A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria a száz éve született, a szocializmus elől menekülő, élete nagy részét francia emigrációban töltő festőművész eddig soha nem látott kis méretű grafikáinak kiállításával tiszteleg Reigl Judit munkássága előtt. E rajzok a művész barátja, a mostani tárlat egyik kurátora, Gát János jelenlétében születtek a 2020-ban bekövetkező halálát megelőző időszakban, amikor Reigl Judit egészségi állapota következtében már nem volt képes festeni. E rajzok értelemszerűen nem tükrözik, nem is tükrözhetik e művészzseninek sem a korai realista, sem szürrealista, expresszionista, sem absztrakt expresszionista korszakát. Ezek csupán az életmű hanyatló, szomorú periódusának alkotásai, amelyeket ennek a tudatában a helyükön kell kezelni.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon Reigl Judit, aki egész életében kínosan ügyelt arra, hogy képei milyen gyűjteménybe, milyen képek társaságába kerülnek, a vevőket szó szerint vizsgáztatta, vajon örült volna-e annak, hogy az idősen, remegő kézzel papírra vetett utolsó rajzaiból önálló kiállítást rendeznek szülőhazája legrangosabb múzeumában? A pénteken nyíló tárlat sajtóbemutatóján rá is kérdeztünk erre Petrányi Zsolt kurátornál, aki megnyugtatott, hogy tudomása szerint kifejezetten a művész kívánságát teljesítik a Michelangelo-teremben megrendezett tárlattal.
