A [email protected] a sepsiszentgyörgyi M Studio és a Frenák Pál nevével fémjelzett FrenÁk Társulat közös produkciója William Shakespeare tragédiája alapján. Mint a hivatalos ismertető is írja, a performansz a klasszikus tragédia modern átértelmezése. Deklarált szándék a társadalmi drámát a belső érzelmi tragédiára fókuszálni, társadalmi ellentétek helyett a szereplők belső vívódásait ragadva meg. Tehát: belsővé tenni a külsőt, kortárssá és ezzel kortalanná az antikot. Az alkotói célok közt szerepel még a fogyasztói társadalommal kapcsolatos illúziók és elidegenedés feldolgozása is.
Nem ismerünk rá Shakespeare-re, de annyi baj legyen
Azt gyanítjuk, az alkotófolyamat során leginkább csak a kiindulópont lehetett a Rómeó és Júlia, legalábbis kevés közvetlen egyezés van Shakespeare tragédiája és a Frenák-mű között: van benne egy nő és egy férfi, akik aztán – ez talán spoiler, az erre érzékenyek ugorjanak egy bekezdést – egy bonyodalmas viszony végén erőszakos halált halnak.
A helyszín egy műfűvel borított kanapé a színpad közepén, ezt táncolják be- és körbe hárman, Balázs Judith, Deák Zoltán és Veres Nagy Attila.
„Rómeó” egy izmos, ruháihoz nem túlzottan ragaszkodó, állatias mozgású macsó, egy ragadozó, „Júlia” pedig az ellentéte, egy sodródó áldozat, akinek sebzettségére rátesz egy lapáttal az (alkalmi) meztelensége is. Amerikai filmes szakzsargon szerint részleges frontális meztelenség, azaz mellek láthatók a darabban, ami azért kevésbé szokványos, mint a meztelen férfi felsőtestek látványa (még ha nem is válik öncélúvá, tolakodóvá vagy túlságosan explicitté).
A harmadik karakter pedig egy fehér halotti maszkot viselő, öltönyét kényszeresen igazgató, a másik kettőhöz képest visszafogott figura, aki talán maga a halál. Furcsa módon a darabban leginkább a társadalmi aspektusa tapintható: a hangkulisszából érkező jajveszékelés is aláhúzza a karakterekben feszülő aktív vagy passzív erőszakosságot, itt tehát egyfajta társadalomkritika érhető tetten terrorizmus, háború és fegyveres erőszak tépázta korunkról, amiben szerencsétlen balesetek és betegségek mellett még egy őrült ámokfutó is megölhet.
A műfaj kortárs tánc, ami azt is jelenti, hogy olvas az ember az ajánlóban egyfajta (ön)mélyelemzést arról, hogy mit is fog látni, és ebből aztán szinte semmi nem jön át az előadásból, viszont amit látunk, az tetszik. Szép, látványos, virtuóz. Nagyon is az. Ünnepe az emberi test és mozgás szépségének, kultúrának és művészetnek, ami nem igazán hagy kétséget afelől, hogy mennyi tehetség van Frenák Pál illusztris karrierje mögött.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Fotó az előadásból (Forrás: Szinház.org)
