Elveszett puskapor: sikeres volt-e a sümegi vár felújítása?

A sümegi vár csaknem három évig tartó felújítása idén márciusban fejeződött be, ezzel több évig tartó korszerűsítési folyamat és turisztikai fejlesztés ért most véget.

20230328 Sümeg A sümegi vár felújított szárnyának átadása. Fotó: Nagy Lajos NL Veszprém Megyei Napló Fotó: Nagy Lajos

Az utóbbi évek látványos munkája – többek között a Nemzeti Kastély- és Várprogramnak köszönhetően – egyre inkább érezteti hatását, ugyanis szembeötlő az a felújításáradat, amelynek során Magyarország egész területén megtalálható kiemelt fontosságú építészeti kincseink, országos jelentőségű műemléki épületeink megújulnak. Teszik mindezt a hagyományaink megőrzése, megmentése és az idegenforgalom fellendítése érdekében. Szép kezdeményezés, főleg, ha még uniós forrásból is finanszírozzák, az igény minden szinten megvan rá, az elvárások pedig nagyok. 

A sümegi vár 2023 márciusában. Fotó: Veszprém Megyei Napló/Nagy Lajos

Ha belegondolunk abba, hogy például a Káli-medence felvirágzásához elég volt néhány tudatos, lelkes, úttörő magánember kezdeményezése, akik értik és értékelik a vidéki élet lehetőségeit és szépségeit, akkor joggal várhatjuk, hogy ilyen mértékű állami erőforrás bevonásával a belföldi turizmus az alvó állapotból az egekbe robban. 

Ősök csarnoka

A sümegi vár mostani felújítása is ilyen projektnek köszönhető; a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében harminc műemlék épület – 18 kastély és 12 vár – újul meg több-kevesebb sikerrel. Az eredmény sajnos meglehetősen vegyes; a kivételes szépségű, hazánkban egyedülálló módon Tudor-stílusban épült fényűző nádasdladányi Nádasdy-kastéllyal például nagyon nem lehetett melléfogni. Itt található a magyar kastélyépítészet egyik legszebb terme is, a Hauszmann Alajos nevéhez fűződő Ősök csarnoka vörösfenyő burkolattal. Az ide tervezett kiegészítő szolgáltatások, a felújítás minősége, mikéntje, a felhasznált anyagok csak tovább gazdagították az eleve lenyűgöző épületet és környezetét. Ugyanez már nem mondható el a XIV. századi nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújításáról, amely méltán váltott ki nagy visszhangot, hiszen ami egykor sok kisgyerek álma volt, az mára a felújítás után köddé foszlott. A vár árnyéka lett önmagának; az új, bántóan modernista, konténerkinézetű épülettömeg, a mai, korszerű szerkezeti megoldások, a sok beton hangulatromboló jelenléte mondhatni teljes kudarc – de ez még semmi a diósgyőri vár elestéhez képest, ahol anyagiak híján egyszerűen abbamaradt az egyébként is kiábrándító építkezés. 

Ilyen előzmények mellett most a felújítás végeztével újabb fejezet nyílik a sümegi vár, Magyarország és a Balaton-felvidék egyik legismertebb és legkedveltebb állami tulajdonban lévő középkori műemlékének unalmasnak aligha nevezhető történetében. Az erődítmény magja még a XIII. század végéről származik, a legmagasabb ponton fallal körülvett torony állt, majd kétszintes palotaszárny és kápolna épült köré.  

Villámcsapás Sümegen

Az évek alatt többszöri kiegészítéssel a vár kiterjedése és jelentősége tovább növekedett, és csakhamar a környék legerősebb erődjévé vált. Veszprém eleste után Sümeg püspöki székhellyé lett, a vár aljában felépült a reprezentatív püspöki palota, amely nem mellesleg szintén az utóbbi években nyerte vissza eredeti pompáját. 1562-ben egy villámcsapás súlyos károkat okozott a vár szerkezetében, ugyanis a toronyban tárolt puskapor felrobbant, így a korai várrész elpusztult. Bár török kézre nem került, 1713-ban feladták az erősséget, a császáriak pedig nemes egyszerűséggel felrobbantották, innentől az időjárásnak kitett épület karbantartás híján menthetetlenül pusztulni kezdett. 

Fotó: Veszprém Megyei Napló/Nagy Lajos

A környék házait is megrongáló falomlás vezetett 1954-ben a sümegi vár első, komolyabb régészeti feltárásához és romvédelméhez. 1957–65 között Kozák Károly régész és Koppány Tibor építész rendkívül alapos, évekig tartó kutatómunkával fogtak neki a szükséges állagmegóvásnak. Példaértékű munkájuk révén sikerült konzerválni a vár állapotát a következő nemzedékek számára. Kisebb-nagyobb felújítások után a mostani nagyszabású fejlesztésekkel a XXI. századi igényeknek megfelelően próbálták rekonstruálni a vár keleti szárnyában található épületeket, illetve tartalommal megtölteni az üres tereket. 

A végeredmény, a felújítás stílusa elüt az eddigiektől, az ódon, puskaporos hangulat kicsit elveszett, az újszerűség a korhűség rovására ment. Amíg más kultúrákban nemhogy nem okoz gondot, hanem egyenesen elvárás, hogy kiemelt jelentőségű épületek rekonstruálásánál hagyományos (ácsolt) technikával, anyagokkal, esetleg felszereléssel dolgozzanak, esetünkben az eltérő cserépfedés, a korszerű anyaghasználat, az ablakkiosztás, a környezethez való illeszkedés hiánya, ezáltal a vár teljes arculata a modernista kiegészítésekkel a történelmi hitelesség rovására ment.  

A sümegi vár felújított szárnya. Fotó: Veszprém Megyei Napló/Nagy Lajos

A korábbi, finom esztétikai érzékkel megválasztott cserépfedés tökéletesen kihangsúlyozta a vár romantikus jellegét, ezzel szemben az új épületszárny a történelmi környezetben durva és hiteltelen kontrasztot ad, összecsapott és átgondolatlan benyomást kelt. Ez a fajta modern újraértelmezés, a vonalzóval húzott falak rendkívül sterilnek hatnak az évszázados, sokat látott, girbegurba falak között. Persze ez is egy irány, az utókor majd pálcát tör felette, de ennyi erővel esetleg még pár napkollektort is feldobhattak volna a tetőre (bár igazán nem szeretnék tippeket adni). 

A felújítás nagy előnye viszont a rengeteg kitűnő családi program: lovagi tornákkal, megújult terekkel és vártörténeti kiállításokkal, interaktív eszközökkel várják az érdeklődőket egész évben, nem csak a szűken vett nyári idényben. 

Van tehát bőven látnivaló, Sümeg és környéke egy kirándulást mindenképp megér. 

Borítókép: Solymász a sümegi vár felújított szárnyának átadásán, 2023. március 28. (Fotó: Veszprém Megyei Napló/Nagy Lajos)