Horváth Lászlót inspirálják a különleges terek és az ott létrejövő művészi tartalom. A pajtákban e kettő találkozik, hiszen a pajta az a hely, ahol a múlt és a jelen egymásba fonódik, s új értelmet nyer. Százötven pajtát keresett fel az elmúlt két évben Horváth László és csapata, így a pajták felfedezéséből egy nagy Kárpát-medencei utazás lett, s tulajdonképpen régiós csodákra leltek. Horváth László elmesélte, hogy lenyűgözte az a térélmény, amit tapasztalt. Nem is beszélve az akusztikáról. Dresch Mihály mondta, hogy a pajta neki olyan, mint egy templom.
– Akármerre jártunk, azt láttuk, hogy ezeknek a pajtáknak a kilencven százaléka funkció nélkül maradt. Jelenleg a pajtaépületeknek csupán tíz százalékát használják mezőgazdasági vagy netán kulturális célra. Mindez azt jelenti, hogy újra kell fogalmaznunk a pajták funkcióját, jövőjét – hangsúlyozta a PajtaKult ötletgazdája.
A kultúra, a közösségformálás, a gasztronómia, a borászat és az építészet eszközeivel újra életet szeretnének vinni ezekbe a különleges terekbe, épületekbe.
Jó példa erre Hosszúhetényben az Almalomb pajtája, ahol egy építészeti értékmentés csodás folyamatokat indított el. Révfülöpön pedig a Mathias Corvinus Collegium épített egy oktatóközpontot: osztrák fatechnológiával hoztak létre egy kortárs épületet, amely extrém, modern példája a pajtának. De új pajtákkal találkoztak a Felvidéken, sőt Erdély is elképesztően gazdag pajtákban és újrahasznosításokban. Horváth László elárulta, hogy hatalmas élmény volt az Őrség pajtáit és a baranyai pajtaépítészetet felfedezni; utóbbi nem fából, hanem elsősorban téglából, kőből épült, és sváb karaktereket hordoz. Emellett rátaláltak a szintén sváb Vöröstóra a Balaton-felvidéken, ahol minden porta pajtával zárul. Horváth László arról is beszélt, hogy a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa projekt részeként nemrég megvalósult egy olyan játékfesztivál, ahol ezek a pajták, udvarok megnyíltak, s a kis falu életre kelt, felkerült a kulturális térképre.
A nagy élmények a pajtában is utolérhetik az érdeklődőket, ezen kell továbbra is dolgoznunk
– magyarázta.
Mint megtudtuk, ahány régió, annyiféle épülettel találkozhatunk, mert a pajtaépítészetben nincsenek típustervek. A kőművesmesterek mindig az adott helyhez, tájegységhez vagy a tulajdonos igényeihez igazították ezeket az épületeket.
Egyedi pajtákkal találkoztunk mindenhol, s épp abban látom a pajtamozgalom sikerét hosszú távon, hogy minden pajta egyedülálló, és ennek megfelelően vállal programokat
– mutatott rá.
Horváth László szerint a pajta identitásképző volt és az is maradt, s bízik benne, hogy irányt tud mutatni a falukép javításban, a közösségteremtésben és a művészeti élményekben.
A Nemzeti Kulturális Alap tavaly írta ki azt a hétszázmillió forint értékű pályázatot, ami idén novemberig tart. Mintegy nyolcvan határon belüli és harminchárom határon túli pajta és közössége nyerte el ezt a pályázatot, aminek köszönhetően több mint száz pajtában valósulnak meg programok, s van, amelyben első évados a projekt.
– Az a célunk ebben az évben, hogy felmérjük, hol hibátlan és hol döcög netán a projekt. A visszajelzések alapján lehet majd felvázolni a további célokat s azt, hogy a folytatásban egy állandó kiállításra vagy felújításra lesz-e nagyobb igénye a jó értelemben véve megszállott pajtatulajdonosoknak – avatott be a tervekbe Horváth László, aki szerint az a minőségi kultúra, amely több lábon áll és több helyről támogatott. – Ha a színházakat folyamatosan támogatják, akkor a kisebb közösségeket is lehet támogatni, persze megtalálva az arányokat – tette hozzá.
Amikor a PajtaKult programját felvázolták, az volt a hosszú távú céljuk, hogy alternatív koncertlehetőséget biztosítsanak a magyar zenészeknek, mert a fesztiválpiac akadozik, és megemelkedtek az energiaárak. A pajták szerencsére „rezsibiztos” terek, ahol személyesebb, akusztikus koncertek is megvalósulhatnak. – Az a jó, hogy sokféle kulturális program létrejöhet, s ezeket nem szorítjuk keretek közé, hiszen a kultúrának mindig kell a szabadság – fejtette ki.
A pajta a kertek alatti kultúra része, hiszen sok esetben nem is látszik az utcafrontról. És ha kertekről beszélünk, akkor azok szerves részét képezték régen a gyümölcsfák, a gyógynövények és a kerti vetemények, azaz a tündérkertek, mely mozgalom szintén a projekt része.
Sok tehát a tennivaló, hogy a régi világ idilljéből valamit visszahozzunk
– fogalmazott.
