A Stockholmban született, de erős magyar gyökerű Cedric af Geijersstam erre a kiállításra főleg budapesti anyagot válogatott össze. A fotókkal kapcsolatban úgy fogalmazott: szerette volna megmutatni a klasszikus, figuratív városképi elemek és a modern struktúrák együttélését, a fények és árnyékok játékának elgondolkodtató vetületeit, az egymásnak válaszolgató tükröződések új felismeréseket kínáló látványvilágát.
A kiállítás katalógusa szerint
Geijersstam a fotóival egyfajta katarzisélményt akar nyújtani, de legalábbis egy rácsodálkozást, eltöprengést Thornton Wilder-i módon, hogy az emberek újra tudják értékelni saját helyzetüket…
Hogy a tárlat látogatói átélik-e a felemelő élményeket, azt persze nem tudom, de az biztos, hogy új nézőpontokból tekinthetnek hétköznapjaink jelenségeire.
Két kiállítási tárgyra külön is szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az üveghengerbe zárt fotósorozat.
A feltekert fénykép önmagában is meglepő elgondolás, üvegbe zárva azonban új értelmet nyer. Különösen akkor, ha a palackba rejtett fotó összetört üvegen át felvett városi tájkép. A hengereket bámulva úgy érezzük magunkat, mintha spirituszban eltett, töredezett, repedezett őslényeket szemlélnénk. Ilyen lett volna a város a XX. században?
A másik fotó, ami figyelmet érdemel, nem a kiállítás ötletességére hívja fel a figyelmet, hanem Geijersstam jó szemére. A képen egy autó csomagtartóján megülő vízcseppeket látunk, melyekben egy közeli hidroglóbusz alakja tükröződik. Mindegyikben kicsit másképpen. A nagyobb cseppekben nagyobb, a kisebbekben kisebb, a formátlanokban formátlan, a megfolyókban olyan, mintha maga is szétoszlani készülne, és így tovább. Nem lehet szabadulni az aprócska monokróm fotótól. Mert ez bennünket ábrázol. Mind másmilyennek látjuk ugyanazt a világot, attól függően, hogy mi magunk milyenek vagyunk. A kiállítás katalógusában szerepel egy mondat, mely szerint a kiállításon fontos szerepet kapnak a kulturális hatások és az emberi gondolkodás, a reflektív pszichológiai dilemma képi megjelenítése. Ahogy a képet bámuljuk, illetve ahogy a kiállítást bejárjuk, úgy érezhetjük, valóban vannak ott kérdések, ahol eddig csak magától értetődő bizonyosságokat tudtunk elképzelni.
Borítókép: A kiállítás megnyitóján Dr. Boros Lili méltatta Cedric af Geijersstam munkáit. Mellettük Szombathy Bálint képzőművész, galériavezető (Forrás: Magyar Műhely Galéria)
