Reigl Judit inspirációi a halál kapujában

Legnagyobbnak tartott női festőnk, Reigl Judit (1923–2023) élete alkonyán született utolsó rajzsorozatát tárja elénk a Szépművészeti Múzeum Haláltánc címmel. A grafikai anyag úgy összegzi a művész termékeny éveit, ahogyan csak a halál kapujából visszatekintve lehet – fogalmaznak a tárlat kurátorai.

Fotó: Bach Máté

A második párizsi iskola  (École second de Paris) művészei közé sorolt Reigl Judit fontos művei a világ legrangosabb modern művészeti múzeumainak állandó kiállításain szerepelnek, így többek között a New York-i Metropolitan Múzeumban (MET), a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Pompidou Központban és a londoni Tate Modernben, a budapesti Nemzeti Galériában, illetve a Ludwig Múzeumban. 

Legismertebb sorozata, az 1956-ban született Robbanás révén nevét egy sorban említik Jackson Pollock, Joan Mitchell, Georges Mathieu nevével fémjelzett absztrakt expresszionisták legnagyobbjaiéval. 

Ezt csak azért fontos kihangsúlyozni, mert a nemzetközi térben nagyra értékelt festőnő művészetének ismertsége Magyarországon ma még nem általános, nehogy valaki azt gondolja, hogy e rajzok tették őt naggyá. Szerencsére a kiállítás kurátorai is gondoltak erre, így a tárlat fő helyére kirakták az 1966-os Birkózók című grandiózus falfestményét. Azt a képet, amelyet egykori műterme padlásának faláról halála után mentettek át a Musée Maillol gyűjteményébe. Ez az Ember szériába (Serie Homme) tartozó alkotás így ízelítőt nyújt legnagyobb női festőnk valódi művészi tálentumából. 

Egy korai Reigl-kép (balra) és Courbet Birkózók című alkotása a Haláltánc című tárlaton Fotó: Bach Máté

A Reigl-féle Birkózókkal szemközti falon látható Courbet korai, azonos témájú vászna, amelyet a későbbi Szőnyi-tanítvány tizenhét évesen a Szépművészeti Múzeumban látott, és állítólag megrendítő hatással volt rá. Ez az inspiráció érzékelhető 1966-os képén is. A tárlat hasonló logika alapján veszi sorra azokat a hatásokat, amelyek megfigyelhetők a művész utolsó periódusának rajzain is. Bizonyos képeinél Leonardo Lóláb-tanulmányai, Delacroix Villámcsapástól megriadt lova, másoknál Fra Angelico Jelenetek a sivatagi remeték életéből című alkotásának részletei ismerhetők fel, vagy éppen Hans Holbein 1526-os Haláltánc sorozatának ihlető ereje érhető tetten. A rajzok közé beékelt Cranach-, Dürer-, Goya-, El Greco-, Gottfried Libalt-, Csontváry-, Gulácsy-képekkel a rendezők tudatosan mutatnak rá azokra a téma- és kompozíciós hatásokra, amelyek nyomai az utolsó Reigl-skicceken is megjelennek.