Japán kultúrája és traumája sejlik fel Euripidész művében

Szuzuki Tadashi társulatának előadása a hagyományos japán játékmódot használja annak érdekében, hogy univerzális témákat állítson színpadra. A trójai nők címmel látható a Suzuki Company of Toga előadása a 10. színházi olimpián a MITEM keretein belül április 21-én és 22-én a Nemzeti Színházban.

Forrás: SCOT Színház, szinhaz.org

Szuzuki Tadashi Togában a világ egyik legnagyobb színházi központját és annak társulatát, a Suzuki Company of Togát hozta létre Japánban. A hat színházból, próbatermekből, irodákból, lakásokból, éttermekből stb. álló létesítményt a gyönyörű togai táj öleli körül. Szuzuki többnyelvű, multikulturális előadásokat állít színpadra, fesztiválszervezőként a világ minden tájáról összehozza a közös színházi törekvések képviselőit, radikálisan teszi fel napjaink alapkérdéseit.

A hagyományos japán kultúra találkozik Euripidész klasszikusával (Fotó: SCOT Színház, szinhaz.org)

Toga hegyvidéki falu Tojama prefektúrában. Szuzuki Tadasi egyben az első japán nemzetközi színházi fesztivál (Toga Fesztivál) szervezője, valamint a Szuzuki-módszer megalkotója a színészképzésben. Világszerte számos színművészeti iskolában és színházban, többek között a New York-i The Juilliard Schoolban, a pekingi Központi Drámaakadémián és a moszkvai Művész Színházban is bemutatta már színészképzési módszerét.

– Miért rendeztem meg a Trójai nőket? – teszi fel önmagának a kérdést Szuzuki Tadashi. A kérdés azért is érdekes, mert a legtöbb görög tragédiától eltérően a Trójai nők furcsa módon cselekményhiányos. A legfontosabb drámai esemény, Trója eleste jóval a darab kezdete előtt következett be. A jelenetekben alig látunk többet, mint hogy a vár romjainál gyülekező életben maradt trójai nők várják az őket rabszolgasorba szállító görög hajókat. Miközben elképzelik a rájuk váró nyomorúságos sorsot, a darab cselekménye mindössze az ő elnyújtott kesergésükből áll.

Én viszont színházi alkotóként azt gondolom, hogy mi sem lehetne drámaibb, mint a kényszerű várakozás a kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen nyomorúságra. Úgy vélem, hogy japánként sokan éltük meg hasonló érzelmi állapotban a második világháború elvesztését. Ilyesmiken töprengve választottam végül ezt a szöveget. A háborús romok között tengődő japán túlélőkkel előadva, az ő sokrétű színpadi jelenlétükkel szerettem volna felidézni A trójai nők szenvedéseit. Reményeim szerint ezzel a kettős megvilágítással sikerül érzékeltetnem, hogy emberi szenvedésünk tértől és időtől függetlenül közös Japánban és Nyugaton.

– nyilatkozik meglátásairól Szuzuki Tadashi.

Az előadás egy magányos idős asszony alakja köré épül, aki egyedül ül a temetőben, pár pillanattal a halála előtt, és visszagondol a háborúban legyilkolt családok nyomorúságos sorsára. Felidézi gyászos tragédiájukat, amely A trójai nők tragédiájának formájában jelenik meg a színpadon. A jelenben ezért csak a nyitó jelenet játszódik, melyben az idős asszony elpanaszolja sanyarú sorsát az isteneknek, valamint a záró kép, amelyben egy batyuból sorra előszedi megmaradt háztartási eszközeit. Ezekben a jelenetekben is Euripidész Trójai nők című drámájának szövegét mondja.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 
 

Borítókép: Egy asszony szenvedése és visszaemlékezése adja az előadás cselekményét (Fotó: SCOT Színház, szinhaz.org)