„Belülről festi ki, nagyon mélyen a személyiségében lévő benyomásait” – idézte Horváthné Fejes Ágnes galériavezető a megnyitón jelen lévő Feledy Balázs művészeti író Jakobi Anna Máriáról szóló írásából.
Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész megnyitóbeszédében, a kiállítás címére utalva elmondta: a múltból vágyunk a fényre, hogy megszülessen a legcsodálatosabb, a szívünkben élő fény. – A mostani, háborús világot valahogyan fényre kellene deríteni – fogalmazott a művészettörténész. – A művészet arról szól, hogy a különösen érzékeny művész képes megjeleníteni a világról alkotott gondolatait.
Jakobi Anna Mária csodálatos rajz-, forma- és kompozíciós készséggel, valódi sugárzással jeleníti meg gondolatait.
Érdemes sok időt szentelni a rajzoknak, érdemes többször eljönni, hogy valóban fény derüljön, mert az alkotó szeretné jobbá tenni a világot.
Meskó Bánk előadóművész a képek hangulatához választott költeményeket tolmácsolt, majd Jakobi Anna Mária idézte fel a rézművek keletkezésének történetét.
A képzőművész több évtizeddel ezelőtt, hazautazva Tatabányára, rendszeresen felkereste egykori rajztanárát, Bondor István szobrászművészt, aki követte növendéke pályafutását. – Tudta, hogy ritkán festek, inkább a vonalak igézetében élek. Egyik látogatásom alkalmával domborításhoz használt szerszámokat nyomott a kezembe. De én sem szobrokat, sem domborművet, sem domborítást nem csinálok – mondtam neki. Tudom, hogy majd fogsz – válaszolta.
Sokkal később, a Covid-járvány idején, Jakobi Anna Mária az oltás felvétele után nagybeteg lett, jobb keze lebénult.
– Nem tudtam dolgozni, saját nevemet is nehezen tudtam aláírni. Kétségbeestem, nem láttam értelmét az életnek, ha nem tudok alkotni, mert számomra a művészet a legfontosabb.
Elhatározta, jelet ad a Jóistennek, hogy neki még küldetése van a földön. Úgy határozott, bal kézzel alkot tovább.
– Ekkor eszembe jutott Bondor Pista bácsi ajándéka. Beszereztem a rézfóliákat, lássuk, van-e még bennem valami – mesélte. – Ekkor döbbentem rá, hogy a művészet nem a kezünkben, hanem az agyunkban és a szívünkben lakik.
Erről tanúskodnak a rézművek, a „nem túl jó jelenről” – miként fogalmazott a művész – pedig a grafikák. A kiállítás június 30-ig várja a látogatókat.
Borítókép: Jakobi Anna Mária (Fotó: Havran Zoltán)
