Petőfi, a színház szerelmese

Mindössze hat évig volt színész Petőfi Sándor, de egész életében a színház bűvöletében élt, és soha nem tett le arról, hogy valamikor folytatni fogja. Rövid élete alatt, de már születését megelőzően kezdett kibontakozni a színházi élet Magyarországon. A hazai színjátszás csíráit követi a költő ambíciói, beszámolói, versei, színibírálatai, szerelmei mentén a Bajor Gizi Színészmúzeum nemrég nyílt tárlata, amely nemcsak Mira János díszlettervező által alkotott látványával, de a közel kétszáz éves színlapokkal és hirdetésekkel, gazdag eredeti dokumentumtárával nyűgöz le.

Budapest, Bajor Gizi Múzeum új tárlata. A magyar nyelvű színjátszás kezdete kiállítás. Fotó: Teknős Miklós

A színlapokon a korra jellemző jó szokás, a színészi jutalomjáték is nyomot hagyott, a közönség finanszírozásra szólító felhívással. Ismert, hogy a társulatok tagjait szerződtetéskor évi egy-egy jutalomjátékkal is díjazták, fontos volt az előadónak, hogy minél nagyobb bevétel jöjjön össze erre, ezért a színész igyekezett a maga szavaival a lehető leginkább megszólítani a közönségét, hogy támogassa a darab bevételével a jutalomjátékát. Cirádás körmondatok jelennek meg itt a kor színészlegendáitól, amelyben a publikum segítségét kérik: „Azon tapasztalt jószívűség, mellyel mindnyájan méltán dicsekedhetünk, nyerje meg a nagyérdemű publikumot, támogassa segedelmével…”. 

Maga Petőfi is részt vett jutalomjátékon, barátja, Egressy Gábor jutalomjátékán szerepelt 1844-ben, Gémesi nótáriust alakította A szökött katonában, Szigligeti Ede színművében. A költőnek egyébként ez volt az utolsó színre lépése. 

Egressyvel való barátságát, amely egészen a végzetes, 1849-es csatatérig tart, külön fal idézi meg a tárlaton, de a Petőfi színibírálatai között is említik, amikor kiállt Egressy mellett, a híres Egressy–Lendvay művészi-esztétikai vitában. Petőfi színészeszménye volt Egressy Gábor, aki az előnytelen alakjából eredő hátrányokat kompenzálta a színészi játékával. A kiállítás hangi anyaga is jelentős: a kritikákat fülhallgatón színészi előadásban lehet meghallgatni. 

Petőfi színi pályafutása nagyon szövevényes, beleszédül az ember, ha követni akarja, hogy hány társulatnál volt, mindig álnéven és mindig kis szerepben, jellemzően rövid életű vándortársulatoknál. Már fiatal éveiben a piaristáknál megfertőződött a színházzal, tudvalevő, hogy nem volt igazán jó színész, alkatilag sem volt ideális, fakó hangú, vékony dongájú lévén, de ő mégis ragaszkodott a színházhoz, és a színészi életforma vonzotta. Szakadatlanul verselt a színészkedésről, kiváltképp a vándorszínészi létről, a falakon itt-ott versidézetek bukkannak fel tőle. A színészlét lényegét legjobban a Levél egy színész barátomhoz című versében fogta meg, ami ma már szinte himnikus költeménye a színészeknek. A kiállítás ezekkel az idézetekkel gazdagítja a rendkívül átfogó történeti anyagot.

A vándorszínészéletet egy külön szoba teszi átélhetővé: korabeli kézi hajtásos szélgéppel, mennydörgést idéző kongatóval, esőgéppel, aminek hangja sok mindenre emlékeztet, csak esőre nem. Festett, díszlet nélküli háromdimenziós színpad idézi meg a puritán játékteret. 

Találkozhatunk a költő színésznő szerelmeivel, csak a jelen tárlaton hat színésznővel. Külön videófalon Petőfi egyetlen színpadi művének színházi felvételeit láthatjuk, és a színdarabokat, amelyeket Petőfi személye ihletett egészen a jelenkori drámákig. 

A vándorszínészi lét a magyar filmeknek köszönhetően (Déryné, Liliomfi) idealizált módon él az emlékezetben – írja tájékoztatójában az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, hozzátéve: a tárlattal a magyar színjátszás e korai korszakáról igyekeznek valós képet felrajzolni.

A színházi olimpia programjai mellett nyílt tárlat december 31-ig tekinthető meg. 

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 

Borítókép: Bajor Gizi Színészmúzeum (Fotó: Teknős Miklós)