatlannak, elmaradottnak bélyegeztek meg mindenkit, aki nem osztotta a véleményt, hogy az a puszta tény, hogy a tiszaeszlári bűnper megindulhatott, a XIX. század szégyene, s ezt a szégyenfoltot minden magyar hazafinak kötelessége elrejteni, eltakarni. […] Az ország politikai és gazdasági életében óriási szellemi és pénzhatalmával az utolsó évtizedek alatt nagy súlyra és jelentőségre emelkedett zsidóság óhajára és érdekében történt ez így.”
Bary József fent idézett megállapítása szerint neki a „sakter védő" Eötvös Károly és Krúdy Gyula meseköltészetével és a korabeli zsidó felekezeti sajtó történelemhamisításával kellett szembeszállnia – 600 oldalas könyve tulajdonképpen Eötvös művére adott válasz.
Bary József, a nyomozást levezető vizsgálóbíró a nyíregyházi törvényszék aljegyzőjeként 24 évesen lett vizsgálóbíró a tiszaeszlári perben. Később vidéki városokban dolgozott 1900-tól ítélőtáblai bíró, után pedig haláláig több éven keresztül törvényszéki elnök volt. 1914-ben megkapta a kúriai bíró címet, de könyve végül csak halála után jelent meg. Ugyanabból a hagyatékból került elő Bary Józsefhez köthető 180 névjegykártyából és gratuláló levelekből álló gyűjtemény, amit kúriai bíróvá való kinevezése alkalmából kapott.