Szívesen mondanám, hogy véletlenül keveredtem a pincehelyiségbe, még nagyobb örömmel mesélném, hogy valamelyik roma barátom hívta föl a figyelmemet a klubra, de sajnos egyik sem lenne igaz. A zárt körű rendezvényhelyszínre nem lehet csak úgy betévedni, cigány barátaim pedig hírét sem hallották a helynek, hiszen csak néhány hete nyitotta meg pár merész vállalkozó, akik úgy hiszik, igenis érdekelni fogja a roma kultúra emitt és emigyen megmutatható vékony szelete az erre járó külföldieket.
Rácz László producer, kreatív szakember, aki annak idején a Nox zenekar útját egyengette, később egyebek mellett a Váradi Roma Cafét menedzselte, most új ötlettel állt elő.
– Olyan helyet akartunk létrehozni – magyarázta az alapító –, ami visszaad valamit abból, milyenek vagyunk mi, magyar cigányok. A színek kavalkádja, a népi vallásosság egy-egy jelképe, a zenék, a táncok, a falatok, mind-mind a romungró cigányság életfelfogásából kínálnak ízelítőt.
Klasszikus kávéházi cigányzene köszöntötte az érkezőket, hegedűvel, cimbalommal, harmonikával a muzsikuscsaládok előadásában. Az asztalokon jellegzetes roma finomságok, a táncparketten fekete szemű cigány lány és párja úgy forgott-pörgött, mintha abba se akarnák hagyni, hamarosan a vendégek is kaptak néhány kannát, kanalat, hogy csatlakozzanak a muzsikához, másokat táncra hívtak a táncosok, és az egyik sarokban – hogy teljes legyen a roma hangulat – jósnő várta a jövőjükre kíváncsiakat.
– Isten hozott a családban! – mosolygott a sajtóbemutató vendégeire a kezdeményező, akitől azt is megtudhattuk, nemcsak külföldieknek kínálnak látványos, tartalmas és autentikus roma programot, de a cigány tehetségeknek is szeretnének helyet, teret adni. Az idegenforgalmi rendezvények szervezése mellett ugyanis a klub azt is küldetésének tartja, hogy fiatal, főleg pályakezdő roma zenészek, színészek, táncosok, előadóművészek számára teremtsen lehetőséget.
Azt szeretnénk, ha ezen a színpadon azok a művészpalánták is kipróbálhatnák magukat, akik egyelőre kevés előadói tapasztalattal rendelkeznek. A családias légkör, a roma otthonosság bátorságot önt beléjük, s évtizedek múlva néhányan talán emlékezhetnek arra, honnan indultak
– fogalmazott Rácz László, hozzátéve azonban, hogy a tehetséggondozásnak csak akkor mernek teret adni, ha a kezdeményezés biztos lábakon áll.
A Like the gypsies ugyanis senkitől nem kért s nem is kapott támogatást, magánjellegű, piaci alapú kezdeményezés, idegenforgalmi vállalkozás. És talán éppen ezért méltó a figyelemre. Úgy emeli be a roma hagyományokat a modern polgári, piaci keretek közé, hogy közben olyan, hangsúlyozottan nem piaci szempontokat is képvisel, mint a közösségépítés és a tehetséggondozás, olyan, hangsúlyozottan nem polgári kultúrát mutat be, mint a cigány hagyományvilág. A sokszorosan rétegzett, egymásra ható polaritásokat bemutató kezdeményezés nemcsak a turistáknak, de a budapesti cigányságnak is fontos találkozási pontja lehet.
Borítókép: A Like the Gypsies roma kultúrklub bemutatkozó estje (Fotó: Bach Máté)
