A tárlat megnyitóján L. Simon László, a múzeum főigazgatója egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy a nemcsak örömmel fogadják az ilyen adományokat, de úgy gondolják, fontos bemutatni azokat a tárgyakat, amelyek nem vásárlás, hanem adomány útján kerültek a múzeumba, hiszen az intézmény gyűjteménye már a kezdetekkor adományokból jött létre és azóta is számos magán felajánlásból gazdagodott. A jó példa pedig talán másokat is arra ösztönöz, hogy évszázadokon át őrzött családi kincseket a legjobb kezekbe adják át.
A műtárgy érdekessége, hogy a fejdíszként szolgáló diadém, arany koronka anyáról leányra szállt a Bánffy, illetve az Ugron családban, s nem is olyan régen, legalábbis nem történelmi messzeségben még viselték a család hölgytagjai.
Ez a fejdísz ékesítette Bánffy Mária leányai, Ugron Mária és Ugron Anikó fejét esküvőjük alkalmával 1973-ban, illetve 1975- ben. Külön érdekesség, hogy az ékesség „látta”, amint Horthy Miklós belovagol a hazatért Kolozsvárra, mert az ünnepélye bevonulás napján, 1940-ben az ünnepi díszmagyarhoz ugyancsak felvette az egyik nagymama.
Dr. Ugron Gáspár Gábor a kamarakiállítás megnyitóján a család nevében beszélt az adományról. Kiderült, hogy ő is csak most látja először az ősi koronkát, hiszen a férfiakat nem nagyon avatták be a hölgyek titkaiba a családban. Azt sem tudta senki, hogy a határozott nagymama milyen döntést hozott, amikor a Múzeumnak ajándékozta az ékszert. A főnemesi hagyományok szerint nevelkedett Bánffy lány nem gondolta, hogy bárkinek a véleményét ki kellene kérnie.
Ugyanakkor – hangsúlyozta Ugron Gáspár – éppen ez a neveltetés biztosította azt is, hogy pontosan fel tudta mérni egy-egy műtárgy értékét és jelentőségét, és pontosan fel tudta mérni azt is, hol lesznek a legjobb helyen a családi ékszerek. Hozzátette, a család nevében is megköszöni a Nemzeti Múzeumnak, hogy a családi kincseket szakszerűen megőrzik, a nagyközönségnek bemutatják és ezzel nemzeti kincsé teszik.
A műtárgyat Kiss Erika művészettörténész-főmuzeológus, a kamaratárlat kurátora részletesen mutatta be. Szavai szerint, amikor 1998-ban Ugron Istvánné Bánffy Mária (1926–2018) behozta a múzeumba a különleges családi ékszert, a muzeológusok már jól ismerték azt, hiszen a 16. századból származó diadémot már többször kiállították, bemutatták.
A szakembertől megtudhattuk, hogy kicsi koronákat a fej tetején, fátylon, esetleg kontyon, a főkötő felett viselték. Az Ugron-féle koronka tíz hosszúkás stilizált boglárját fehér, zöld és kétféle kék színű rekeszzománc díszítés borítja, felületükre több tucat gyöngyöt, valamint rubin köveket foglalt az egykori ötvös. A tárgy mai formáját a 19. században nyerhette el, ekkor szerelték az arany boglárokat két fémpántra. Az összeállítás inkább emlékeztet varrásra, mint hagyományos ötvösmunkára: az áttört boglárokat vékony aranyszállal hurkolták, csomózták a két merevítő pántra. Az „alkatrészek”, a gyöngyös drágaköves boglárok azonban két évszázaddal korábban, a 16. század végén készülhettek, feltehetően Észak-Erdélyben.
A művészettörténész elmesélte, hogy Ugron Istvánné Bánffy Mária azzal adta át a múzeumnak a családi ékszert:
Vigyázzanak rá, ahogy én is vigyáztam rá ötvenhárom évig!
De, ha belegondolunk – folytatta Kiss Erika –, hogy melyik ötvenhárom évről van szó, gondolhatjuk, hogy nehéz volt megőrizni. A 20. század dereka ugyanis a magyar történelem egyik legnehezebb időszaka, az arisztokrata családok számára különösen sok megpróbáltatást hozó korszak volt. Így őszinte főhajtást érdemel az a tény, hogy a kitelepítések, üldöztetések ellenére is megőrizte a koronkát Ugron Istvánné.
A különleges ékszert a múzeum aulájában csodálhatják meg a látogatók június végéig.
Borítókép: Ugron Gáspár a család nevében köszöntötte a kamarakiállítást (Fotó: Teknős Miklós)
