Mondhatnánk, hogy a Jób lázadása — amely megnézhető például itt, mégpedig digitálisan felújítva – valójában holokausztfilm, de lehet, hogy 1983-ban, amikor filmjük elkészült, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna rendezők értetlenül álltak volna e szókapcsolat előtt. A holokauszt kifejezés létezett már ugyan, de bevettnek nem volt mondható negyven évvel ezelőtt. A magyar zsidóság tragédiája már viszonylag korán, Radványi Géza Valahol Európában című alkotásában (1947) megjelenik a magyar filmtörténetben, utalások formájában pedig később számos egyéb moziban is, de 1983-ban messze vagyunk még a kortól, amikor ez a tematika bevett és díjazott lesz: A napfény íze (Szabó István, 1999), Sorstalanság (Koltai Lajos, 2005), Saul fia (Nemes Jeles László, 2015), 1945 (Török Ferenc, 2017) – a felsorolás a teljesség igénye nélküli. A Jób lázadása 1984-ben ott állt az egyetemes filmtörténet kapujában is, amikor Oscar-díjra jelölték.
A cím nemcsak a film számos bibliai utalásának egyike, de a Jób nevű zsidó parasztgazda (Zenthe Ferenc) lázadása is a sors ellen, minden istenhite mellett dacolás a Mindenhatóval és a zsidó szokásokkal.
A hét gyermekét is eltemetett házaspár (Jób feleségét, Róza asszonyt Temessy Hédi játssza, ugyancsak kiválóan) két borjúért cserébe árvaházi keresztény kisfiút fogad örökbe, hogy legyen kire hagyniuk a javaikat. Fokozatosan a Lackót (Fehér Gábor) nevelgető, jóra tanító, sőt mellé szerzetest (Bencze Ferenc) fogadó nevelőszülők lesznek, amíg ezt a bensőséges kapcsolatot a zsidó házaspár 1944-es gettósítása hirtelen ketté nem vágja. Mivel Lackó nem zsidó, őt nem deportálják, így Jóbnak saját magát kell lelkileg megerőszakolnia a film végén, hogy megtagadja a kisfiút — a szekérmenetet kísérő csendőrök előtt feltehetően nem akarja Lackót bajba sodorni.
Semmilyen szekér után ne nézz hátra!
— mondja neki Jób. Már amennyiben ez happy ending lehet: legalább Lackó megmenekül, a falubeli cselédek, Jancsi és Ilka (Rudolf Péter és Léticia Cano, magyar hangja Görbe Nóra) gondjaira bízva. Miután a nevelőszülőket elviszik ebből a Tisza menti faluból, sorsukról továbbiakat nem tudunk. De azt tudjuk, hogy a magyar vidékről deportált mintegy 430 ezer zsidó legnagyobb része nem jöhetett vissza, a legtöbbüket pedig Auschwitzban ölték meg. Ma Budapesten és a Pest megyei alvótelepüléseken kívül néhány ezer zsidó él az országban nyolcmillió nem zsidó között. A filmben mutatott hászid ortodoxok pedig a legutóbbi időkig évtizedeken át nem voltak jelen a magyar vidéken.