idezojelek

Kossuth gyűrűjével Auschwitzba: Jób lázadása

Lackó, a gyermek rácsodálkozik és érthetetlennek talán egy olyan történelmi eseménysort, amelyre valójában a felnőttek is rácsodálkoznak és szintén érthetetlennek találják. Még pár évtized, és egyáltalán nem élnek majd elsőgenerációs holokauszttúlélők – ez csak egyszerű demográfiai tény. De az olyan filmek, mint a Jób lázadása, továbbra is velünk lesznek.

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined

Mondhatnánk, hogy a Jób lázadása — amely megnézhető például itt, mégpedig digitálisan felújítva valójában holokausztfilm, de lehet, hogy 1983-ban, amikor filmjük elkészült, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna rendezők értetlenül álltak volna e szókapcsolat előtt. A holokauszt kifejezés létezett már ugyan, de bevettnek nem volt mondható negyven évvel ezelőtt. A magyar zsidóság tragédiája már viszonylag korán, Radványi Géza Valahol Európában című alkotásában (1947) megjelenik a magyar filmtörténetben, utalások formájában pedig később számos egyéb moziban is, de 1983-ban messze vagyunk még a kortól, amikor ez a tematika bevett és díjazott lesz: A napfény íze (Szabó István, 1999), Sorstalanság (Koltai Lajos, 2005),  Saul fia (Nemes Jeles László, 2015), 1945 (Török Ferenc, 2017) – a felsorolás a teljesség igénye nélküli. A Jób lázadása 1984-ben ott állt az egyetemes filmtörténet kapujában is, amikor Oscar-díjra jelölték.  

A cím nemcsak a film számos bibliai utalásának egyike, de a Jób nevű zsidó parasztgazda (Zenthe Ferenc) lázadása is a sors ellen, minden istenhite mellett dacolás a Mindenhatóval és a zsidó szokásokkal. 

A hét gyermekét is eltemetett házaspár (Jób feleségét, Róza asszonyt Temessy Hédi játssza, ugyancsak kiválóan) két borjúért cserébe árvaházi keresztény kisfiút fogad örökbe, hogy legyen kire hagyniuk a javaikat. Fokozatosan a Lackót (Fehér Gábor) nevelgető, jóra tanító, sőt mellé szerzetest (Bencze Ferenc) fogadó nevelőszülők lesznek, amíg ezt a bensőséges kapcsolatot a zsidó házaspár 1944-es gettósítása hirtelen ketté nem vágja. Mivel Lackó nem zsidó, őt nem deportálják, így Jóbnak saját magát kell lelkileg megerőszakolnia a film végén, hogy megtagadja a kisfiút — a szekérmenetet kísérő csendőrök előtt feltehetően nem akarja Lackót bajba sodorni. 

Semmilyen szekér után ne nézz hátra! 

— mondja neki Jób. Már amennyiben ez happy ending lehet: legalább Lackó megmenekül, a falubeli cselédek, Jancsi és Ilka (Rudolf Péter és Léticia Cano, magyar hangja Görbe Nóra) gondjaira bízva. Miután a nevelőszülőket elviszik ebből a Tisza menti faluból, sorsukról továbbiakat nem tudunk. De azt tudjuk, hogy a magyar vidékről deportált mintegy 430 ezer zsidó legnagyobb része nem jöhetett vissza, a legtöbbüket pedig Auschwitzban ölték meg. Ma Budapesten és a Pest megyei alvótelepüléseken kívül néhány ezer zsidó él az országban nyolcmillió nem zsidó között. A filmben mutatott hászid ortodoxok pedig a legutóbbi időkig évtizedeken át nem voltak jelen a magyar vidéken. 

Ez a Jób lázadásának egyik különlegessége: 

az országot csak mai képében ismerők számára jobbára ismeretlen vidéki, falusi-mezővárosi, gazdálkodó-kocsmáros-kereskedő-fuvaros zsidóság ábrázolása.

A közelmúlt magyar közéleti szereplői közül ilyen családból származott például Bálint gazda (Bálint György) vagy Suchman Tamás. Olyan közösségekről beszélünk, amelyek jobbára békében éltek a keresztény magyarokkal, zömükben magyar anyanyelvűek és hazafias gondolkodásúak is voltak. Gyöngyössy és Kabay Jóbja harmóniában él a magyar vidékkel, annak lakóival, flórájával és faunájával, és büszke a gyűrűre, amelyet az ükapja Kossuth Lajostól kapott. 

A Jób lázadása meg nem nevezett településen játszódik, de a saját családunk évkönyvéből idézhetjük a Magyar Zsidó Lexikonból az abonyi, mezővárosi zsidók vonatkozó történetét és találkozását Kossuth Lajossal: 

A szabadságharcban fontos szerepet játszott az abonyi zsidóság. Bár a nemzetőrség tagjai közé nem vették fel a zsidókat, a horvátok közeledésének hírére a zsidók is kapával-kaszával felszerelve indultak az ellenség ellen s tömegesen álltak be honvédnek. A hitközség annaleszei sok érdekes dolgot jegyeztek fel az abonyi zsidóság hősies magatartásáról a szabadságharcban. Így felemlítik, hogy Weisz Jakab akkori hitközségi elnök mindennap jelentést tett a Tiszántúl tartózkodó kormánynak a császári hadak állásáról s a veszedelmes kémszolgálat miatt Eisachsen osztrák kapitány meg akarta botoztatni, de tévedésből öccsének, Weisz Simonnak utalványozták ki a 25 botot. Hay Jakabról is meghatóan szép dolgot olvasunk. Kossuth Lajos Abonyon jártában meglátogatta a tekintélyes, vagyonos öregurat. Hay összehordatta házának minden kincsét, aranyat, ezüstöt, cink- és rézneműt, s átadta azokat Kossuthnak azzal, hogy vagyonát használja fel a haza javára. Az osztrákok hazafias magatartásáért súlyos hadisarcot róttak az abonyi zsidóságra.  

Az 1929-es lexikon szerint „a hitközség lélekszáma 460, a családok száma 150, adót 159-en fizetnek. Foglalkozás szerint: 17 gazdálkodó, 2 tanító, 48 kereskedő, 2 ügyvéd, 2 köztisztviselő, 3 orvos, 13 magántisztviselő, 17 iparos, 3 mérnök, 3 magánzó és 36 egyéb”. Jóbéknak is van egyébként egy kis fűszeresboltjuk. 

Lopakodó antiszemitizmus 

A Jób lázadásában elcsattan egy-két pofon, és lelőnek két katonaszökevényt, de nem erőszakos film. Ám története 1943–44-ben játszódik, amikor az antiszemitizmus már egyre jobban áthatja a magyar vidéket. A nyilasok az 1939-es választásokon 18,46 százalékot kaptak, és különösen erősek voltak egyes alföldi körzetekben. A filmben mutatott vásárban zsidók, köztük Jób, valamint Lackó jelenlétében felhangzó rigmus – melyre egyébként anyám is emlékezett alföldi gyerekkorából – már mintegy megelőlegezi a nyilasuralmat: „Éljen a Szálasi, meg a Hitler / üssük a zsidókat bikacsökkel / egy rabbi, két rabbi, megdöglött a főrabbi...”. Csak éppen (néhány bujkálót nem számítva) az 1944. októberi nyilas-hatalomátvételkor már nem élnek zsidók a magyar vidéken. A tragikus események az 1944. márciusi német megszállás után gyorsulnak fel: sárga csillag, gettó, deportálás. 

Egy alkalommal – az 1938-as Kristályéjszakát idéző módon – Jób ablakát is bedobják. Az idős zsidó gazda – a pályája egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtó Zenthe Ferenc (1920–2006) legalábbis 63 éves a film elkészültekor – lelkileg nehezen viseli, hogy idegenné vált a saját falujában és hazájában – tegyük mindjárt hozzá, egyesek szerint. 

A film nem feledkezik meg az uszítókat rendre utasító, vagy a gettóba szállított zsidóknak tejet kínáló emberséges keresztényekről sem. 

De a fegyver a csendőrök kezében van. Betekintést adnak az alkotók a zsidó vallásba – számos néző számára ez alighanem ritka alkalom, hogy engesztelőnapi (jom kippuri) liturgiát vagy széderestét lásson (Gyöngyösi Márton nélkül).    

Történelem alulnézetből 

Apropó, anyám, aki 11 éves volt ekkor. Meg a filmbeli Lackó, aki nagyjából hat. A gyermeki látásmód nem ritka alkotói eszköz az ilyen filmeknél, gondoljunk csak a Sorstalanság Köves Gyurijára. A gyermek rácsodálkozik és érthetetlennek talál egy olyan történelmi eseménysort, amelyre valójában a felnőttek is rácsodálkoznak és szintén érthetetlennek találják, legfeljebb Lackó ártatlan ábrázatát nem tudják hozzá mellékelni. 

A gyermek főszereplővé avatásának, az alulnézetből mutatott történelemnek mára, nyolc évtizeddel a magyar holokauszt és néggyel a Jób lázadása után különös aktualitása van. A vészkorszak legtöbb túlélője ma már gyermektúlélő. Egy, a deportálásokkor 18 éves fiatal – zsidó érintett vagy nem zsidó szemtanú – most 97 éves. A legtöbbjük persze csak lenne; nemrég halt meg például az alföldi Kalocsa utolsó holokauszttúlélője. Pár évtizeden belül egyáltalán nem élnek már elsőgenerációs túlélők – ez csak egyszerű demográfiai tény. De a visszaemlékezések és a történteket megörökítő filmek – mint a Jób lázadása – továbbra is velünk lesznek.

Borítókép: képrészlet a Jób lázadása című filmből (Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.