Az eredeti történet szerint a bécsi Erzsébet Klinikán haldoklik egy lány, de nem tudja, hogy csak percei vannak hátra. Bernhardi professzor, a klinika igazgatója, meg akarja óvni a haldokló nyugalmát, gyógyulásba vetett hitét, s ezért megtiltja a papnak, hogy feladja a betegnek az utolsó kenetet, és ezzel ráébressze a valóságra. Amivel persze üdvözülését teszi kockára. A lány meghal. Az eset pedig úgy kerül nyilvánosságra, hogy azonnal botránnyá dagad, s egyre nagyobb hullámokat ver, eljut a miniszteri szobákig, parlamenti patkóig…
A meggyőződéseket szembeállító és véleményáradatot generáló konfliktust könnyű aktualizálni.
Schnitzler 1912-es darabját a bécsi cenzúra azonnal betiltotta, ugyanakkor Berlinben sikerrel futott. El ne felejtsem megemlíteni: Bernhardi professzor zsidó identitással ábrázolja a szerző, ami az értelmezések, viták és lehetőségek széles tartományát nyitotta meg a háború előtti Németországban és azután a világ összes színpadán, ahol bemutatták a darabot.
Magyarországon csak a kilencvenes évek elején mutatta be a Vígszínház, erős hangsúlyt helyezve az orvos zsidóságára, illetve a hatalom és a hétköznapi élet konfliktusára. Az Örkény Színház által 2015-ben felújított darab már inkább egyfajta társadalomrajzként jellemezhető. A Critikai lapokban így írt róla Stauber Andrea:
Nem sulykol semmit, nem húz alá piros ceruzával, nem veregeti bele az orrunkat. Azt sem állíthatjuk, hogy a rendező az antiszemitizmust tekintené a mű fő vonulatának, ezt mutatná fel elrettentésül vagy figyelmeztetésül.
Inkább azt igyekszik megmutatni, hogyan hatnak egymásra, a szándékok, az indulatok, előítéletek, egyszóval hogyan működik az a szellemi mátrix, amiben életünket éljük.
Nos ilyen (hazai) előzmények után láthatjuk az erősen átformált és újrafogalmazott darabot a Nemzeti Színházban április 28-án és 29-én Andrei Șerban rendezésében. A román rendező ’69-es emigrációja óta az Egyesült Államokban és Franciaországban ért el sikereket. A színházi olimpia programfüzetében azt olvashatjuk róla:
Görög trilógia töredékek című előadásával (Medea, Trójai nők, Elektra) nagy benyomást tett a La MaMa-ban, egy New York-i kísérleti színházi klubban.
Dolgozott Opéra Bastille-ben, a Metropolitan Operában, a Covent Garden-ben, a Théâtre de la Ville-ben, a Comédie Francaise-ben, a kilencvenes évek elején a Bukaresti Nemzeti Színházat vezette, most pedig a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata élén hozta el Budapestre a Doktor címen újragondolt Schnitzler-darabot.
A haldokló lány körül kirobbanó konfliktust ez alkalommal a modern médiatér is felerősíti, beleszőve a vitába modern életünk minden vad meggyőződését, a woke-ideológia, a politikai korrektség összes sarkos állásfoglalását.
Az ajánló szövege így fogalmaz: „Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.”
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Döntésektől és vitákról szól a temesvári darab (Forrás: Színház.org)
