Nicolas Cage Hollywood egyik legszélsőségesebb figurája, aki minden egyes szerepét hatalmas gesztusokkal adja elő, éppen ezért az alakításai vagy zseniálisak vagy fájdalmasan ripacsok, de legalább nem lehet azzal megvádolni, hogy félvállról venné a munkáját és soha nem unalmas – a jelenléte a legócskább produkciót is minimum bűnös élvezetté varázsolja.
A sztár már az egyik korai horror-vígjátékában, az 1989-es A vámpír csókjában is élvezetesen játszotta túl egy vérszívó karakterét és talán bosszankodott is, hogy ennek ellenére a nagybátyja, Francis Ford Coppola nem rá osztotta a Drakula címszerepét, de most, mintegy három évtizeddel később végre lehetősége lett megformálni a havasalföldi grófot.
Igaz, nem ő a film főszereplője, hanem Redfield, akit valamikor a tizenkilencedik század végén különleges képességekkel ruházott fel Drakula, de cserébe neki kell állandóan emberekre vadásznia és élelmet vinnie a cseppet sem könnyű természetű és sajátos erkölcsiségű urának. Mintegy száz év szolgálat után a srác unni kezdi az állandó kiszolgáltatottságot és megalázottságot, szeretné az erejét nemesebb célokra használni, így elkezd járni anonim alkoholistákra emlékeztető önsegítő ülésekre, ahol az egybegyűltek mind bántalmazó kapcsolatban élnek, majd sorban levadássza azokat, akik rettegésben tartják a csoporttársait. Az egyik ilyen akciója során azonban néhány maffiózót likvidál, és egy pillanatra megtapasztalja, milyen hőssé válni, de ezáltal magára szabadítja New Orleans alvilágát és Drakula haragját is, a vámpír ugyanis cseppet sem nézi jó szemmel a fiú önállósodási kísérletét.
Manapság a nagy hollywoodi stúdiók szinte másra sem törekednek, minthogy a nagyközönség számára készült produkciók korhatár-besorolását alacsonyan tartsák, nehogy a leglelkesebben moziba járó tizenéves korosztályt eltessékeljék a pénztáraknál, odaát ugyanis komolyabban veszik a szabályozást. Mindennek tükrében üdítő, hogy
a Renfield nem fogja vissza magát erőszak-ábrázolás tekintetében, a főszereplő élvezettel szakítja le a rátámadók végtagjait vagy éppen tépi le az arcbőrüket, az Országos Vérellátó Szolgálat éves készletében fürdőzik meg a vászon. Az akciójelenetek néha olyan érzést keltenek, mintha a Mortal Kombat című számítógépes játék kivégzései ismétlődnének, de a sziporkázó fekete humor és a féktelen abszurditást feloldja a brutalitást.
