Hogyan látja Budapestet a generációk óta itt élő, a beköltöző, a belvárosi, a külvárosi, a vallási, etnikai közösség vagy valamely szubkultúra tagja a városegyesítés 150. évfordulóján? Hogyan hat a főváros a lakóira és azokra, akik napjaik egy részét benne töltik? Mit jelent egyáltalán budapestinek lenni? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre helyezi a hangsúlyt a Budapesti Történeti Múzeum Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások című kiállítása, amelyet körbejárva a főváros egészen új oldala rajzolódik ki.
Népessy Noémi történész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, a tárlat kurátora a tegnapi sajtóbejáráson elmondta, hogy negyvenegy interjú mentén mutatják be a fővároshoz kötődés elemeit: mások mellett Zsille Gábor költő, Kemény Dénes vízilabdázó, Lakatos Mónika énekesnő, Csőre Gábor színművész, Saly Noémi történész, valamint az Auguszt és a Gundel család tagjai mesélnek a Budapesthez fűződő viszonyukról.
Emellett látványos, különböző érzékszerveinkre ható installációk villantják fel az elmúlt másfél évszázad és a jelenkor fényeit, hangját.
A Budapest-hatásról mesélnek civilek és ismert emberek
Az első hatás, amellyel találkozunk, a tárlatra való ráhangolódást segíti: egy sötét dobozinstallációban híradókból és filmekből vetítenek részleteket. Beljebb haladva a sötét terek látványa továbbra is szokatlan, ám a benne elhelyezett installációk, vetítések, hanganyagok így jobban érvényesülnek.
De a kiállítás alapja a fentebb már említett negyvenegy interjú, amelyből a budapesti identitás formái és rétegei megrajzolhatóvá válnak. Civilek és ismert emberek mesélnek – összeköti őket, hogy mindannyiuk életét meghatározza a Budapest-hatás. A kiállítás „storytelling” része azt mutatja be, hogy milyen formát öltenek a történetekből szövődő identitások, mit jelent a családi hagyomány vagy a lakóközösség összetartása, kötődés egy városrészhez, vallási vagy kulturális csoporthoz.
A Budapest-hatás persze nem egyirányú. A városlakók, az ingázók, a turisták folyamatosan mozgásban tartják a várost: költöznek, közösségeket hagynak el és újabbakat alapítanak, kihalt tereket vesznek használatba és véleményt alkotnak, kritikával kapcsolódnak Budapesthez.
A tárlaton helyet kap a járókelő hangja, a véletlenszerűen kiválasztott nyilatkozók gondolatai a főváros illatáról, színéről, a pestiségről vagy a budaiságról.
Mintha csak a Népligetben, a piros padon megpihenve hallgatnánk bele a beszélgetésekbe. Emellett számos audiovizuális eszköz eleveníti fel a városegyesítés óta eltelt másfél évszázadot. Beléphetünk a városi életképekbe, hajthatjuk az idővonalat előre vagy hátra, a távcsőben a főváros eltérő időmetszetekben rögzített panorámájában gyönyörködhetünk. A plafonról belógatott fejfedők alatt pedig a város hangjai, a helyzetre és korra jellemző zajok szólalnak meg.
A tárlat szemléletesen mutatja be azt is, hogy Budapest születése óta befogadó város, ahol kultúrák találkoznak, ereje sokszínűségéből és nyitottságából táplálkozik.
Felbermann Judit, a közönségkapcsolati és szervezési főosztály vezetője az eseményen arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárlatvezetések helyett négy programsorozat kíséri a kiállítást: a Budapesti legendák nyomában, a Nekem Budapest…, a Vár a természet!, valamint a RomKult.
A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások tárlat 2024. március 31-ig látogatható.
