A Venezuelában működő El Sistema-rendszer mintájára több mint tíz éve jött létre hazánkban a Symphonia program, amelynek célja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket a zene, a közös zenélés segítségével integrálja a társadalomba. – Oravecz György zongoraművész barátommal 2008–2009 tájékán találkoztunk az El Sistema-módszerrel. A José Antonio Abreu venezuelai zenész-közgazdász-politikus által életre hívott programnak az volt a célja, hogy az utcagyerekek ne váljanak bűnözőkké vagy a gyermekbűnözés áldozatává – mondta Kupper András.
Míg a hagyományos zeneoktatás arról szól, hogy heti két alkalommal egyéni hangszeres órán vehet részt a diák, addig ez a módszer a közösségben való zenélésről szól. Normál esetben a kiegyensúlyozott családi háttér segíti át a gyerekeket a hangszeres tanulás kezdeti nehézségein. A szimfóniás diákoknak mi biztosítjuk ezt a hátteret, ezért az órarendben meghatározott időkereten túl is szabad bejárásuk kell legyen hozzánk, ha arra igényük van.
– hangsúlyozta Kupper András.
Valójában ugyanaz történik, mint a kodályi kórusmódszer esetében: a gyerekek rögtön közösségi élményhez jutnak az együtt zenélés által, és egymást is segítik. A zenekari muzsikálásnak rendkívüli szocializáló hatása van. – Rájöttünk, hogy nincs attól jobb, mint a leszakadó, hátrányos régiókban élő gyerekek kezébe egy olyan eszközt, a zenét adni, ami alapvetően a vérükben van. Amikor 2012-ben létrehoztuk a Symphonia Alapítványt, először a monori cigánytelepen próbáltuk ki az El Sistema-módszert, amely hatalmas sikert aratott a mélyszegénységben élő gyerekek körében – mutatott rá.
Ezután megpályáztak egy európai uniós pályázatot, és egy éven keresztül körülbelül háromszáz gyereken próbálták ki a programot az ország különböző iskoláiban.
Az uniós program kifutása után az alapítvány létrehozott egy alapfokú művészeti iskolát, hiszen ott volt háromszáz gyerek, és idővel egyre több telephelyet nyitottak.
Mint megtudtuk, mára az ország legnagyobb alapfokú művészeti iskolájává váltak, kifejezetten elmaradott régiókban tanítanak zenét hátrányos helyzetű gyerekeknek. Összesen kétezer-egyszáz diák tanul az iskolákban, ahol körülbelül száz tanár oktatja őket. Szeptembertől pedig fogyatékkal élő gyerekeket is elkezdtek tanítani.
A közös zenélés fontosságát hirdeti a Vonós varázs verseny
Fontos, hogy a zeneileg nem feltétlenül tehetséges, sőt kifejezetten gyengébb képességű gyerekeknek is találnak feladatot, ha részt akarnak venni a produkcióban.
Kupper András szerint a programnak van egy mélyebb üzenete, nevelő szándéka is, ugyanis a gyerekek nem csupán az együtt zenélés miatt járnak az órákra, hanem azért mert az ott szerzett tapasztalatok, élmények által jobb emberré válhatnak.
Idén első alkalommal, ám hagyományteremtő szándékkal hirdették meg a Vonós varázs versenyt, amellyel a kamarazenélés, az együtt muzsikálás fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet.
A zsűriben olyan neves művészek foglalnak helyet, mint Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, Arnóth Balázs kamaraművész, Becze Szilvia szerkesztő-műsorvezető, zenész, Dubóczky Gergely karmester, Madarász Iván Erkel-, Bartók–Pásztory- és Kossuth-díjas zeneszerző.
A verseny szakaszairól Kupper András elmondta, hogy a legjobb együttesek az online első forduló után a döntőbe jutnak, amit május 6-án a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében rendeznek meg. A legjobbak pedig fellépési lehetőséghez is juthatnak többek közt a Bartók rádióban, a Magyar Zene Házában és a Miskolci Nemzeti Színházban.
– Amikor az Európai Unió Tanácsának féléves soros elnöke Franciaország volt, három növendékünk kiutazhatott Párizsba, ahol a többi tagállam hátrányos helyzetű gyerekeivel közösen adtak elő egy szimfonikus darabot – mondta büszkén a Symphonia Alapítvány kuratóriumának elnöke, majd hozzátette:
2024 nyarán ismét Magyarország tölti be ezt a státust, s szeretnénk ugyanilyen eseményt Budapesten is rendezni. Hiszen ezek az élmények örökre megmaradnak a gyerekekben, s azt erősítik bennük, hogy érdemes tanulni, minden nap gyakorolni, mert így eljuthatnak akár a nemzetközi színpadokra is. Ez pedig észrevétlenül rávezeti őket a mindennapos munkavégzésre.
