Az egykori gyűjtők lettek adatközlőkké

A könyv címe – Józan részegség – egy idézet, ami szemléletesen ábrázolja az érzést, amely a táncházban magával ragadja az embert. Felszabadult, gondtalan, nyíltszívű, -lelkű, önzetlen állapot, ráadásul másnap nem marad utána macskajaj. Szilvay Gergely kötetében az ötvenesztendős táncházmozgalom előtt tiszteleg a műfaj ikonjainak megszólaltatásával.

Fontos tudást közöl Szilvay Gergely 2015-ös, a Magyar Nemzet hétvégi magazinjában megjelent riportja, amelyből kiderül, a muzsikusok cigányok voltak. E tényt láttatják Korniss Péternek Széken, 1967-től készült mesteri fotográfiái, amikből a Várfok Galéria válogat. Amely felvételekről Szilvay leírja: amikor a fotográfus hazajőve megmutatta azt a szerkesztőségben, senki nem hitte, hogy nem az Állami Népi Együttes táncosait ábrázolja egy széki fellépésen.

Szívszorító a Pál István Szalonna-interjú, amelyben a prímás arról mesél, hogy Kárpátalján 2016-tól elnéptelenedtek az utcák, mert a behívókat már akkor kézbesítették.

Ezzel a komor jelenbe toppantunk. De a komorság ellenére én bizakodom, hogy amit kétezer esztendeig megőriztünk, megtart minket, magyarokat újabb kétezer évre. Ebben pedig kétségkívül szerepet visz Szilvay Gergely hiánypótló műve.

Szilvay Gergely: Józan részegség – Interjúkötet táncházmozgalmárokkal (L’Harmattan Kiadó)

Borítókép: Lány a táncházban (részlet) – Szék, 1971 (Fotó: Korniss Péter)