A Kizökkent idők megnyitóján Farkas Adrienn kulturális újságíró, a Kossuth rádió műsorvezetője elárulta, hogy először a szabadban szembesült a művekkel, amelyek láttán Noah Harai történész szavai ötlöttek fel benne: három dolog fog eltűnni az emberiség életéből: a háború, a járványok és az éhezés.
– Tévedett – jelentette ki Farkas Adrienn. – A Horváth Rita művén ábrázolt szeméthalom mutatja mindazt, amit képtelenek vagyunk kitakarítani az életünkből. Például a háborút.
Az újságíró bevallotta: az alkotók elmondták neki, hogy ezeket a képeket nem most festették.
A bennük lévő nyugtalanság mégis a mai híreket tükrözik vissza, ilyen kizökkent időben élünk
– fejtette ki Farkas Adrienn, hozzáfűzve: az elmúlt hetven év Európában a béke, a gyarapodás jegyében telt, most derült ki, milyen ritka kincsek is ezek, tudniillik alig akad generáció, amelynek ne kellett volna átélnie a háború borzalmait.
– Természetesebb állapot az emberiség számára az ellenségtől, a háborútól, a járványoktól való szorongás. Igazi készenléti állapot, szembenézés a valósággal – magyarázta a Kossuth rádió munkatársa. – E képek mutatják, hogy azt várjuk a művészektől, emeljék a mi hétköznapi gondjainkat valamiféle hősies küzdelemmé.
Farkas Adrienn szerint az a jó mű, amit nem kell megmagyarázni, amit kétezer esztendő múlva is érteni fognak.
– Nem csupán érteni, de érezni – fogalmazott, majd példaként hozta Szurcsik József vásznát, amin a tiszta vizű patakot füstöt okádó kémények szegélyzik.
A műsorvezető megnyitójában kifejtette: Ferenczy Zsolt munkája eszébe juttatta Kevin Carter Pulitzer-díjat nyert, 1993-as alkotását, A keselyű és a kislány címűt. Ennek publikálása után, a támadások miatt, mert fotózott, ahelyett, hogy segített volna, a fényképész öngyilkos lett. Kaliczka Patrícia, a harmadik szem ábrázolásával, a kollektív tudatalattival és az egyéni tudatossal játszik. Szabó Dorottya visszavitte gyermekkorába az újságírót, aki valódi bátorságként értékelte, amiért megjelenítette saját ifjúsága szörnyecskéit. Szabó Ábel beszélgetésükkor úgy vélte, nem nyomasztó a képe, hiába jelenít meg a karantént idéző maszkos alakokat a szédítő éjszakai magasságban. Herman Levente meglehet, ártatlan ipari létesítményt festett a végtelen hómezőn, mégis, mintha ipari katasztrófát sugallana. Tomasz Piars nonfiguratív festménye a tűző nap csukott szemhéjunkra festette fénykarikáit idézi.
Farkas Adrienn külön dicséretesnek nevezte, hogy a művészek műalkotásaikat kiengedik a szabadba, hogy azok mindenkire hassanak.
Borítókép: Kizökkent idők a Standby kiállításon a Kodály köröndön (Fotó: Teknős Miklós)
