Elfelejtett ereklyék Nagyszombatból

– Ha bebizonyosodik, hogy amire rátaláltunk, eredeti, akkor az előkerült csontok, ha nem is Közép-Európa, de minden bizonnyal a Kárpát-medence legrégibb ereklyéi – hangsúlyozta Puss Sándor atya, a nyitrai egyházmegyéhez tartozó Köbölkút plébánosi helynöke. Az úgynevezett tíz szent mártír Nagyszombatban rejtőző csontereklyéit ugyanis egy véletlen folytán ő találta meg.

Fotó: Antonio Spadaro

A rejtélyes ereklyék története jóval korábbra nyúlik vissza. A Pázmány Péter esztergomi érsek alapította Nagyszombati Egyetem (1635) a XVII. század első felében – legkésőbb valószínűleg 1644-ig bezárólag – a vatikáni Callixtus-katakombákból, az első századokból származó vértanúk csontereklyéit kapta adományként, melyeket az intézmény nagy becsben tartott. A katakombából még XV. Gergely pápa emeltette ki az ereklyéket, melyeket a litván jezsuita tartományfőnök, Nicolaus Lancicius közvetítésével kapott meg az egyetem – ezt dokumentumok igazolják.

Ferenc pápa és az ereklyék felfedezője, Puss Sándor atya. Fotó: Antonio Spadaro

Felmerült, hogy az ereklyék nem is valódiak

1777-ban azonban elkövetkezett a felsőoktatási intézmény Budára költözködése Kempelen Farkas irányítása alatt, ekkor az ereklyék nem utaztak tovább Nagyszombatból, s a történetükre már nem emlékezett senki, sőt úgy tűnt, hogy a vonatkozó háttéranyag is elveszett. Puss Sándor atya, aki maga Szlovákia egyetlen magyar jezsuita szerzetese, Jozef Simoncsics professzorral, a nagyszombati helytörténésszel közös munkája során találta meg a mostani jezsuita (Szentháromság) templomban, egy poros fiókban az ereklyéket, melyekben ötven-hatvan pici csont maradt meg. Maga az ereklyetartó XVIII. századi, derül ki Puss atya elbeszéléséből, és bár a koponyaereklyék hiányoztak belőle, egy rejtett fiókban ott sorakozott a többi csont, a vértanú szentek nevét pedig az ereklyetartóra vésve lehetett elolvasni. Hat vértanú szűz és négy püspök maradványai kerültek tehát elő, s bár valószínűleg fellelhető volt róluk még információ egyes vatikáni dokumentumokban is mindazok mellett, melyeket a professzor és Puss atya megtaláltak – prédikációgyűjteményektől kezdve történeti feljegyzésekig –, a felfedezés ezen a ponton elakadt.

Felmerült ugyanis a gyanú, hogy az ereklyék nem is valódiak, hiszen a Callixtus-katakombát a Krisztus utáni IV. században már nem használták, a területet betakarták, s az 1600-as években nyitották meg újra. Emiatt sajnos valószínűsíthető, hogy nemcsak emberi maradványok voltak ott. 

A megtalált csontokra tehát természettudományos vizsgálatok sora várt, melyek még nem fejeződtek be.

A nevesített vértanúk, azaz Adiodemus, Desiderius, Anicetus, Julianus, valamint Serotina, Christina, Sinesia, Semidia, Priscilla és Severina ereklyéit továbbra is vizsgálják egy európai kutatóintézetben. Egyelőre annyi már bizonyos, hogy emberi csontokról van szó.

A felfedezés – amennyiben Puss atya feltételezése helyes – nemcsak komoly tudományos, valamint hittörténeti, hanem eszmei jelentőségű is. Az ereklyék további sorsáról vélhetően a vizsgálatok alapján döntenek majd, ám mivel 2027-ben lesz 250 éve, hogy a Nagyszombati Egyetemet Budára hozták, most az ereklyéknek is ideje lenne méltó helyre kerülniük. És hogy miért pont most derült minderre fény? Azért, hogy elsőként a minap hazánkba látogató Ferenc pápának, küldöttségének és vendégeinek lehessen tudtára hozni – legalábbis egy előzetes, rövid kis kézirat formájában – zárja gondolatait Puss Sándor atya.

Borítókép: Ferenc pápa és Puss Sándor atya (Fotó: Antonio Spadaro)