Az esemény nemzeti imádságunk közös éneklésével vette kezdetét, amelyet Popovics Emese munkácsi népdalénekes és Nádasdy Fanni vezettek. Eztán részlet hangzott el Munkácsy Mihály Emlékeim című önéletírásából, amely felidézi a mester 14 éves korát, amikor önmagát kellett fenntartania, s váltóláztól betegen, nagybátyjánál Széchenyi portréját másolta, oly sikerrel, hogy a bácsi így szólt: „Nna! Talán még festő is lehet belőled!”
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója igazi népmesei történetnek nevezte a művész sorsát, majd idézte a szállóigét, amely szerint a Nemzeti Sírkertben azok a személyek megkerülhetetlenek, akiknek sírja megkerülhető, mint Jókai Móré, Kossuth Lajosé, Deák Ferencé, Arany Jánosé, a Petőfi családé. Munkácsyé szintén, ezért is újította meg az intézet a 33-as parcella egykor félig elvadult területét.
Reviczky Gyula Munkácsy képe ihlette költeményét, a Jézus Pilátus előtt címűt Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színművész adta elő.
Pákh Imre, felújítás mecénása megjegyezte: 123 évvel ezelőtt, ezen a napon temették el Munkácsy Mihályt és 112 évvel ezelőtt, június 18-án avatták fel az emlékművet. Avatóbeszédében gróf Andrássy Gyula, a Képzőművészeti Társulat elnöke, a festőművészt Arany Jánoshoz és Deák Ferenchez hasonlította. Nem véletlen, hogy Telcs Ede szobrászművész alkotása a magyar géniuszt ábrázolja, kezében az örök dicsőség szimbólumával, a babérkoszorúval.
A műgyűjtő, a 2005-ben kezdődött Munkácsy-kiállítássorozatról elárulta: 380 ezer ember látta azt a Magyar Nemzeti Galériában, azóta a képeket 46 városba utaztatták el, s ötmillió látogató ismerhette meg a mester sosem látott műveit, amit még életében, a műterméből vitt vásárlója Amerikába.
Voltak olyan magyar hősök, géniuszok, akik a világ legnagyobbjai ellenében győztek
– árulta el Pákh Imre, miért indította a vándorkiállítást, amivel igyekezett visszahelyezni a festőt a művészettörténelemben őt megillető helyére.
Kaisel Mizuno, zongoraművész Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc barátságát idézte a 15. Magyar rapszódiával, a Rákóczi indulóval, amit a festőművésznek ajánlott szerzője.
Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára párhuzamot vont Munkácsy és Pákh Imre sorsa között, mint az egyszerű ember gyermekei, akik nagyra vitték. Mindketten Munkácson születtek, a festőművész Lieb Mihály néven. Szülei halála után innen került anyai nagybátyjához Békéscsabára, majd asztalossegédként szegődött Szamossy Elek vándorfestő mellé. Krisztus képeivel Amerikában már Kossuthéhoz hasonló fogadtatásban részesült.
Spányi Antal székesfehérvári egyházmegye megyéspüspöke idézett Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök 1911-es síremlékavatási beszédéből: „A Krisztus-megmutatás rendi képviselői és munkásai között vannak prófétai lelkek, akik nem testből és vérből, nem rendből és törvényből, hanem az Isten kegyelméből valók és akiknek inspirációja, intuíciója páratlan, akik ott látnak, ahol mások csak sejtenek és akik ott alkotnak, ahol mások csak tapogatódznak. Ilyen géniusz volt
Munkácsy Mihály; prófétai géniusz volt, mert hiszen páratlanul meglátta a Krisztus dicsőséges arcát
misztikus vallási géniusz volt, mert érthetetlen mélységből fakadtak eszméi és vitték őt és vezették az egész emberiséget az ő nyomán, az eszméknek fenséges magaslataira.”
A felújított szobor leleplezését követően a megyéspüspök megáldotta az emlékművet.
Borítókép: Lehull a lepel a szoborról (Fotó: Bach Máté)
