– Miért rendeztem meg a Trójai nőket? – teszi fel önmagának a kérdést Szuzuki Tadashi. A kérdés azért is érdekes, mert a legtöbb görög tragédiától eltérően a Trójai nők furcsa módon cselekményhiányos. A legfontosabb drámai esemény, Trója eleste jóval a darab kezdete előtt következett be. A jelenetekben alig látunk többet, mint hogy a vár romjainál gyülekező életben maradt trójai nők várják az őket rabszolgasorba szállító görög hajókat. Miközben elképzelik a rájuk váró nyomorúságos sorsot, a darab cselekménye mindössze az ő elnyújtott kesergésükből áll.
Én viszont színházi alkotóként azt gondolom, hogy mi sem lehetne drámaibb, mint a kényszerű várakozás a kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen nyomorúságra. Úgy vélem, hogy japánként sokan éltük meg hasonló érzelmi állapotban a második világháború elvesztését. Ilyesmiken töprengve választottam végül ezt a szöveget. A háborús romok között tengődő japán túlélőkkel előadva, az ő sokrétű színpadi jelenlétükkel szerettem volna felidézni A trójai nők szenvedéseit. Reményeim szerint ezzel a kettős megvilágítással sikerül érzékeltetnem, hogy emberi szenvedésünk tértől és időtől függetlenül közös Japánban és Nyugaton.
– nyilatkozik meglátásairól Szuzuki Tadashi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!