– Nem rossz érzés, hogy egymás mellett egy Picasso, egy Matisse, egy Kees van Dongen, egy Vuillard és egy Modigliani lóg a falamon, beavatatlan látogatóim minden kétely nélkül elhiszik, aztán elkerekedik a szemük, amikor elárulom nekik, hogy Hory-féle hamisítványok – invitál szeme sarkán huncut mosollyal rövid Hory-tárlatvezetésére Makláry Kálmán. És valóban, látszólag ott függ egymás mellett a párizsi iskola öt istenített géniusza, amelyek ha nem hamisítványok volnának, forintban kifejezve kilenc vagy akár tíz számjegyű összeget is leraknának értük.

Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet
A sokáig az Egyesült Államokban, majd Franciaországban élő Makláry Kálmán Hory-féle Picassóját Sidney-ben, egy aukción vette meg emlékei szerint úgy 2-3 ezer dollárért. Ugyanezt a képet eredeti Horyként a nyolcvanas években 15 ezer dollárért adták el Kaliforniában, meg is van róla az eredeti számla.
Az egyik falon a trió középső képét, a „Modiglianit” egy fotón látta meg először, és bár már tudta, hogy Elmyr de Hory festette, meg kellett állapítania, hogy nagyon színvonalas munka. Szó szerint lenyűgözte a hamisító kvalitása.
– Azt gondoltam, kicsi az esélye annak, hogy eredeti Modiglianim legyen, hát megvettem. Ezt később kicsit megbántam, amikor puszta érdekességként kiállítottam, de valaki írt egy cikket, miszerint „Hamis Modigliani a Budapest Artfairen!”, és ezek után mindenki erre az Elmyr-képre volt kíváncsi, nem pedig a mellette kiállított zseniális Reigl Judit-alkotásokra – emlékszik vissza, majd a Kees van Dongen-hamisívány történetére tér rá. Ezt a képet egy párizsi galéria árulta korrekt módon Elmyr de Hory alkotásaként. Évekig nem tudták eladni, és bár a magyar művészetbarát szemezett vele, akkoriban nem állt módjában megvenni, csak később, és kiderült, hogy befektetés szempontjából sem kidobott pénz.
– A piacon összevissza van az ára, mert már őt is hamisítják. Egy japán árverési katalógust nézegettem, és azt olvasom, hogy 20-30 ezer eurót kifizetnek egy-egy eredeti Horyért, de egyéni csúcsa 100 ezer dollár! Hogy ki volt az, aki ennyit kifizetett érte? Talán egy olyan gyűjtő, aki nem tudott rászánni 10 milliót egy Picassóra, vagy Modiglianira, és vett inkább egy Elmyrt. Az 1960–70 es években nem tudták megkülönböztetni őket, ezért egy sor Elmyr szerepel nagy múzeumok állandó kiállítási anyagában, és óriási presztízsveszteség beismerni, hogy évtizedekig egy hamisítványt mutattak be eredetiként. Képzeljük el azt a rangos múzeumot, amelynek vezető műtárgya egy minden katalógusa címlapján szereplő Picasso, amelyről egy napon kiderül, hogy csak egy Elmyr…
A zömmel az első párizsi iskola mestereit hamisító Elmyr de Hory-képek tucatszám cirkulálnak a műtárgypiacon éppúgy, mint a múzeumok gyűjteményeiben.
Még életében megtörtént eset, hogy elment egy Modigliani-gyűjteményes kiállításra, és pontosan tudta, hogy a festmények közül melyik az övé. Mindez hatalmas elégtétel volt számára a korábbi sikertelenségéért. A stílusutánzás mellett tökéletes öregítési módszereket dolgozott ki, amellyel meg tudta vezetni a korabeli szakértőket, akiknek persze nem álltak rendelkezésükre olyan technológiák, mint a maiaknak – de azért azt se gondoljuk, hogy kutyaütők lettek volna.