A történetben Vencel, a megvakult nyomdai betűszedő különleges helyzetben találja magát. A törvények szerint felülvizsgálatra kell mennie, és mivel senki sem tartható egy évnél tovább betegállományban, keresőképesnek nyilvánítják. Vencel szerint ha keresőképes mint nyomdász, akkor ez azt jelenti, hogy lát, hiszen a bizottság csak nem lehet annyira tudatlan, hogy egy vakot küldjön vissza dolgozni. Ezzel indulnak Vencel kalandjai az életben maradásért és a bizonyításért, hogy képes önállóan boldogulni. Dolgozni kezd, szeretője lesz, kocsmázik, sőt autót is vezet. Éli az átlagemberek átlagos életét – vakon. A Csoda rólunk szól.
A darab mesél kisebb-nagyobb fogyatékosságainkról, amelyekkel újra és újra boldogulnunk kell. Szól a bizonyításról, az akaratról, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor megtehetjük. Szól a hétköznapi elutasításról, arról, hogyan bánunk azokkal, akik mások, mint mi. És mindenekelőtt szól a megalkuvásról. Arról, hogy a boldogulásért, a beilleszkedésért mennyi áldozatot hozunk és ezzel mennyi fájdalmat okozunk azoknak, akik igazán és őszintén szeretnek bennünket. Hogy hogyan tesszük magunkat tönkre azért, hogy szebbek, jobbak és tulajdonképpen átlagosabbak legyünk. Az előadás rendezője, Molnár László személyében nemcsak egy kivételes színészt, hanem egy sokoldalú rendezőt is tisztelhetünk. Előadásai nemcsak a szakma elismerését, hanem a közönség tetszését is elnyerték. 1997 -től a Szolnoki Szigligeti Színház társulatának oszlopos tagja. A Jászai Mari-díjas színművész-rendező így nyilatkozott a darab létrejöttéről:
Mi tagadás, nagyon izgultam. Eleve nagy megtiszteltetés volt a felkérés, de kissé tartottam a fogadtatástól, hiszen az ismeretlenbe csöppentem. A petrozsényi Teatrul Dramatic Ion D. Sîrbu teátrumot hetvenöt éve alapították. A jubileumra személyemben az első külföldit, ráadásul épp egy magyart hívtak meg rendezni.
– Én nem tudok románul, ezért tolmács segítségével instruáltam az egyébiránt a szakmát nagyon értő társulatot. Óriási segítségemre voltak, és nagy köszönet nekik, hogy végig támogatott munkámban dramaturgként, fordítóként Cristian Marin és Andrészek István – jegyezte meg Molnár László. A rendező társulata vezető színművésze, szereposztásokból kihagyhatatlan, hiszen sokoldalú tehetsége, érett férfiassága, szeretetreméltó emberi vonásai, bája, humora rengeteg szerep és szerepkör magasszintű megoldását teszi lehetővé. Színészi kultúrája, példaértékű emberi tulajdonságai a vezető művészek sorába emelte az elmúlt években. Az elmúlt évadokban kiváló szerepformálások egész hosszú sorával örvendeztette meg a szakértő közönséget. Nyitott ember, szolgálatkész művész, elsőrangú versmondó, aki rengeteg felkérésnek tesz eleget.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Szigligeti Színház)
