Máthé Erzsi Kossuth-díjas színésznőre, a Nemzet Színészére emlékeznek pályatársai, aki szélsőséges műfajokban is nagy alakítást nyújtott: mély drámai szerepekben éppen úgy remekelt, mint vígjátékban, és a szórakoztató műfajokban. Személyében nagylelkű embert ismertek meg, aki szeretettel fordult a fiatalabb generációk felé. Eperjes Károly Kossuth-díjas színészt családi szálak is fűzik Máthé Erzsihez, ezért különösen közel álltak egymáshoz. – Nagyon szerettük egymást, már csak azért is, mert pap nagybátyám még itt Budafokon tanította, ahova annak idején még édesanyám is járt polgáriba. Azt gondolom, ez erőst meghatározta a kapcsolatunkat. Nagyon nagy és érzelemdús, humorral teli színésznőt veszítettünk. Boldog hazatérést, Erzsike! – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Eperjes Károly.

Blaskó Péter Kossuth-díjas színész megkeresésünkre elmondta, kevés darabban játszottak együtt, de nagyon emlékezetesek ezek a találkozások:
Főiskolás voltam még 1970-ben, amikor a Nemzeti Színházban Ottó szerepét vettem át, Erzsike pedig Gertrudist alakította. Formátumos egyéniség volt, szeretetteljesen viszonyult felém. A Katona József Színház alapító tagjaiként dolgoztunk újra együtt. Nem volt túl közeli a kapcsolatunk, de tiszteltem őt, ő pedig elfogadott engem, mint fiatal színészt.
Még a főiskola előtt, stúdiósként találkozott a Nemzeti Színházban a nagy színésznővel a Kossuth-díjas Lukács Sándor. – Két évig voltam stúdiós, Máthé Erzsi pedig vezető színésznő volt a társulatnál. A hetvenes évek elején már végzett színészként a Magyar Televízió aranykorát jelentő időszakban egy tévéjátékban játszottunk együtt. Eben az időszakban egyik tévéjátékot követte a másik és rengeteg tévéfilm készült, Máthé Erzsi pedig nagyon foglalkoztatott, országosan ismert színésznőként rendszeresen jelen volt. Mi hosszú évekig Édesanyám!, Fiam! felszólítással üdvözöltük egymást a közös munka emléke miatt. Azon ritka színészeink közé tartozik, akik a drámai szerepekben éppen úgy remekeltek, mint a vígjátékokban – mondta.