I. (Öreg) Rákóczi György 1593. június 8-án született Szerencsen és 1648. október 11-én halt meg Gyulafehérváron. Beleszületett a tizenötéves háborúba (1591–1606) és belépett a harmincéves háborúba (1618–1648) a Habsburgok ellen. 1630-ban választották meg Erdély fejedelmének és természetes módon szokták uralmát a nagy fejedelem, Bethlen Gábor (1613–1629) regnálásával összehasonlítani – írta Rákócziról Facebook-oldalán a Magyarságkutató Intézet (MKI).
Mint írják, Rákóczit a XIX. századi patrióta-nemzeti történetírás így jellemezte:
Egy év alatt a harmadik fejdelem, ki a nagy Bethlen Gábor halála után Erdély trónán magát fenntartani megkísértette. És Rákóczi, mint ügyes diplomata és tehetséges hadvezér, mint Sárospatak, Ónod váruradalmak hatalmas ura, mérsékelt de biztos politikája által nem csakhogy megállott, de egyszersmind Bethlen Gábornak méltó utódává, szabadságért lángoló elveinek buzgó folytatójává lőn.
(Kővári László 1863.)
A patrióta történeti hagyomány Rákóczi külpolitikáját egyértelmű sikerként magyarázza, és beilleszti a Bocskai Istvántól (erdélyi fejedelem, 1605–1606) eredő külpolitikai sémába: az erdélyi fejedelemség szerepe a vallásszabadság és a királyi Magyarország autonómiájának védelme annak saját urától, a Habsburg uralkodótól. Így egy modell alakul ki, amelyben Bocskai István elérte a bécsi béke megkötését (1606), amelyet Bethlen Gábor megerősíttetett a nikolsburgi békében (1622), és amelynek biztosítását I. Rákóczi György is kiharcolta azáltal, hogy Bethlenhez hasonlóan belépett a Habsburgok ellen a harmincéves háborúba, ezzel kikényszerítve a linzi béke megkötését (1645).
A patrióta történeti hagyomány ezt magyar szemszögből így értékeli: „Ez a kiegyezés a [Habsburg] császárt nagy veszedelemtől szabadította meg […] még a nikolsburgival szemben is előhaladás volt: szabatosabb formába öntötte a szabad vallásgyakorlat törvényét. A múltak tanulságából merítette Rákóczy követeléseit, s a kedvező európai helyzetet teljesen ki tudta aknázni: ott és akkor állott meg, mikor legelőnyösebb volt ránézve. Igaz, magáról sem feledkezett meg. Annyit mint ő, Bethlen sem tudott magának kivívni. Jól tette – megérdemelte.” (Szilágyi Sándor, 1893.)
Az idézetek mögött kiviláglik egy sikeres külpolitikus és realista birtokgyarapító képe, aki megőrizte az erdélyi fejedelemség stabilitását
– értékelte Rákóczi Györgyöt az MKI.
Borítókép: I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (Forrás: Wikimedia)
