Tima János gondnok az alcsúti és dobozi reformátusok történetét, küzdelmeit foglalta össze. Az izgalmas és fordulatos históriából csak röviden idézzük meg a templomépítések momentumait, ami ugyancsak kalandosra sikerült a XX. század közepéig. Az 1232-től oklevelekben szereplő csúti esperesség persze a katolikusságot takarta, még a reformáció előtt időkben. A tatárok 1242-ben, a törökök 1543-ban dúlták fel a falut, az ótemplom megsemmisült. Az elmenekült lakosság az 1550-es években már az új, megreformált hit követőiként tért vissza, templomot építettek, első prédikátoruk Hercegszőlősi Gáspár volt. 1710-ben ismét templomot emeltek az előző köveiből, majd a Pálos renddel küzdöttek csaknem száz évig a birtokjogért.
Alcsúton szolgált Csokonai László lelkész, Vitéz Mihály nagyapja, folyamodtak Mária Teréziához, majd következett II. József 1781-es türelmi rendelete. Végül 1787 karácsonyán ismét úrvacsorát oszthattak templomukban, amelynek építési költségét öt falu adta össze.
A második világháborúban az orosz csapatok eltüzelték a padokat, az elszegényedett gyülekezet 1958-ban tudta pótolni őket. Apránként, erőfeszítésekkel javítgatták, újítgatták a templomot, utoljára 1988-ban, amint Katona János akkori lelkész hexameterekben megírt sorai tanúsítják.
Nagy János államtitkár egyenesen vagánynak minősítette az alcsúti vasárnapi ünnepséget, miközben a római pápa Budapesten tartózkodott. Természetesen az alcsúti avatás előbb meg volt tervezve, s az államtitkár szerint a két esemény amúgy sem áll távol egymástól.
Egységesek vagyunk Krisztusban
– mondta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!