Más szempontból viszont a Renfield tökéletesen illeszkedik a plázakomforthoz, a faék egyszerűségű sztori akkor is tökéletesen követhető, ha közben végig a telefonunkat nyomkodjuk vagy az ölünkbe borult pop-corn szemeket egyesével próbáljuk összeszedni. A kíméletes, alig másfél órás játékidő szélsebesen rohan, miközben az alkotónak némi coachos bölcsességet is sikerül elhadarniuk arról, hogy milyen fontos kiállni önmagunkért. És bár a Renfield kivételesen nem képregény-adaptáció, a történetmeséléséről ezt lehetetlen megmondani, érződik is az igyekezet, hogy anyagi siker esetén franchise-zá lehessen duzzasztani a filmet.
Nicolas Cage mindenesetre fürdőzik a karikaturisztikus gonosz szerepében, a szomorú szemű Nicholas Hoult pedig már tíz évvel ezelőtt, a hasonló hangvételű Eleven testekben is bizonyította, hogy bármikor képes meggyőzően helyettesíteni Robert Pattinsont, mióta az Alkonyat sztárja jórészt átnyargalt a művészibb filmek világába.
Kettőjüknek, no meg a vicces-véres összecsapásoknak köszönhetően a maga bájosan együgyű módján kifejezetten élvezetes horror-vígjáték a Renfield, de még valószínűleg azelőtt elfejeltjük a látottakat, minthogy az üdítőspoharat a szemetesbe hajítanánk.
Borítókép: Renfield (Fotó: UIPMedia)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!