Az egyházfőről mind a mandzsu császárok, mind a kommunista uralom idejében tilos volt róla beszélni, illetve tevékenységét kutatni. Rabzsaj műveinek egy részét – kihasználva az 1960-as évek enyhülési korszakát – két jeles mongol irodalmár kutató, Cerenszodnom és Cagán gyűjtötték össze, akik az írásos formákon túl a Góbiban élő nomád pásztoroktól hallották a nagy költő, filozófus műveit dal formájában. Előbb a kutatók mindezeket népdalnak hitték, és csak komoly kutatás után jöttek rá, hogy azok szerzője Rabzsaj. Az egyszerű emberek ilyen módon váltak egy hagyaték megőrzőjévé. Dandzsan Rabzsaj szellemi hagyatékát és tárgyainak egy kis részét a szent egyik késői tanítványa, Tüdev takilcsi mentette meg, aki elásta a Góbi homokjába elődje hagyatékát, így élték túl az 1938-as mongóliai kolostorrombolást és a hat évtizedes vallásüldözést. A néhány éve felszínre került anyagokból ma többnyire a mongol kutatók ismét megismerhetik a szent vallási tárgyú munkáit is.
Danzan Rabzsaj tevékenysége
Az első Gobi nojon kutuktu (nemes szent) cím a tizenhetedik században jött lére Mongóliában. Korábban a buddhista szent úgynevezett tulku láma Indiában és Tibetben született újjá. Danzan Rabzsaj a tizenkilencedik század első felében megfestette előző megtestesüléseinek képeit, eszerint Indiában tizennyolcszor, Tibetben tizenkétszer született újjá. A tizenhetedik században a buddhizmus egyre jobban elterjedt a mongol népek között, ekkor a tibeti nojon kutuktu, Szanzsabajszan a hagyomány szerint elhatározta, hogy legközelebb Mongóliában születik újjá, hogy erősítse meg Buddha hitét. Új helyén egyszerre három alakban jelent meg, Közép-Mongóliában, Kelet-Mongóliában és a Góbiban. Utóbbinál haragvó alakot vette fel, ezért őt Gobi dogsin nojon kutuktunak nevezték el. Az első mongol megtestesülése Dzsingisz kán nemzetségéből származó Agvaangoncsig volt, aki a mai Kelet-Góbiban terjesztette a buddhista vallást. A második nojon kutuktu a helyi szent Tuulgat-hegység Csojlin-hegyének aljában kolostort alapított.
Utóda el akarta foglalni a hegységet teljes egészében a sámánoktól, de ott hirtelen meghalt. A helyiek legendája szerint lelkét hirtelen elragadta az alvilág ura, Erlig kán.
A negyedik kutuktu a hegytől eltávolodván, Hasaatban alapított kolostort. A buddhizmus terjesztését követően, a tizenkilenced század elején azonban Mongóliában egy nagy reformfolyamat vette kezdetét. Ennek központja a Góbiban koncentrálódott, mely a mongol népek között mindig is kulturális központnak számított. Fontos szerepét annak köszönhette, hogy a területén haladtak keresztül azok a fontos kereskedelmi utak, melyen a nemzetközi kereskedelmi út, a selyemút áruit vitték az északi területek felé. Egy helyi legenda a következőképpen mesél a Góbiról:
„Egyszer régen Kelet-Góbi birkózóbajnoka megöregedett, és nem talál magának utódot, ezért elvitte birkózó ruháját a közeli szent kőhalomhoz, és feláldozta. Az egyik, közelben élő nemes meghallotta, és megkérdezte a bajnoktól, hogy miért cselekedett így. A bajnok így válaszolt: „A mi vidékünkre nem erős emberek, hanem tudós emberek kellenek.”
Az ötödik Gobi nojon kutuktu 1803-ban született a Gobi mergen van járásban, ami a mai Dornogobi megye területét jelenti. Szegény családból származott, szülei a mandzsu uralkodó tevecsordáját őrizték. Anyja születése után nem sokkal meghalt, így apjával ketten vándorló életet éltek. Önéletrajza szerint akkor váltak igazán szegénnyé, amikor egy farkas megette egyetlen lovukat. Akkortól apjával, Duldujjal gyalogosan járták a vidéket. Különleges tehetsége korán megnyilvánult, már hatéves kora óta verselt, amelyeket vándorlásai alatt osztott meg ideiglenes vendéglátóival. A különleges gyermek híre gyorsan terjedt a járás területén. Az ott élő lámák benne fedezték fel a Gobi nojon kutuktu következő megtestesülését. Elődje, a negyedik szent, Dzsamjan-Ojdobdzsamc ugyanis szintén költő volt. Mivel azonban az egyházi vezető késsel rátámadt egy gazdag ifjúra, akit a mandzsu udvar kémjének vélt, és azt halálosan megsebesítette, a lámát Pekingbe szállították és 1794-ben kivégezték. Miután a negyedik kutuktut kivégezték, a mandzsu udvar az egyházfő Hasaat nevű központjának minden tárgyát a mongol fővárosba, Ih Hürébe szállíttatta, és megtiltották a szent újjászületésének felkutatását. A nojon kutuktu életrajzában viszont az szerepel, hogy nemcsak a helyiek, hanem a pancsen láma is kerestette a nojon kutuktu új formáját. Amikor a buddhista lámák megtalálták a szent következő alakját, de nem merték eredeti rangjába beiktatni, ezért a vidék tudós lámája félig titokban végezte el a kisfiú beiktatását, és nem az eredeti címen szentelték fel, hanem a fent említett Navaan agramba csordzs címet adták neki. A mandzsu udvar azonban tudomást szerzett arról, hogy nem létezik olyan egyházi cím, ezért Pekingbe hívatták a fiút. Mivel az egyházi vezetők – köztük a pancsen láma is – ragaszkodtak ahhoz, hogy Rabzsaj igazi szent, a mandzsu udvar elfogadta őt, de megtiltotta neki, hogy elődei tevékenységét végezze. Erre figyelmeztetésül egy Kuanji szoborral ajándékozták meg.
1812-ben Örgööben fogadta őt a IV. Bogdo, a mongol buddhista egyház feje is. A fiatal kutuktut ezzel teljes joggal elismerték, majd a tibeti buddhizmus legnagyobb központjaiban, Dolonnúrban, Vutajban, Kumbunban, tanult buddhizmust, filozófiát, orvoslást, és a tibeti egyházi tanítók verses tanításait tanulmányozta. Mivel maga is költő volt, vallásos tanításait később ő is verses formában jegyezte le. Rabzsaj tizenhat évesen a Badgar csojlin kolostorban kapta meg a titkos tantrák beavatását, ettől az időtől kezdve végzett komoly meditációkat. Rabzsaj 1809-ben, hatévesen lett sárga rendi szerzetes, majd két év múlva a vörös sapkás rend, a nyingmapa mellett döntött, annak tanításait fogadta el. Rabzsaj tanulmányai után hazatért, és 1821-ben új kolostort alapított, mivel elődjének központját a mandzsuk lerombolták. A választás egy különleges szépségű helyre, Ebür Hamarinra esett. Később összesen nyolc kolostort alapított, ezek közül hat a mai Mongólia területén található, kettő pedig Belső-Mongólia Autonóm Tartomány területén, Kínában. Ezek mindegyike a Góbi területén van, amelyek egyúttal a környék kulturális központja is lettek egyben.
Központi kolostorához, Hamarijn Hijdhez közel volt a Tuulgat-hegység, melynek csúcsai látszódtak a kolostorból. A hegység legszentebb csúcsa a Fekete-hegy vagy mai nevén Sarilin-hegy volt, amely egykor sámán kultuszhely volt. A hegy tetején álló szent kőhalom, az obó közelében végezte a sámánnő a szertartásokat. A hegyet végül Rabzsaj tette buddhistává, amikor ott épített egy kis buddhista szentélyt.
Mongol reformok a Góbiban
Az ötödik nojon kutuktu gondolkozásmódjában és életvitelében különbözött kortársaitól. Nem kolostorában élt elzártan, hanem állandóan úton volt és saját maga terjesztette Buddha tanítását. A buddhista hit eszméinek terjesztéséhez nagyon egyszerű módot választott: dalba öntötte mondandóját, úgy, hogy azok az egyszerű pásztorok számára is érthetők voltak. Ráadásul mindezt mongol nyelven tette, a tömegek előtt nem használta az egyházi tibeti nyelvet.
Vidéki útjai során tapasztalhatta, hogy a mongol pásztorok kezdik elfeledni nemzeti hagyományaikat, őseik híres tetteit.
A környék tudós embereként javítani akart az emberek tudásszintjén. 1832-ben központi kolostorán belül megalapította az első mongol színházat, amelynek a Szaran Kököge nevet adta. Mielőtt a színház épülete elkészült volna, a szomszédos Csojlin hijdben kezdték játszani a darabokat. A kolostorban Rabzsaj útmutatásai alapján készültek a színházi ruhák, kellékek. Altangerel, az egyházfő hagyatékának őrzője elmesélte, hogy elődeitől azt hallotta, hogy amikor a mandzsu ellenőrzés érkezett a kolostorhoz, akkor buddhista darabokat, amikor azok elmentek, akkor a mongol történelem nagy alakjainak történetét mutatták be.
Az állandó színházi előadáshoz azonban képzett emberek kellettek, ezért Rabzsaj tanítványai közül a legtehetségesebbeket kiválasztotta és kolostora területén alapított Dzsün Hürében iskolában tanította őket. Fő tantárgyaik a mongol írás, tánc, buddhista tanítások olvasása, kiejtés és matematika volt. A kolostorban lányok is tanulhattak, ami teljesen egyedülálló volt a mandzsu birodalom, így Mongólia területén is. A tanárok között világiak és egyháziak egyaránt voltak, közöttük is nagy számban voltak nők.
Danzan Rabzsaj tanításaiban központi szerepet kapott a nők tiszteletének elismerése. Amíg a gelugpa rend képviselői azt hirdették, hogy a nők tisztátalanok, ezért megvetés illeti őket, addig Rabzsaj azt hirdette, hogy a nőket úgy kell tisztelni, mint életet adó anyákat. Az egyházfő által legjobban tisztelt istenségei is nők voltak: a haragvó Lhamo asszony és a könyörületes szűz Tára. Hamrijn Hijd kolostort is Lhamo védelmébe ajánlotta. A kolostor előtti dombon ma is Mongóliában páratlanul egy kettős obó emelkedik, amelyet szüld vagy tont obónak hívnak. Ez egy női mellet szimbolizál. Alapítását Rabzsajhoz kötik, aki azon a helyen áldozott tejjel.
