A darab tartalma ugyanis meglehetősen erőtlen. Szabad-e feláldozni emberek tömegeit az emberiség nagy álmának megvalósításáért? – kérdezi a szerző, s talán nem is tudja, hogy ezt a dilemmát az utóbbi pár száz évben elég sokszor megrágta a művészet, a teológia, az etika, a filozófia, a szociológia, a pszichológia, a humánetológia, de talán még a kozmonautika is. Az sem sokat segít a gyöngécske problémafelvetésen, hogy ez alkalommal nem nagy eszmék csatájában kristályosodik ki a válasz, hanem személyes élményt bemutatva, önvádak és önfelmentések kavalkádjában, az öregedő diktátor mérleget vonó visszatekintésében. Igenek és nemek, bűntudat és elégedettség, hit és kétely váltogatja egymást, ahogy feltárul a hajdani ENSZ-főtitkár élete, és hogy mi minden kellett ahhoz, hogy az emberiség egy világállamban egyesülhessen, mi mindent kellett eltaposni, feláldozni, hogy mostanra, a lemondott és múzeumba állított diktátor 130. születésnapján eljussunk oda, ahol nem kevesebb a probléma, mint a 130 évvel korábbi világban. A kérdésfelvetés, amelyet megvitattunk már ezer társadalomjobbító igyekezet kapcsán, sajnos nem vesztette el az aktualitását. Akár Keletre nézünk, ahol fegyverrel próbálnak érvényt szerezni a nagy orosz álomnak, akár Nyugatra pillantunk, ahol egy meglehetősen torz emberképbe próbálja belegyömöszölni az életet a hatalomra jutott ideológia, úgy tűnik, sokan elfelejtették a leckét. Nem árt újra és újra felmondani azt.
Üvegkalickába zárt főtitkár + galéria
Tegye föl a kezét, aki elsősorban a látvány kedvéért jár színházba! Most az jelentkezzen, aki inkább a történetre kíváncsi! Azt hihetnénk, ezzel el is dőlt, kinek ajánlom és kinek nem a Nemzeti Színház új darabját, Kirill Fokin Rex című művét, ám a dolog ennél egy kicsit bonyolultabb: az életkor is számít. Mindjárt kiderül, miért.

Hadd tegyem hozzá: a darab szerzője, Kirill Fokin maga is a fiatalabbak közé tartozik. 1995-ben született Moszkvában, történelem szakot végzett, politikatudományból doktorált. Állítólag már fiatalon feltűnést keltett első köteteivel.
Borítókép: A Rex című előadás szinte végig egy sejtelmes fényekkel megvilágított üvegdobozban játszódik (Fotó: Havran Zoltán)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!