– Szép ívű, ám hullámvölgyektől sem mentes életpálya az övé, középpontjában az örök szerelemmel, a mindenkori Minivel. Amely, ha épp nem létezett, az ott írt dalok akkor is, minden korszakában elkísérték: Gőzhajó, Vissza a városba, Kell a barátság és a többi, köztük Bartók Béla művei, többféle felfogásban – mondta Török Ádám ravatalánál munkatársa, Hegedűs István újságíró.
Kitért arra, hogy Török Ádámot a jóisten a tehetség mellett megáldotta az integrálás, a béketeremtés, a diplomáciai érzék képességével, és mindehhez kellő tekintéllyel is rendelkezett. Hozzátette, hogy a közönség körében érezte igazán elemében magát, legyen az kis klub vagy nagyterem, harminc vagy háromezer néző. Hegedűs István megemlítette, hogy tizenkét esztendeje Emlékút a Ballada folyón című dalában azokat a neveket sorolta fel, akikkel az évtizedek során együtt zenélt, és akik már eltávoztak.
– Most a szerző nevével bővült a hosszú sor – tette hozzá.
Mezei András, Török Ádám barátja arról beszélt, hogy a zenészt az újítás, a kísérletezés, a progresszió, a hűség és a szeretet jellemezte. Kiemelte, hogy bár a Mini megszenvedte Závodi János gitáros 1971-es távozását, a zenekarvezető ebből is erényt tudott kovácsolni, hiszen Papp Gyula billentyűssel, valamint a fuvola előtérbe helyezésével egy teljesen újszerű hangzást alakított ki, amelyben az underground, a blues, az R&B és a dzsesszrock keveredett.
