Ez a Jób lázadásának egyik különlegessége: 

A közelmúlt magyar közéleti szereplői közül ilyen családból származott például Bálint gazda (Bálint György) vagy Suchman Tamás. Olyan közösségekről beszélünk, amelyek jobbára békében éltek a keresztény magyarokkal, zömükben magyar anyanyelvűek és hazafias gondolkodásúak is voltak. Gyöngyössy és Kabay Jóbja harmóniában él a magyar vidékkel, annak lakóival, flórájával és faunájával, és büszke a gyűrűre, amelyet az ükapja Kossuth Lajostól kapott. 

A Jób lázadása meg nem nevezett településen játszódik, de a saját családunk évkönyvéből idézhetjük a Magyar Zsidó Lexikonból az abonyi, mezővárosi zsidók vonatkozó történetét és találkozását Kossuth Lajossal: 

Az 1929-es lexikon szerint „a hitközség lélekszáma 460, a családok száma 150, adót 159-en fizetnek. Foglalkozás szerint: 17 gazdálkodó, 2 tanító, 48 kereskedő, 2 ügyvéd, 2 köztisztviselő, 3 orvos, 13 magántisztviselő, 17 iparos, 3 mérnök, 3 magánzó és 36 egyéb”. Jóbéknak is van egyébként egy kis fűszeresboltjuk. 

Lopakodó antiszemitizmus 

A Jób lázadásában elcsattan egy-két pofon, és lelőnek két katonaszökevényt, de nem erőszakos film. Ám története 1943–44-ben játszódik, amikor az antiszemitizmus már egyre jobban áthatja a magyar vidéket. A nyilasok az 1939-es választásokon 18,46 százalékot kaptak, és különösen erősek voltak egyes alföldi körzetekben. A filmben mutatott vásárban zsidók, köztük Jób, valamint Lackó jelenlétében felhangzó rigmus – melyre egyébként anyám is emlékezett alföldi gyerekkorából – már mintegy megelőlegezi a nyilasuralmat: „Éljen a Szálasi, meg a Hitler / üssük a zsidókat bikacsökkel / egy rabbi, két rabbi, megdöglött a főrabbi...”. Csak éppen (néhány bujkálót nem számítva) az 1944. októberi nyilas-hatalomátvételkor már nem élnek zsidók a magyar vidéken. A tragikus események az 1944. márciusi német megszállás után gyorsulnak fel: sárga csillag, gettó, deportálás. 

Egy alkalommal – az 1938-as Kristályéjszakát idéző módon – Jób ablakát is bedobják. Az idős zsidó gazda – a pályája egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtó Zenthe Ferenc (1920–2006) legalábbis 63 éves a film elkészültekor – lelkileg nehezen viseli, hogy idegenné vált a saját falujában és hazájában – tegyük mindjárt hozzá, egyesek szerint. 

De a fegyver a csendőrök kezében van. Betekintést adnak az alkotók a zsidó vallásba – számos néző számára ez alighanem ritka alkalom, hogy engesztelőnapi (jom kippuri) liturgiát vagy széderestét lásson (Gyöngyösi Márton nélkül).    

Történelem alulnézetből 

Apropó, anyám, aki 11 éves volt ekkor. Meg a filmbeli Lackó, aki nagyjából hat. A gyermeki látásmód nem ritka alkotói eszköz az ilyen filmeknél, gondoljunk csak a Sorstalanság Köves Gyurijára. A gyermek rácsodálkozik és érthetetlennek talál egy olyan történelmi eseménysort, amelyre valójában a felnőttek is rácsodálkoznak és szintén érthetetlennek találják, legfeljebb Lackó ártatlan ábrázatát nem tudják hozzá mellékelni. 

A gyermek főszereplővé avatásának, az alulnézetből mutatott történelemnek mára, nyolc évtizeddel a magyar holokauszt és néggyel a Jób lázadása után különös aktualitása van. A vészkorszak legtöbb túlélője ma már gyermektúlélő. Egy, a deportálásokkor 18 éves fiatal – zsidó érintett vagy nem zsidó szemtanú – most 97 éves. A legtöbbjük persze csak lenne; nemrég halt meg például az alföldi Kalocsa utolsó holokauszttúlélője. Pár évtizeden belül egyáltalán nem élnek már elsőgenerációs túlélők – ez csak egyszerű demográfiai tény. De a visszaemlékezések és a történteket megörökítő filmek – mint a Jób lázadása – továbbra is velünk lesznek.

Borítókép: képrészlet a Jób lázadása című filmből (Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap)