Miért különleges a kathakali? + videó

Kelet és nyugat között épít kulturális hidat a Teatro tascabile di Bergamo. A társulat tagjai a Kalatharangini Kathákali Iskola művészeivel kiegészülve tegnap betekintést adtak a kathakali alapvető stíluselemeibe, hogy a május 26-án látható Történetek a Mahábháratából című előadáshoz fogódzkodót kaphassanak a nézők.

Fotó: Eori_Szabo_Zsolt

– A Nemzeti Színház honlapján, illetve a színlapon is azt láthatják, hogy az indiai művészek nevében szinte minden esetben ott van a Kalamandalam szó. Ez egy indiai szokás miatt van: aki egy híres művészeti intézményben tanul, az nem diplomát vehet át, hanem felveheti az iskola nevét. Ez egy második vezetéknévvé válik, ami egyben művésznév is. Ez ugyanúgy érvényes a táncosokra és a zenészekre is – ismertette a Teatro tascabile di Bergamo előadója. – Ezáltal a művész minden verejtékcseppje, minden erőfeszítése az iskoláért is történik. S minden elismerés, amelyet tehetségével vív ki, közvetlenül visszaszáll az iskolára is, ezzel öregbítve az intézmény hírnevét – magyarázta a tradíciót Kalamandalam John, aki Indiában egyedülálló módon kísérletet tett arra, hogy a tradicionális táncműfaj eszköztárát felhasználva bibliai történeteket vigyen színre. A művészek azt javasolták, hogy a nézők ezt az előadást az indiai közönséghez hasonlóan szabadon fogják fel: a majdnem nyolc órás műsor alatt szabad enni, inni, kimenni a nézőtérről, és akkor sem sértődnek meg, ha valaki néha kicsit elszundít. A bevezető prezentáció érdekessége az volt, hogy a színészeket a monumentális kosztümök nélkül láthattuk.

Olasz és indiai kathakali táncosok kooprodukciója (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Az előadókról röviden

A kathakali az egyik legismertebb az indiai klasszikus táncszínházi stílusok közül. A világon az egyik legkifinomultabb műfajának tartják. A munkabemutatót a Teatro tascabile di Bergamo társulata vezeti, ami idén ünnepli ötvenéves fennállásának évfordulóját. A társulat egyes tagjai negyven éve foglalkoznak a kathakali tanulmányozásával. Az 1972-es alapítás óta következetesen folytatják művészi kutatómunkájukat a Jerzy Grotowski és Eugenio Barba nevével fémjelzett harmadik színházi mozgalom emblematikus csoportjaként. Az olasz művészek mestere, Kalamandalam John (aki számos külföldi tréninget vezet) és az által vezetett Kalatharangini Kathákali Iskola mesterei adtak ízelítőt művészetükből.

Sadaanam Krishnankutty mester nyolcvankét éves, és még mindig aktív (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A kathakali kialakulása

Ez a táncszínházi hagyomány Kerala államból származik, ami India délnyugati részén helyezkedik el. A stílus ugyan már korábban is létezett, a 17. századra érte el végső, letisztult formáját, amikor Kottarakkara rádzsája, azaz királya megalkotta az első kanonizált repertoárt. Az eltáncolt történetek nagyrészt a két hőseposzból, a Rámájanából (Ráma herceg mitikus kalandozásának története) és a Mahábháratából (a pándavák és kauravák nemzetségének szövevényes szembenállásának, kalandjainak és csatájának története) merítik témáikat. A legenda szerint Kottarakkara király meditációja közben látomást kapott, amelyben az óceánból bukkantak fel előtte az istenek és démonok alakjai – ez ihlette a kathakali karaktereit és azok vizuális megjelenítését. A brit gyarmatosítás következményeként – ahogyan az más műfajok esetében is történt – a kathakali hanyatlásnak indult. Ám Indiai 1947-es függetlensége után számos elhivatott költő és Kerala állam kormánya segítségével megkezdődött a tánc szisztematikus újjáépítése.

Miért különleges az egész éjszakán át tartó műsor?

Egy hagyományos előadás napnyugtakor kezdődik és napfelkeltéig tart, mégpedig azért, mert éjszaka képesek megjelenni az istenek és démonok mitikus alakjai. A színészek teste ekkor egyfajta eszközzé válik, szó szerint megtestesíti az adott karaktert, s a rituálé során nem a színész, hanem az istenség, hős vagy démon cselekszik. Az óceán hullámzását idézi a táncosok óriási szoknyája, a arcfestés és papírmasé segítségével létrehozott maszkok pedig a mitikus alakok sajátosságait viselik magukon. A színészek fejét korona díszíti, amelyet minden előadás előtt megáldanak. Tradicionálisan minden szerepet férfi játssza – akárcsak az ókori görög színházban –, és a ma este folyamán is megcsodálhatunk egy ilyen átalakulást, mert a hősök mellett Draupadi, a pándava fivérek felesége is színre lép. Az előadás elsősorban felajánlás az isteneknek, rituális ajándék, és csak másodsorsban szól a nézőknek.

A felsőtest egyenes, a szabad kar oldalt, látszólag ernyedt tartásban helyezkedik el (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Mi teszi egyedivé ezt a stílust?

A táncosok egy olyan speciális testtartást vesznek fel, amely során a gerincüket egyenesen tartják, miközben rogyasztott térdekkel terpeszállásban állnak, lábfejük előre néz. A lépések többfélék lehetnek: a teljes talppal vagy a külső lábéllel végeznek dobbantásokat, de láthatunk rúgásokat és súlypontáthelyezést is. A lábmozdulatok szoros összefüggésben állnak a kalaripayattu nevű harcművészettel, ami Kerala ősi harcművészete. 

A kathakalira jellemző a külső lábél intenzív használata (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A felsőtest viszont általában egyenes, a hangsúly a kéz gesztusain van. Ezeket mudrának nevezik, a kathakaliban huszonnégyet használnak. Ezek azonban csak a gesztusok szótári alakjai – egymással való kombinációik és a hozzájuk kapcsolódó mozdulatok révén saját gesztusnyelvet alkotnak. Kiemelkedően fontos még a mimika. A táncos kilenc alapérzelemmel dolgozik, amelyeket az arcizmok, a szem, a szemöldök intenzív mozgatásával jelenít meg. A keralai táncokra (a kathakalira és a mohiniattamra egyaránt) jellemző a szemöldök gyors fel-le mozgatása, amely általában a szeretetet, a meghittséget, az örömöt jelenti. A táncosok bevallása szerint a kathakalinak nincs sok alaplépése, de hosszú évek fáradtságos munkájába telik, amíg ezeket valaki igazán el tudja sajátítani.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!

Borítókép: Kalamandalam Balasubrahmanian kathakali táncmester maszk és díszes kosztüm nélkül (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)