Az esemény nemzeti imádságunk közös éneklésével vette kezdetét, amelyet Popovics Emese munkácsi népdalénekes és Nádasdy Fanni vezettek. Eztán részlet hangzott el Munkácsy Mihály Emlékeim című önéletírásából, amely felidézi a mester 14 éves korát, amikor önmagát kellett fenntartania, s váltóláztól betegen, nagybátyjánál Széchenyi portréját másolta, oly sikerrel, hogy a bácsi így szólt: „Nna! Talán még festő is lehet belőled!”
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója igazi népmesei történetnek nevezte a művész sorsát, majd idézte a szállóigét, amely szerint a Nemzeti Sírkertben azok a személyek megkerülhetetlenek, akiknek sírja megkerülhető, mint Jókai Móré, Kossuth Lajosé, Deák Ferencé, Arany Jánosé, a Petőfi családé. Munkácsyé szintén, ezért is újította meg az intézet a 33-as parcella egykor félig elvadult területét.
Reviczky Gyula Munkácsy képe ihlette költeményét, a Jézus Pilátus előtt címűt Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színművész adta elő.
Pákh Imre, felújítás mecénása megjegyezte: 123 évvel ezelőtt, ezen a napon temették el Munkácsy Mihályt és 112 évvel ezelőtt, június 18-án avatták fel az emlékművet. Avatóbeszédében gróf Andrássy Gyula, a Képzőművészeti Társulat elnöke, a festőművészt Arany Jánoshoz és Deák Ferenchez hasonlította. Nem véletlen, hogy Telcs Ede szobrászművész alkotása a magyar géniuszt ábrázolja, kezében az örök dicsőség szimbólumával, a babérkoszorúval.
A műgyűjtő, a 2005-ben kezdődött Munkácsy-kiállítássorozatról elárulta: 380 ezer ember látta azt a Magyar Nemzeti Galériában, azóta a képeket 46 városba utaztatták el, s ötmillió látogató ismerhette meg a mester sosem látott műveit, amit még életében, a műterméből vitt vásárlója Amerikába.
Voltak olyan magyar hősök, géniuszok, akik a világ legnagyobbjai ellenében győztek
– árulta el Pákh Imre, miért indította a vándorkiállítást, amivel igyekezett visszahelyezni a festőt a művészettörténelemben őt megillető helyére.
Kaisel Mizuno, zongoraművész Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc barátságát idézte a 15. Magyar rapszódiával, a Rákóczi indulóval, amit a festőművésznek ajánlott szerzője.
