Miért különleges a kathakali? + videó

Kelet és nyugat között épít kulturális hidat a Teatro tascabile di Bergamo. A társulat tagjai a Kalatharangini Kathákali Iskola művészeivel kiegészülve tegnap betekintést adtak a kathakali alapvető stíluselemeibe, hogy a május 26-án látható Történetek a Mahábháratából című előadáshoz fogódzkodót kaphassanak a nézők.

Fotó: Eori_Szabo_Zsolt

Miért különleges az egész éjszakán át tartó műsor?

Egy hagyományos előadás napnyugtakor kezdődik és napfelkeltéig tart, mégpedig azért, mert éjszaka képesek megjelenni az istenek és démonok mitikus alakjai. A színészek teste ekkor egyfajta eszközzé válik, szó szerint megtestesíti az adott karaktert, s a rituálé során nem a színész, hanem az istenség, hős vagy démon cselekszik. Az óceán hullámzását idézi a táncosok óriási szoknyája, a arcfestés és papírmasé segítségével létrehozott maszkok pedig a mitikus alakok sajátosságait viselik magukon. A színészek fejét korona díszíti, amelyet minden előadás előtt megáldanak. Tradicionálisan minden szerepet férfi játssza – akárcsak az ókori görög színházban –, és a ma este folyamán is megcsodálhatunk egy ilyen átalakulást, mert a hősök mellett Draupadi, a pándava fivérek felesége is színre lép. Az előadás elsősorban felajánlás az isteneknek, rituális ajándék, és csak másodsorsban szól a nézőknek.

A felsőtest egyenes, a szabad kar oldalt, látszólag ernyedt tartásban helyezkedik el (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Mi teszi egyedivé ezt a stílust?

A táncosok egy olyan speciális testtartást vesznek fel, amely során a gerincüket egyenesen tartják, miközben rogyasztott térdekkel terpeszállásban állnak, lábfejük előre néz. A lépések többfélék lehetnek: a teljes talppal vagy a külső lábéllel végeznek dobbantásokat, de láthatunk rúgásokat és súlypontáthelyezést is. A lábmozdulatok szoros összefüggésben állnak a kalaripayattu nevű harcművészettel, ami Kerala ősi harcművészete. 

A kathakalira jellemző a külső lábél intenzív használata (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A felsőtest viszont általában egyenes, a hangsúly a kéz gesztusain van. Ezeket mudrának nevezik, a kathakaliban huszonnégyet használnak. Ezek azonban csak a gesztusok szótári alakjai – egymással való kombinációik és a hozzájuk kapcsolódó mozdulatok révén saját gesztusnyelvet alkotnak. Kiemelkedően fontos még a mimika. A táncos kilenc alapérzelemmel dolgozik, amelyeket az arcizmok, a szem, a szemöldök intenzív mozgatásával jelenít meg. A keralai táncokra (a kathakalira és a mohiniattamra egyaránt) jellemző a szemöldök gyors fel-le mozgatása, amely általában a szeretetet, a meghittséget, az örömöt jelenti. A táncosok bevallása szerint a kathakalinak nincs sok alaplépése, de hosszú évek fáradtságos munkájába telik, amíg ezeket valaki igazán el tudja sajátítani.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!

Borítókép: Kalamandalam Balasubrahmanian kathakali táncmester maszk és díszes kosztüm nélkül (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)