A homok hangja című előadás első felvonása az egyik legrégebbi, ma Algériában, Marokkóban, Líbiában és Tunéziában létező szertartás ábrázolása. Ez a „Thislith Ouzar” vagyis „Az Eső menyasszonya”. Ez az „esőhívó rítus” egy, a kollektív emlékezet által megőrzött legendából indul ki, amely egy szerelmi történet Anzar, az eső és a víz istene a berber mitológiában és egy fiatal, rendkívül szép falusi lány között. Anzar feleségül akarja venni a lányt, de az visszautasítja az ajánlatot, és ezzel kiváltja az isten haragját, aki elakasztja a falvak vizeinek folyását. A megrémült lakosok egy közös szertartáson imádkoznak az eső istenéhez, és felajánlják neki áldozatul a falu legfiatalabb lányát.
A második felvonásban az előadás betekintést enged az egyik ősi harcos rítusba, amely a nagy sivatag oázisaiban a víz körüli konfliktusok által kiváltott csatákat és harci küzdelmeket jeleníti meg. A rítus a „Takoba” nevet viseli. Koreográfia, „harci tánc” karddal (takoba).
Az előadásban ez egy színházi jeleneten keresztül valósul meg: két tuareg csoportnak az oázis határán lévő kút körüli konfliktusa.
A harmadik felvonásban egy több mint három évezredes múltra visszatekintő ünnepi szertartás jelenik meg: La Sebiba. Gyökere a történelem egy réges-régi fejezetéig nyúlik vissza, amikor is két rivális törzs közötti háborút felváltja ez a szertartás, amely egy kiszáradt folyó medrében jön létre, a két törzs oázisainak határán.
Egy gangával (tamburával) felszerelt nő járja körbe a két törzset, és egy „vér nélküli háború”, egy verseny szervezésével békeegyezmény aláírására hívja fel őket.
A fő kihívás az volt, hogy mindkét törzs bemutassa művészi értékeit. Szólótáncok, csataszimulációk, ősi dalok a tamburák ritmusára, amelyeket női kórusok énekelnek.
A verseny résztvevői szimulálják a harcot, hogy ne kelljen újra valóban harcolni. A „harcosok” belevetik magukat egy varázslatos hangulatba, energikus tánclépésekkel por- és homokfelhőket kavarva maguk körül, El Mihane és Zelouaz városrészek bölcseinek tekintete alatt, akik eldöntik a versenyt, amelyben az öltözetek, a költészet, a dalok és a táncok mérettetnek meg egymással. Az előadásban egy goual (mesélő) működik közre, aki elmeséli a tényeket, és meghatározott időpontokban meghívja a közönséget, hogy részt vegyen az ünneplésben és a szertartásban.
Előadások és elismerések
Omar Fetmouche egyetemi tanári múlt után Wilayában működő kulturális és művészeti irodát igazgatott négy éven át, majd 2004-től 2015-ig a Béjaiai Színház igazgatójaként tevékenykedett. A mostaganemi amatőr színházi fesztivál alapítója és szervezője a mai napig. Emellett 2007 óta alapító tagja és szervezője az algíri professzionális nemzeti fesztiválnak. Az arab színházi napokon részt vesz a németországi Mülheimben lévő Theater an der Ruhr fesztiválján Arifa című előadásával, amelynek szerzője és rendezője is. Az Odüsszeusz 2001 nemzetközi projekt vezetőségének tagja, együttműködésben a Mediterrán Nemzetközi Színházi Intézettel.
Főbb előadásai: Az algériai forradalom nagy eposza (300 résztvevővel, 2015); Valentin Petrovitch Katajev A kör négyszögesítése (Adaptáció); Ionesco: Rhinoceros (A szöveg arab nyelvű átirata és rendezése); Tahar Djaout algériai regényíró Az éberek művének színrevitele (FNTP-nagydíj 2009-ben); Ibsen: A nép ellensége (a szöveg átirata), a Kartagói Fesztivál díja; Emlékezés fesztivál-előadás, zsűri díja. 2009-ben elnyerte a kulturális minisztérium díját, valamint a Projecteurs Egyesület díját.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
