A 10. színházi olimpiára nyílt tárlat vezérfonalát a Petőfi-emlékév adja: címe a Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában 1823–1849, vagyis körülbelül huszonhat év történetéről van szó. A színjátszás éledésének időszaka ez, a tárlat pedig végigjárja az utat a német nyelvű színjátszástól az alkalmi színházépületeken át az önálló társulattal rendelkező kőszínházakig.
Egészen a gyökerekig megy vissza, Kelemen László színtársulatáig, 1790-ig, amely a mai Karmelita kolostorban, 1200 ember befogadásra alkalmas játszóhelyen működött, és már magyar nyelvű darabokat is bemutatott.

A tárlatnak számos rétege van, hiszen a színházi élet felpezsdülése egyben várostörténeti kordokumentum, reformkori kultúrpolitikai körkép. Pest-Budából indul ki, megidézi a kor hangulatát, ez utóbbit állandóan váltakozó képekkel, egy színes ledfalon teszi szemléletessé. Hangulattöredékek ezek a 19. század elejéről: a korabeli jelmezekről, szokásokról és Pest-Budáról született grafikák.
Egész Nagy-Magyarországra jellemző volt, hogy egy-egy nagyobb szálló dísztermében alkalmi társulatok léptek fel. A mai Várkert-kioszk helyén állt például a Reischl-ház, eredetileg raktárnak épült, később ötszáz férőhelyes nyári színház lett, a kereskedelmi élet megszűnésével pedig elég hamar lebontották. A Pest-Buda fallal szemben a vidéki társulatok történeti dokumentumai azt szemléltetik, mennyivel hamarabb létrejöttek a vidéki játszóhelyek itthon. 1823-ban például a miskolci egyike volt az első színházainknak. Több korabeli színház látványos maketten is megtekinthető: a balatonfüredi Kisfaludy Színház például körbejárható ebben a teremben.

Már önmagában a korabeli színlapokért érdemes elmenni a Bajor Gizi Múzeumba, hiszen ezeket a közel kétszáz éves dokumentumokat nagyon szigorú előírások szerint őrzik, igen kivételes alkalom, hogy egyben láthatja most a közönség. A beszédes színlapokat a kifinomult nyelvezet és az akkori írásmód külön élménnyé teszi.
„Nevezetes érzékeny rajzolat három szakaszban”, „Nagy énekes mulatságos vígjáték”, „ A fensőbbek engedelmével” (a cenzúra megkövetelte) – ilyen alcímek jelennek meg ezeken a dokumentumokon.