A szakembertől megtudhattuk, hogy kicsi koronákat a fej tetején, fátylon, esetleg kontyon, a főkötő felett viselték. Az Ugron-féle koronka tíz hosszúkás stilizált boglárját fehér, zöld és kétféle kék színű rekeszzománc díszítés borítja, felületükre több tucat gyöngyöt, valamint rubin köveket foglalt az egykori ötvös. A tárgy mai formáját a 19. században nyerhette el, ekkor szerelték az arany boglárokat két fémpántra. Az összeállítás inkább emlékeztet varrásra, mint hagyományos ötvösmunkára: az áttört boglárokat vékony aranyszállal hurkolták, csomózták a két merevítő pántra. Az „alkatrészek”, a gyöngyös drágaköves boglárok azonban két évszázaddal korábban, a 16. század végén készülhettek, feltehetően Észak-Erdélyben.
A művészettörténész elmesélte, hogy Ugron Istvánné Bánffy Mária azzal adta át a múzeumnak a családi ékszert:
Vigyázzanak rá, ahogy én is vigyáztam rá ötvenhárom évig!
De, ha belegondolunk – folytatta Kiss Erika –, hogy melyik ötvenhárom évről van szó, gondolhatjuk, hogy nehéz volt megőrizni. A 20. század dereka ugyanis a magyar történelem egyik legnehezebb időszaka, az arisztokrata családok számára különösen sok megpróbáltatást hozó korszak volt. Így őszinte főhajtást érdemel az a tény, hogy a kitelepítések, üldöztetések ellenére is megőrizte a koronkát Ugron Istvánné.
A különleges ékszert a múzeum aulájában csodálhatják meg a látogatók június végéig.
Borítókép: Ugron Gáspár a család nevében köszöntötte a kamarakiállítást (Fotó: Teknős Miklós)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!