„Nem szeretek temetésre járni, és a sajátomra sem fogok elmenni. Tudomásul kell venni a korunkat, tudomásul kell venni, hogy ennyi az idő”– nyilatkozta a 75 éves zenész halála előtt két héttel a TV13 csatornának adott interjúban. Mindenkit megrendített Török Ádám április 18-i halála, akitől ma vettek szívszorító búcsút családja és pályatársai mellett az ország minden pontjáról érkezett rajongók.
Tóth Diza Dénes: Török Ádám fuvolája ott hevert magányosan a ravatalon
Az eső ellenére több százan hallgatták és énekelték együtt a ravatalozónál a Kell a barátság című Mini dalt az Óbudai temető ravatalozójánál, ahol pályatársai méltón emlékeztek meg az ismert zenészről.
Szép ívű, ám hullámvölgyektől sem mentes életpálya az övé, középpontjában az örök szerelemmel, a mindenkori Minivel. Amely, ha épp nem létezett, az ott írt dalok akkor is, minden korszakában elkísérték: Gőzhajó, Vissza a városba, Kell a barátság és a többi, köztük Bartók Béla művei, többféle felfogásban
– idézte Hegedűs István újságíró szavait az Index.
– A sors sodort mellé, így szerencsém volt együtt tölteni vele hét kalandos évet. Azt gondolom, hogy nem lehettem volna jobb helyen akkor, mint a zenekarában dobosként. Megrázó volt látni a temetésen, hogy a fuvolája ott hevert magányosan a ravatalon, és az jutott az eszembe, hogy mindig lenyűgözve figyeltem, ahogy a koncertre hangolta – mondta a Magyar Nemzetnek a temetés után a zenekar egykori dobosa, Tóth Diza Dénes.
Török Ádám személyében egy olyan embert vesztett el a világ, aki nemcsak zenész volt, nemcsak tekintélyt szerzett magának a tehetségével, de koncertjein is mindig a közönség volt az első, bárhol is lépett fel, kis klubban vagy óriási arénában. A rockzene világában az első formációban zenésztársával Papp Gyulával és a fuvolájával egy sajátos és újszerű zenei világot alakított ki, amelyben az underground, a blues, a dzsesszrock stílus keveredett. Ez a zenei világ kísérte aztán végig a hosszú, ötvenöt éves pályafutását.
